Amikor a cetek visszatértek a vízbe

Vágólapra másolva!
A fosszíliák alapján ma már tudjuk, hogy a vízi léthez tökéletesen alkalmazkodott, áramvonalas testű, jól úszó bálnák és delfinek négylábú, szárazföldi állatokból fejlődtek ki a földtörténet során. Amerikai kutatók arra keresték a választ, milyen átalakuláson ment át a vízbe való "visszatéréskor" az emlősök hallórendszere.
Vágólapra másolva!

A mai cetek (Cetacea) - a bálnák és delfinek - ősei evolúciós léptékkel mérve igen rövid idő, mintegy 8 millió éve alatt szoktak át a szárazföldiről a vízi életmódra. A vízben folyamatosan elvesztették a korábbi, szárazföldi életmódjukhoz szükséges képességeiket, és megjelentek a hatékony úszáshoz nélkülözhetetlen elemek. A bálnák evolúciójának vizsgálatára meglepő módszert választottak az Ohio Egyetem kutatói: az ősmaradványok füleinek átalakulásán keresztül tanulmányozták a folyamatot. Az életmódváltozás komoly problémákat okozott a hallásban, ami jelentős változásokat igényelt a fülben.

A mai bálnák számára létfontosságú annak megállapítása, hogy milyen irányból jön egy adott hang a víz alatt. Zsákmányukat visszhang alapján kutatják fel: a kibocsátott, majd visszaverődő hangok alapján állapítják meg az adott objektum távolságát, alakját és egyéb jellemzőit. Az amerikai kutatók szerint a bálnák evolúciójában volt egy olyan fázis, amikor az állatok már rosszul hallottak a szárazföldön, de még nem hallottak elég jól a vízben sem.

A legkorábbi cetfélék, az 50 millió évvel ezelőtt élt pakicetidák ugyanazt a hangtovábbítási rendszert használták, mint a szárazföldi emlősök, a víz alatt viszont rosszul hallottak. Később élő rokonaik, a remingtonocetidák és a protocetidák (körülbelül 43 millió évvel ezelőtt) egy új módszert fejlesztettek ki. Ezek már jobban hallottak a vízben, mint a pakicetidák, de még a szárazföldről "hozott" hallásuk is működött valamilyen szinten. A 40 millió évvel ezelőtt megjelent basiliosauridák túlléptek ezen a kompromisszumos megoldáson, és a hallásuk már nagyon hasonlított a mai bálnákéhoz, de még ekkor sem működött a visszhangos vadászat lehetősége.