Vágólapra másolva!
A Manchester City a 2002-es feljutást követően Kevin Keegan irányításával nem sajnálta a pénzt az új játékosokra, olyan futballistákat igazolt, mint Nicolas Anelka, Robbie Fowler vagy Claudio Reyna, akik mind komoly összegbe kerültek. A befektetett summa jótékony hatása azonban nem érződött az eredményeken, így a menedzsernek most már összébb kellett húznia a nadrágszíjat, ami a klub új szerzeményeinek kilétén is meglátszik.

Kevin Keegan meglehetősen nagy ambíciókkal vállalta el a Manchester City irányítását, és eleinte úgy tűnt, hogy sikerül is megvalósítania elképzeléseit: csapata nagy fölénnyel jutott fel az élvonalba, és csupa nemzetközi sztárt tudott igazolni, akikkel nem tűnt elérhetetlennek a cél, vagyis a nemzetközi porondra való kijutás. A csapat sokszor rendkívül látványosan futballozott, és egy-egy mérkőzésen kiválóan játszott, de jó teljesítményét nem tudta tartóssá tenni. Már a 2002-2003-as idényben is "csak" kilencedik helyen végzett a gárda, ami egy újonctól nem rossz teljesítmény, de a várakozásoktól elmaradt, ám a fair play-tabella révén a klub mégis elindulhatott az UEFA-kupában.

Az előző szezon azonban kisebbfajta katasztrófával ért fel az egyesület számára: a nemzetközi porondtól a lengyel Groclin Grodzisk jóvoltából meglehetősen hamar búcsúzott az együttes, a bajnokságban pedig még rosszabbul ment a társulatnak, mi több, a kiesés veszélye is fenyegette. Ezt azért sikerült elkerülni, de a végül megszerzett 16. pozícióra nem nagyon lehettek büszkék a City háza táján, arról nem is beszélve, hogy a gyengébb eredményeknek köszönhetően a klub anyagi helyzete is romlott - a bevétel a tervezetthez képest kevesebb volt, viszont a focisták fizetése meglehetősen magasnak számított.

Érezhető volt tehát, hogy a nyáron változás lesz a klub átigazolási politikájában, amit maga Keegan is elismert. A szakvezető kevéssel a bajnokság zárását követően elmondta, hogy a korábbiakkal ellentétben ezúttal nem tud majd milliókat költeni új szerzeményekre, hanem olyan labdarúgókat kell keresnie, akik ingyen megszerezhetők, ugyanakkor egy bizonyos színvonalat azért képviselnek. A financiális problémákat jelezte, hogy a klub nem tudta végleg megszerezni a télen az Olympique Marseille-től kölcsönkapott védőt, Daniel van Buytent - a Hamburger SV egyszerűen túllicitálta a manchesterieket. A belgán kívül távozott a City of Manchester stadionból a német hátvéd, Michael Tarnat is, akivel tavaly nyáron csak egyéves szerződést kötöttek, és a Leicester Cityhez csatlakozott Danny Tiattóért sem kapott egyetlen fontot sem a klub.

A fenti lista mutatja, hogy elsősorban a védelem gyengült meg, így Keegan leginkább ebbe a csapatrészben keresett új embereket. Az első szerzemény gyorsan megérkezett Manchesterbe, a klub ugyanis leigazolta a Leicester City walesi válogatott védőjét, Ben Thatchert, akinek a vételárát nem hozták nyilvánosságra, csak annyit árultak el, hogy a kőkemény bekk hároméves szerződést írt alá. A játékos, aki a tavasszal a Puskás Ferenc-stadionban mutatkozott be hazája válogatottjában, nem győzte dicsérni új klubját, és kijelentette, hogy véleménye szerint egy ilyen ajánlatra nem lehetett nemet mondani...

Hamarosan sikerült még egy szélsőhátvédet elcsábítani, ráadásul érte már fizetni sem kellett: az egykori angol válogatott Danny Mills az élvonalból kiesett Leeds Unitedet hagyta ott - az egykor szebb napokat látott klub már nem tudta állni a focista meglehetősen magas fizetését. A harmadik új igazolás is pénzmozgás nélkül érkezett: a manchesteriek megszerezték a holland Willem II belga portását, Gert de Vliegert, aki két évre írt alá az egyesülethez. Az új portás alaphelyzetben minden bizonnyal csak tartalék lesz az angol válogatott David James mögött, de Keegannek az előző szezonban a saját példáján kellett megtanulnia, hogy nem árt, ha a második számú kapusa sem akárki: az FA-kupából sokak szerint azért esett ki a gárda, mert az izlandi Arni Arason nem állt a helyzet magaslatán.

A szakvezető szerint az erősítés még mindig nem fejeződött be, egy-két új játékos szerződtetése még várható, de a szurkolók abban bíznak, hogy Keegan a saját nevelésű fiataloknak is több lehetőséget ad. A példa adott: Shaun Wright-Phillips az angol nagyválogatott küszöbén áll, de Joey Bartonnak is sikerült már beverekednie magát a kezdők közé. A drukkerek szerint a tartalékok között két védő is van, akit érdemes lenne kipróbálni: a 22 esztendős Stephen Jordan már két éve bemutatkozott a felnőttek között, de az előző szezonban csupán két mérkőzésen vetették be, és a minap egy évvel meghosszabbította szerződését. A másik ifjonc, a húszéves Paddy McCarthy pedig már az ír nagyválogatottban is bemutatkozhatott - a Manchester Cityben azonban többnyire csak a tarcsiban szerepel.