Marsi nyomozások a 22. században

Vágólapra másolva!
Ezúttal a Razbor Studios és a GMX Media tett kísérletet, hogy egy csinos magándetektív bevetésével szerezze vissza a kalandjátékok megtépázott dicsőségét. Sajnos meglehetősen kevés sikerrel...
Vágólapra másolva!

Nézzük meg részletesebben, hogy miért járt kevés sikerrel a program azon küldetésben, melyet a bevezetőben felvázoltunk. A játék elején láthatunk egy intrót, melyben a második világháborúban egy orosz haditudósító viszontagságaiba pillanthatunk bele. A helyszín Sztálingrád, ahol a világháború legádázabb ütközeteinek egyike zajlott, ami megfordította a háború menetét. Az időpont, mikor a derék tudósító a harctéren fagyoskodik, 1941. Csak úgy zárójelben fűznénk hozzá, hogy a neves történelmi esemény egy esztendővel később vette kezdetét - no comment..

Ezután ugrunk egy nagyot az időben, ezáltal kiküszöbölve, hogy bármiféle történelmi tévedés bekövetkezhessen, hiszen a huszonkettedik századról aligha szólhatnak a történelemkönyvek. Ekkor megismerkedhetünk a főszereplővel, a csinos Ren Silverrel, aki magándetektívként tevékenykedik, de most éppen jól megérdemelt pihenését tölti a Marson. Hát igen, a távoli jövőben már nem a Balatonra ugrik le az ember nyaralni, habár az árakat és a hazai béreket figyelembe véve, legtöbbünk számára egy Magyar Tengeri nyaralásnak annyi esélye van, mint egy Marsra tartó üdülésnek...

De vissza a játékhoz! Ren kisasszony tényleg nyaral, hiszen fogalma sincs - vagyis a játékosnak nincs lövése sem -, hogy mit is kellene tennie a vörös bolygón. Egy idő után aztán kap egy hívást, hogy azonnal térjen vissza a szolgálatba, de azért valamilyen utalás nem ártott volna, hogy valami azért történik is majd ebben a játékban. Ez a bizonyos hívás egy Hacker nevű személytől érkezik, aki arra kéri Rent, hogy keressen meg egy Ted nevű újságírót. Hogy ki ez a Ted? Kicsoda Hacker? Ne kérdezze a kedves olvasó, hiszen ilyen apróságokra nem maradt idejük a fejlesztőknek.

Ennél talán még nagyobb probléma, hogy azt sem tudjuk meg igazán, hogy kicsoda Ren! Jó, ő a főszereplő, aki egy csinos detektívnő, de ennyi, mást nem tudunk meg róla. Ez a mentalitás elmegy egy Doom kaliberű programban, ahol a kutyát nem érdekli, hogy ki az a fickó, akit megszemélyesítve levadásszuk a pályatervezők által feltálalt szörnyetegeket, de egy kalandprogramban alapvető fontosságú, hogy nemcsak megismerkedjünk, de meg is barátkozzunk azzal a hőssel, aki minket képvisel a programban.

Nagyon érdekesen, vagy talán furcsán szervezi a program az egyes helyszíneket. A kalandjátékok készítőinek mindig figyelniük kellene arra, hogy jól épüljenek egymásra azok a helyszínek, ahol tiszteletünket tehetjük. Erre jó módszer lehet, ha más és más városokba kell utaznunk, amihez mondjuk pénzt, jegyet, engedélyt kell szereznünk, de ez csak egy példa a sok jó közül. A Legacyben ezzel szemben nem igazán jöhetünk rá, hogy egy bizonyos helyre hirtelen miért mehetünk be, vagy miért kerülünk kirekesztésre máshonnan. Például miért csak akkor mehetünk be egy hotelbe, ha elolvastuk a róla szóló hirdetést - a szállodát persze már korábban is megtaláltuk -, az pedig főként érthetetlen, hogy miért nem mehetünk le a hallba? Nincs korlát, blokád, és még a lépcső sem csúszós, csak egyszerűen mi nem mehetünk oda! Ismételten no comment...

Nézzük a fejtörőket, amik megadhatják egy kalandjáték savát, borsát. Kétfajta puzzlés feladattal találkozhatunk, melyek közül a gyakoribb a tipikus játék a hátizsákban (inventory) található tárgyakkal. Hogy ezeket összekombináljuk, vagy egy adott helyen felhasználhassuk, feltétlen szükséges, hogy megleljük őket. Ez sajnos egyáltalán nem egyszerű feladat, mivel a legtöbb tárgy nagyon pici, a hátterek pedig, melyek előtt fellelhetjük őket, gyakran nagyon sötétek. Mindezek mellett nyomozásunkat még számos kellemetlen hiba is hátráltatja, melyek közül a leginkább idegesítő, hogy ezek az amúgy is a láthatatlanság határát súroló tárgyak eltűnnek, vagy nem tudjuk felvenni őket.

A másik csoportja a fejtörőknek a logikai puzzle kategória. Ezek gyakran folynak át a másik halmazba, mivel a felvett tárgyak gyakran kapnak fontos szerepet megoldásukban. A legnagyobb probléma ezekkel a feladatokkal kapcsolatban, hogy túlságosan evidensek, és még egy kezdő kalandjátékosnak sem biztosítanak komoly kihívást. Ezen sokat javítana, ha lennének a játékban nehézségi fokozatok, de sajnos ezeket hiába is keresnénk a menüpontok között. A kezelőfelület elégtelensége a logikai fejtörőket is megfertőzi - ezekben a feladatokban néha beszélnünk kell bizonyos személyekkel, ami úgy történik, hogy a kurzor formája megváltozik, mi pedig választunk egy opciót. Ez azonban nem mindig következik be, mivel az egérmutató gyakran nem változtatja meg akkor sem a formáját, ha egy fontos személy fölé visszük.

A program grafikája egészen csapnivaló. A karakterek kidolgozása darabos, mozgásuk pedig kifejezetten nevetséges - a főhősnő ahelyett, hogy a tárgyak felé fordulna, csak karjait lengeti a fontos objektumok irányába. Manapság egy program esetében alapvető fontosságú, hogy a szereplők ajkainak mozgása kövesse beszédüket - ezzel szemben a Legacy hősnőjének csinos ajkai EGYÁLTALÁN nem mozognak! A hátterek szinte teljesen mozdulatlanok, ráadásul annyira sötétek, hogy sokszor képtelenség megtalálni fontos tárgyakat.

A hangok területén sikerül a programnak alulmúlnia a grafikában mutatott teljesítményt, ami, hogy játsszunk egy kicsit a szavakkal, nem kis teljesítmény! A zene még úgy-ahogy elmegy, a karakterek dialógusai viszont nagyon rosszuk sikerültek. Először is mindenki erős oroszos akcentussal beszél, ami nem lenne probléma, ha bármilyen utalás lenne arra, hogy a fő-, vagy mellékszereplők valamilyen szláv nyelvű országból származnának. A játék fejlesztője egy horvát csapat, mely országban rengetegen beszélnek kiválóan angolul, úgyhogy nehezen érthető, hogy miért nem lehetett képzett személyeket találni a feladatra.

Örömteli, hogy egyre több fejlesztőgárda próbálkozik ismét a kalandjátékokkal, de azzal mindenkinek tisztában kell lennie, hogy ebben a műfajban sok időre van szükség színvonalas produkciók készítéséhez. Sajnos a Razbor alkalmazottainak szemmel láthatólag sem elég idejük, sem kellő mennyiségű eredeti ötletük nem volt egy jó program elkészítéséhez, így alkotásuk legfeljebb közepes próbálkozásként minősíthető.

Rendszerkövetelmény:

ProcesszorP3 800
RAM256 Mbyte RAM
HDD700 MB
VGA32 MB VRAM