Vágólapra másolva!
Az Athletic Bilbao az utóbbi években rendre a középmezőnyben, általában annak is az első felében végzett. Ez különösen annak tudatában dicséretes teljesítmény, hogy a piros-fehér-feketék - míg vetélytársaik számtalan külföldi játékost igazolnak - továbbra is kizárólag baszk származású labdarúgókat foglalkoztatnak. Ebben a szezonban azonban nem jönnek az eredmények: a csapat 12 forduló után csupán a 17. volt a tabellán, aminek immár személyi következménye is lett, de nem a vezetőedző, hanem a kapuslegenda, Andoni Zubizarreta munkáját köszönték meg, aki eddig a klub sportigazgatója volt.

A legutóbbi bajnokságban az ötödik helyen végzett az Athletic Bilbao, ami hosszú évek óta a klub legjobb szereplésének számít. A vezetők, a játékosok és a szurkolók is elégedetten vonultak tehát nyári pihenőre, és joggal reménykedhettek benne, hogy csapatuk a következő szezonban is folytatja remek szereplését, hiszen abban biztosak lehettek, hogy a játékoskeretben nem lesz nagy mozgás a holtszezonban.

A klub ugyanis több mint százéves fennállása során kizárólag baszk labdarúgókat szerződtetett, ami azért nem jelent túl bő választékot a piacon: szinte csak a saját utánpótlására, illetve a többi baszk egyesület (Real Sociedad, CA Osasuna) futballistáira számíthat e téren a vezetőség, az idén nyáron azonban egyik említett gárda sem esett ki az élvonalból, így nem kényszerültek megválni legjobb baszk játékosaiktól (akik amúgy sincsenek sokan a keretekben). A klub B csapatából ugyan többen is felkerültek a felnőttkerethez, de ők egyelőre nem számítanak erősítésnek.

A távozók rovata is gyakorlatilag üresen maradt a nyáron, hiszen a legutóbbi idényben szerepelt gárdát sikerült együtt tartani, hiába ostromolják immár évek óta Joseba Etxeberríát, Ismael Urzáizt és a többieket a tehetősebb klubok, a kulcsemberek nem hajlandók elhagyni szülőföldjüket. Végeredményben tehát gyakorlatilag változatlan kerettel és nagy adag önbizalommal vághatott neki az Athletic a bajnokságnak és az UEFA-kupának, ahol a török Trabzonspor legyőzésével sikerült bekerülni a csoportkörbe.

A bajnokságban korántsem kezdett ilyen jól a gárda, bár eleinte nemigen volt ok aggodalomra: az első fordulóban, az egyik tartományi rangadón a csapat döntetlent játszott Pamplonában, a CA Osasuna otthonában, majd hazai pályán ért el 2-2-t a bajnok Valencia CF ellen.

A veretlenség a harmadik játéknapig tartott, amikor az RC Deportivo 2-1-es győzelemmel távozott a szurkolók által csak katedrálisként emlegetett San Mamés stadionból. A Real Betis elleni idegenbeli összecsapáson sem sikerült javítani, ismét 2-1-es vereség lett a mérkőzés végeredménye Ernesto Valverde csapatának szemszögéből. Az ötödik fordulóban lejátszott találkozó viszont mindenért kárpótolta a szurkolókat: szeptember 25-én a Real Madrid látogatott Bilbaóba, és az akkor még tragikus formában lévő királyi gárda ellen Etxeberríáék megszerezték első győzelmüket (a végeredmény "természetesen" 2-1 lett).

Az eufória a jelek szerint átragadt a játékosokra is, akik még a következő fordulóban is inkább a Reallal, mint soros ellenfelükkel, a Getaféval foglalkoztak. Mással ugyanis nehéz magyarázni az újonc elleni 3-1-es vereséget. A Málaga CF legyőzése ugyan jelentett némi gyógyírt, de azóta is érték kínos kudarcok a gárdát, (főleg a Real Sociedad elleni baszk rangadón elszenvedett zakó volt fájó, hiszen itt már 2-0-ra is vezetett a csapat), mely csupán három sikernél tart, ami 12 forduló alatt nem nevezhető soknak, főleg nem egy olyan csapattól, melyet a bajnokság rajtjánál nemcsak szurkolói, de a semleges szakértők is az élmezőnybe vártak.

A kudarc okát természetesen lázasan kereste a vezetőség, de szokatlan módon nem a vezetőedző, hanem a sportigazgató személyében találta meg, és váltott a poszton. Általában egy klub szurkolóit nem rázza meg különösen egy menedzser távozása, de Bilbaóban a pozíciót nem más töltötte be november közepéig, mint Andoni Zubizarreta.

Az egykori legendás kapus, aki 126 válogatott szerepléssel spanyol csúcstartónak számít, három éve intézte a csapat ügyeit, ám a hírek szerint az utóbbi hónapokban többször is heves vitába keveredett a klub nyáron megválasztott elnökével, Fernando Lamikizzel. Mint az ilyen összetűzéseknél lenni szokott, most sem a presidente húzta a rövidebbet, hanem Zubizarreta, aki a múlt héten (hivatalosan közös megegyezéssel) távozott a klubtól.

A népszerű Zubi eltávolítása óta pedig igazán van mitől félnie Valverdének, hiszen ha egy ilyen legendától képes megválni a vezetőség, vele szemben is hamarosan elfogyhat a türelem, ha továbbra sem jönnek az eredmények.