Készül az EU-zöldkártya az unión kívüli munkavállalók részére

Zöldkártya bevezetését fontolgatják az Európai Unióban. Az EU végrehajtó szerve azt javasolja, hogy egységes dokumentumot vezessenek be az unión kívülről érkező munkavállalók számára, amely tartózkodási és munkavállalási engedélyként, valamint a szociális juttatásokra feljogosító igazolásként is működhetne.

Az Európai Bizottság az uniós bevándorlási- és menekültpolitika koordinálására olyan új javaslatokat tett, amelyek könnyebbé tennék a külföldieknek, hogy munkát vállaljanak a tagállamokban. A belügyi főbiztos által javasolt szabályok olyan keretrendszert hoznának létre, amelyen belül a tagállamok maguk határozhatnák meg, hogy hány munkavállalót kívánnak beengedni országukba.

Antonio Vittorino a bizottság által is támogatott törvényjavaslatról kijelentette: "Ez csak az első lépés a bevándorlók számára, hogy legálisan tartózkodhassanak a tagállamokban, szerezhessenek munkavállalási engedélyt, és biztosítsuk számukra a munkavállalóknak járó jogokat. Ugyanis egyre inkább tudatára ébredünk annak, hogy léteznek olyan, a helyi munkaerőpiacról betölthetetlen állások, amelyekre a bevándorlók ellenben alkalmasak."

A javaslat létjogosultságát az adja, hogy az európai országoknak egyre inkább szembe kell nézniük az öregedő társadalmak problémájával, és megoldást kell találniuk arra, hogyan tudnának fiatal munkaerőhöz jutni. A tagállamok egyenként már próbálkoznak a külföldi munkaerő bevonásával bizonyos hiányszakmák esetén. A hollandok például elsősorban szezonális munkásokat keresnek a tulipánok és az aszparágusz betakarítására, Belgium új bevándorlási kvótákon dolgozik, és Németországban is fontolgatják, hogy évi 50 ezer munkavállalónak adnának ki hosszú távra szóló tartózkodási engedélyt.

Az eltérő szabályozások, a különböző vízumrezsimek és a bürokrácia bonyolultsága miatt azonban a bevándorolni szándékozók sokszor inkább illegális módon próbálnak munkát vállalni. Ez pedig kiszolgáltatottá teszi őket, és különböző bűnszövetkezetek szinte rabszolgaként foglalkoztatják őket, "jobb esetben" pedig csak a többi munkavállalót megillető szociális jogoktól esnek el. Az egységesített és egyszerűsített dokumentum, mely nagyban hasonlítana az amerikai zöldkártyára, ezeket a nehézségeket kívánja felszámolni, és legális utakra terelni a bevándorlókat. Az irat egyszerre szolgálna belépési és tartózkodási engedélyként, valamint felhasználható lenne a szociális jogosultságok megszerzésénél.

Mivel ma nincsenek megbízható adatok arról, hogy hány külföldi is dolgozik legálisan az unióban, Vittorino azt is javasolja, hogy a tagállamok kormányai havonta hozzák nyilvánosságra saját adataikat. A javaslatban szintén szerepel egy európai szintű adatbázis kialakítása a külföldiek számára nyitva álló álláshelyekről.

Miközben a politikusok már tisztában vannak azzal, hogy egyre inkább szükség lesz a külföldi munkavállalókra, a polgárok rettegnek munkahelyeik elvesztésétől, és gyakran a legális munkavállalókat is illegálisként kezelik. Az ilyen félelmekre volt példa, amikor Németország és Ausztria ragaszkodott ahhoz, hogy a várhatóan 2004-től kezdődően csatlakozó országok - köztük Magyarország - polgárai 2-7 évig ne vállalhassanak szabadon munkát a tagállamokban. A javaslat ezért nem kíván nemzeti kvótákat meghatározni, hiszen ahogy a belügyi biztos fogalmazott, "a tagállamok hatóságai a civil társadalommal közösen sokkal jobban fel tudják mérni, hogy milyen mennyiségben képes a bevándorló munkavállalókat integrálni országuk". Vittorino azt is javasolta, hogy az álláshelyek betöltésénél előnyt élvezzenek a többi tagállam, illetve rögtön utánuk a jelölt országok munkavállalói.

A javaslat végigvitele a belga elnökség dolga lesz, a végső döntés várhatóan decemberben, a laekeni csúcstalálkozón születik meg.

Rockenbauer Nóra

(Magyar Hírlap)