Vágólapra másolva!
Focirégész nevű sorozatunkban leporoljuk a múlt emlékeit, és felidézzük a mai dátum legemlékezetesebb futballeseményeit. Nézzük, mi történt december 12-én!

1992-ben ezen a napon (a maihoz hasonlóan) Világkupa-döntőt játszottak Japánban. A tokiói National-stadionban két igazi sztárklub, a spanyol FC Barcelona és a brazil Sao Paulo FC találkozott, hogy eldöntse, melyik együttes a világ legjobb klubcsapata.

A katalánok remek formában érkeztek a távoli szigetországba, a találkozót megelőző utolsó három spanyol bajnokijukat egyaránt megnyerték, méghozzá imponáló, 15-1-es gólkülönbséggel! Johan Cruyff a legerősebbnek tartott tizenegyét küldte pályára, a Barca a Zubizarreta - Ferrer, R. Koeman, Guardiola, Eusebio, Amor, M. Laudrup, Ri. Witschge, Beguiristain, Bakero, Sztoicskov összeállításban kezdett. A Libertadores-kupa-győztes Sao Paulo FC-t szintén neves edző dirigálta, Tele Santana az 1982-es és az 1986-os világbajnokságot is megjárta a brazil válogatott szövetségi kapitányaként. A 61 éves mester a Zetti - Vítor, Adílson, Ronaldo, Pintado, Cafú, Ronaldo Luís, Raí, Toninho Cerezo, Palhinha, Müller csapatnak szavazott bizalmat.

A dél-amerikaiak leginkább a lendületes, jól cselező csatárban, Müllerben, a Libertadores-kupa gólkirályi címét begyűjtött Palhinhában, valamint a középpályán remekül funkcionáló Raí-Toninho Cerezo kettősben bíztak. A mérkőzés azonban a katalánok számára kezdődött jobban, Hriszto Sztoicskov a 13. percben megszerezte a vezetést. A SPFC a 26. percben egyenlített, a játékmester Raí vette be Andoni Zubizarreta kapuját. A gólváltást kiegyensúlyozott, jó játék követte, mindkét csapat előtt adódott lehetőség, de az eredmény a 79. percig nem változott: akkor Raí második találata (nem ok nélkül nyerte a mérkőzés legjobbjának járó autót) a brazilok előnyét jelentette.

A második félidőben végrehajtott cserék nem hoztak változást (Bakero helyett Goicoechea, Beguiristain helyett Nadal, Toninho Cerezo helyett Dinho), és a dél-amerikaiak az utolsó perceket is kihúzták újabb kapott gól nélkül, így a Grémio 1983-as győzelmét követően, hosszú idő után ismét brazil klub nyerte a Világkupát.

Dévényi Zoltán