Évente száz hazai ipari kémügyre derül fény

Bár csak keveset tudunk róla, az ipari kémkedés mégis az üzleti élet mindennapjainak állandó kísérője. A belőle származó károkat szinte lehetetlen számszerűsíteni, különösen, hogy senkinek sem áll érdekében kiteregetni a szennyest. Ám ne higgyük azt, hogy a titkok kémlelőinek célkeresztjében kizárólag ellenséges államok, konkuráló cégek állnak. Ma senki, így Magyarország sincs biztonságban. Az üzleti érdek szövetségnél, barátságnál is előrébb való.

Naivitás lenne azt hinni, hogy a vasfüggöny lehullásával Magyarország kikerült volna a külföldi titkosszolgálatok látóköréből. Különösen igaz ez a világszerte nagyüzemben folyó ipari kémkedés területén - állítja egy neve elhallgatását kérő magyar szakember. A volt keleti blokk országainak nemzeti titkosszolgálatai ugyanis továbbra is nagyon aktívak ezen a téren, ráadásul az elmúlt évtizedben nyugati társaik is csatlakoztak hozzájuk. A beépített emberek, jobb állással kecsegtetett, titkos adatokat kifecsegő kutatók, lefizetett takarítók a magyar gazdasági életnek is mindennapos szereplői, noha a nyilvánosság vajmi keveset tud róluk.

Varga István, a marketing-tanácsadás mellett üzleti hírszerzésre (ez az ipari kémkedéssel szemben legális információszerzést jelent) is szakosodott Manta Marketing Kft. ügyvezetője szerint például Magyarországon évente körülbelül száz ipari kémkedési ügyre derül fény, de átlagosan csupán egyből kerekedik nyilvános botrány, mivel az esetek többségét presztízsüket féltve "házon belül" próbálják tartani az érintett vállalatok. Számos szakember szerint azonban nagyságrendekkel nagyobb az olyan esetek száma, amelyekre még csak fény sem derül.

Az állami titkosszolgálatok "puhatolózása" ugyanakkor csak egy szűk szegmens az ipari kémkedés szerteágazó területén - hangsúlyozza Jasenszky Nándor, az üzleti hírszerzéssel és vállalatbiztonsági tanácsadással foglalkozó Posys Kft. szakértője. Némi túlzással azt lehet mondani, hogy az üzleti életben mindenki mindenkit érdekel, de a konkurenciát egészen biztosan - mondja a szakember. S ez az érdeklődés nem feltétlenül marad a legális eszközökkel dolgozó üzleti hírszerzés keretein belül. Tavaly például egy magyar vegyipari cég alapanyagának titkos összetételét kaparintotta meg külföldi riválisa egy hazai magándetektív segítségével. A magyar detektív valaha rendőr volt, így nehézség nélkül elemeztethette ki az alapanyagot egy rendőrségi laborban mint "kábítószergyanús" anyagot.

A szakemberek szerint külön veszély, hogy a magyarországi vállalatok már-már kórosan óvatlanok. Még a máshol annyira óvatos multinacionális cégek is gyakran úgy gondolják, hogy Magyarországon "lazíthatnak", spórolhatnak a költséges biztonsági intézkedéseken - mondja Jasenszky Nándor. Általában csak akkor eszmélnek fel, amikor már megtörtént a baj. Pedig a veszélyforrásoknak Varga István szerint se szeri, se száma: a cégtől távozó alkalmazottaknak könnyen eljárhat a szájuk, és ugyanez a helyzet a nem körültekintően kezelt szállítókkal és beszerzőkkel.

A Magyar Hírlap magát megnevezni nem kívánó forrásai arról ugyanakkor meg vannak győződve, hogy Magyarországnak van még mit behoznia az állami szintű ipari kémkedés területén. Az Egyesült Államok központi hírszerző hivatala (CIA) például a Szovjetunió szétesésével jelentős kapacitásokat mozgósított erre a területre. Ennek is megvolt persze a maga magyarázata: a hagyományos ellenség "kiesésével" az amerikai titkosszolgálat identitásválságba került, legitimációjának megerősítésére pedig az ipari kémkedés tűnt a legkézenfekvőbb megoldásnak. Amerikai források persze egybehangzóan állítják, hogy erre a sajátos reorientációs folyamatra a CIA belső ellenállása, valamint a politikusok ódzkodása miatt nem került sor, ám az európaiak, a japánok ezzel kapcsolatban nem táplálnak illúziókat.

S úgy tűnik, valóban nem csupán paranoiáról van szó. 1994-ben például a Boeing a legutolsó pillanatban halászott el egy milliárdos szaúdi megrendelést az Airbus orra elől; az amerikaiak állítólag dollárra pontosan ismerték az európai repülőgépgyártó ajánlatát. Hasonló történt 1995-ben egy brazil katonai radartenderrel kapcsolatban: akkor óriási meglepetést keltve az amerikai Raytheon győzedelmeskedett az utolsó pillanatban a francia Thomson-CSF előtt. A gyanút persze máig nem sikerült bizonyítani, szakmai berkekben mégis tényként kezelik: a CIA nyakig benne volt mindkét esetben. A két ügyet ugyanakkor még sikerült elsimítani, szemben az elmúlt két évben kipattant, s Európa-szerte közfelháborodást keltő Echelon-botránynyal: a gigászi e-mail-, telefon- és faxlehallgató szuperrendszer még diplomáciai bonyodalmakat is okozott az unió és az Egyesült Államok között.

Messze nem állítható ugyanakkor, hogy kizárólag az amerikaiak lennének a rosszfiúk. Franciaország védelmi doktrínájának például szerves része az ellenség-barát viszonylatot nem ismerő üzleti hírszerzés, amelyre több titkosszolgálati szerv is szakosodott. Ugyancsak az ipari kémkedés mesterei között tartják számon Oroszországot, Dél-Koreát, valamint a Kínai Népköztársaságot. Az igazi nagyágyú mindazonáltal Japán. A távol-keleti országban külön államigazgatási struktúrák működnek e célból: a nemzetközi kereskedelmi és ipari minisztérium (MITI), illetve a japán külkereskedelmi szervezet (JETRO) évtizedek óta a legális (s néha illegális) kémkedés fellegvárának számít.

Márk Edina-Molnár Sándor

(Magyar Hírlap)