Majoros, a hipochonder olimpiai bajnok

Majoros István tizenkét év - Repka Attila és Farkas Péter sikere - után ajándékozta meg olimpiai aranyéremmel a magyar birkózás szerelmeseit. Méghozzá nem is akárhogyan: lehengerlő birkózással, az 55 kilósók döntőjében ellentmondást nem tűrően verve a 2002-es világbajnokot, az orosz Mamedalijevet. Ha valaki, akkor az Univer Kecskemét versenyzője értékelni tudja az aranyérmet és a vele járó tízmillió forintos jutalmat; pályafutása során megjárta már a poklokat, és életében sohasem dúskált az anyagi javakban.

Sportmúzeum

Itt megtekintheti a Filmmúzeum interjúit a jelen és a múlt jeles magyar sportembereivel.

Az összes interjú

Ch. Gáll András helyszíni jelentése Athénból

A 30 éves, hatvanhat kilós Majoros - nem tévedés, ennyi a normál súlya, rendszeresen tizenegy kilót (!) kell fogyasztania, hogy beférjen az 55 kilós kategória keretei közé - a kötöttfogású szakág vezetőedzőjével, Komáromi Tiborral, segítőjével, Bódi Jenővel és a legendás idős mesterrel, Maróthy Istvánnal érkezett a beszélgetésre. Természetesen először az elmúlt éjszaka története került terítékre...

"Hajnali négyig beszélgettünk Tibiékkel, ittunk egy kis pezsgőt, felelevenítettük a történteket, aztán elaludtam. De csak két órát tudtam aludni, reggel hatkor már újra pergett a lelki szemeim előtt a Mamedalijev elleni döntő filmje" - mondta Majoros, akit a görög fővárosból tudósító magyar újságírók azonnal el is neveztek az athéni Sikének."Találó az elnevezés, Szöulban sem Sike volt az esélyes, hanem éppen Komáromi Tibi, mégis Bandi futott be" - jegyezte meg Maróthy mester.

Nézze meg képgalériánkat!

- Hol kezdődik athéni aranyérmének története? - kérdezte az [origo] munkatársa Majorost.
- Két éve történt, hogy felhívtam Hegedűs Csabát, a szövetség elnökét, hogy szívesen újra kezdeném. "Fogyjál le 55 kilósra, s akkor olimpiai bajnok leszel!", mondta Csaba, ami csak azért volt érdekes, mert korábban 60 kilóban versenyeztem úgy, hogy a "civil" súlyom 66 kiló volt. "Nézd, Pista, téged senki sem üldözött el, visszavárunk", mondta Hegedűs, és egyhetes gondolkodás után megegyeztünk.

- Nehezen ment a fogyasztás?
- Rettenetesen. De nem volt más választásom. Különben valamennyi vetélytársam ugyanezt az utat járja, ha ők meg tudják csinálni, nekem miért ne sikerülne?

- Azt mondják, nincs rendben a bal keze...
- Nincs bizony, látja, most is remeg egy ideg a bal vállamban. Szerintem gerincsérvem van, becsípődött egy mozgatóideg, azért zsibbad már négy éve a bal karom, illetve, most szerencsére csak a kisujjam. Járok csontkovácshoz, de szakorvoshoz nem merek elmenni, nehogy azt mondja, hogy tényleg gerincsérvem van.

- Komáromi azt mondja, ön "hipó", azaz hipochonder. Igaz ez?
- Szerintem nem, de ha Bódi Jenő is ezt állítja, akkor el kell gondolkodnom rajta... (Bódi eközben hevesen bólogat.)

- Az idei éve hogyan kezdődött?
- Az Európa-bajnokságon nem kellett indulnom, mert már megvolt az olimpiai kvalifikációm. Ennek ellenére végigcsináltam a felkészülést, majd utána természetesen az olimpiait is. Ennek a kettős edzőtáborozásnak köszönhettem, hogy kirobbanó erőállapotba kerültem.

- Ezt min mérte le?
- Én konkrétan semmin, csak így éreztem, egy régi segítőnk, Vígh Péter fiziológus azonban elvégeztetett velem egy futószalagos tesztsorozatot, és annak érdekes lett az eredménye. Nekem azonban sohasem árulták el.
- Most elárulom - kapcsolódott be újra Komáromi. - Olyan értékek jöttek ki, hogy Vígh kijelentette: holtbiztos, hogy olimpiai bajnok leszel. Viszont azt is kérte, ne áruljuk el neked, nehogy zavart keltsen a fejedben. Így csak most, utólag mondjuk meg...
- A varsói Pytlaszinski-emlékversenyen megvertem a világbajnokot, de aztán ott is zsibbadt a bal kezem...
- Mondom, hogy "hipó", fájós kézzel megveri a világbajnokot, és panaszkodik - mosolyodott el ismét Komáromi...
- Hagyjatok már. De azt elismeritek, hogy szeretek edzeni?
- El hát, mindig ott maradtál a nehezebbekkel birkózni egy plusz órát az edzések végén. Szóval, Majoros nem könnyű egyéniség, az igazán nagy sportolók sohasem egyszerű emberek. Itt van például az aranyérmes akciója, a fordított csípőkiemelés, majd ebből a lecsavarás. Ezt ma már senki sem használja versenyen, olyan, mint sakkban a királycsel, de éppen a váratlansága miatt rendre "megkajálják" az ellenfelek.

Nézze meg képgalériánkat!

- Nem zavarta, hogy Deák Bárdos mellett árnyékban volt, nem számított favoritnak?
- Dehogy zavart, sőt, kimondottan örültem neki. Nem szeretem, ha reflektorfényben vagyok.

Olimpiai háttérké-pek az [o]-mobilon

Olimpiai ajánlatok az [origo] bevásárló-központban

- Mire gondolt, amikor felment a szőnyegre a döntőben az orosz Mamedalijev ellen?

- Mire költi a tízmilliót?
- Mire és kire. Hat éve van egy nagyon komoly barátnőm, Ágnes, talán most már eljött az esküvő ideje, habár nem vagyok házasságpárti. Pomázon lakunk, nagyon szeretjük a természetet, gyakran kirándulunk a Pilisbe. Szeretem a kutyákat is, van egy tacskóm.

- Folytatja az olimpia után?
- Decemberig biztosan pihenek, hacsak nem megyek el egy kis pénzt keresni a Bundesligába. Bár nagyon zsibbad a bal karom (mosoly Komáromiéktól). Aztán a jövő szeptemberi, budapesti vb-n biztosan szőnyegre lépek.