Káromkodó kiskorúak

Bár a legtöbb szülő váltig állítja, hogy a gyerek előtt egy csúnya szó sem hagyja el a száját, a kicsik valahogyan, valakitől mégis megtanulják a válogatott káromkodásokat, hogy aztán a megfelelő megfelelő szituációkban alkalmazzák is azokat - lehetőleg nyilvánosan, anyjukat-apjukat roppant kellemetlen helyzetbe hozva. Mit lehet ilyenkor tenni, hogyan lehet erre reagálni: vicceljük el, tiltsuk meg vagy engedjük el a fülünk mellett a szitkokat?

"A legcsúnyább kifejezés, amit a fiamtól hallottam az volt, amikor arra szólított fel, hogy szaporodjak, és sokasodjak, csak nem ezekkel a szavakkal" - meséli Nóra, egy tündéri négyéves édesanyja. "Az első reakcióm a nevetés volt, hiszen elég mókás látvány egy angyali kisgyerektől olyan szavakat hallani, amiket egy kocsis is csak vonakodna ejtene ki a száján, aztán határozottan rászóltam, hogy hagyja abba, végül elgondolkodtam. Egyrészt azon, hogy mi lesz, ha legközelebb nem négyszemközt ragadtatja el magát, másrészt azon, hogy hol tanulta mindezt."

Nóra környezetében ugyanis mindenki "vigyáz a szájára", és az "ovi sem olyan", ahol ilyesmit hallhatna a gyerek. "Végül megkérdeztem a fiacskámat és kiderült, hogy a cifra szavakat a strandon sajátította el, még a nyáron, amikor egy bácsi ezt kiabálta haragjában. Akkor megbeszéltük, hogy ilyen szavakat csak a nagyon ostoba emberek használnak, azt meg nyilván nem akarja, hogy őt butának nézzék."

Ezt nem akarom hallani

A gyerekpszichológus szerint - bárhogy is tiltakoznak - elsődlegesen a szülő hibája, ha a csemete nem bír a nyelvével. Vekerdy Tamás úgy gondolja, a káromkodásokat leggyakrabban otthonról hozza az ember. "Én még nem nagyon láttam olyan kisgyereket, aki, ha a szülő nem használ ilyen szavakat, pusztán az óvodából hazavitte volna. Viszont jól ismerem azt a példát, amikor viszik haza az oviból a gyereket, akire az a panasz érkezett, hogy milyen csúnyán beszél, és az anya nagyon csodálkozik, hogy kitől tanulhatta - majd még az utcán, cifra trágárságokkal megtűzdelve kifakad: hányszor megmondtam neked, hogy ne használj ilyen szavakat. A felnőttek ugyanis sokszor észre sem veszik ha káromkodnak."

A szakember szerint viszont nem szabad engedni, hogy a gyerek csúnyán beszéljen, ha ez mégis előfordul, határozottan fel kell lépni ellene. "Mondjuk neki azt, hogy: "Ezt nem. Ezt ne mondd! Ha így akarsz beszélni, menj be a szobádba" - vagy mondjunk valami olyasmit, hogy "ezt nem akarom hallani." Nem kell megindokolni, vagy megmagyarázni egy két-három évesnek, csak tudatosítani benne, hogy ezt nem szabad."

Vannak persze olyan "csúnya szavak" is, amiket szinte minden az ovis korú csemete használ, életkori sajátosságainak megfelelően. "Az normális, ha a pisit-kakit emlegetik és utána kuncognak" - jegyzi meg Vekerdy Tamás. "Ezt nem tekintem óvodás korban csúnya beszédnek. Hiszen ez őket ez nagyon érdekli. A pisit-kakit ki lehet engedni, vissza lehet tartani és ebben az életkorban ez egy érdekes probléma."

Anyu, mi az, hogy...?

De mi van akkor, ha a gyerek nem akarja megérteni magyarázat nélkül a tiltást? Egy négygyerekes családanya, Zsuzsa például arról mesél, hogy a kislánya a villamoson akart a csúnya beszédről vitát nyitni.

"A zsúfolt hatoson kérdezte meg, iszonyú hangerővel: mit jelent, amikor valakire azt, mondják - és itt a legősibb női mesterség ötbetűs meghatározása következett. A villamoson egy pillanat alatt hatalmas csönd lett, és nagyjából kétszáz ember figyelte kíváncsian, hogy jövök ki a helyzetből. De sajnos leblokkoltam, így égő arccal csak azt a kínos mondatot tudtam kinyögni, hogy "ez egy nagyon érdekes kérdés, amit otthon meg is fogunk beszélni". Tudom, hogy nem így kellett volna, de hirtelen nem jutott eszembe semmi okosabb."

Vekerdy Tamás szerint is inkább meg kell magyarázni a gyereknek, amit tudni akar, mégpedig az ő szintjén, és a lehető legsemlegesebb hangon: "Ilyenkor a valóságot kell mondani, különösebb érzelmi és egyéb körítés nélkül. Mondjuk: "egy olyan néni, aki különböző bácsikkal hajlandó ölelkezni, és ezért pénzt kap."

"Tehát a lehető legegyszerűbb válaszokat kell adni, amiben olyan dolgok legyenek, amiről a gyerek is tudja, hogy micsoda. Tudja, mi az, hogy valaki megölel valakit, más kérdés, hogy nem abban az értelemben érti, ahogy a felnőtt, de szülőként ebben nem kell elmélyedni."