Vágólapra másolva!
A Real Sociedad óriási meglepetést okozott két évvel ezelőtt, amikor kishíján megnyerte a bajnokságot, és végül a második helyen zárva kivívta a Bajnokok Ligája-szereplés jogát. A kettős terhelést azonban nem bírta el a csapat, amely a legutóbbi bajnokságban majdnem kiesett az élvonalból. A nyáron a vezetőség mindent elkövetett azért, hogy ez a malőr többé ne ismétlődhessen meg, és egyelőre úgy tűnik, az erőfeszítések nem voltak hiábavalók.

2003 nyarán, miután a csapat a második helyen végzett a bajnokságban, a Real Sociedad vezetőinek sikerült együtt tartaniuk a gárdát, amely szinte változatlan kerettel kezdhette meg a következő bajnokságot. A csalódást keltett tavalyi szereplés után érdekes módon sokkal nagyobb vehemenciával környékezték meg a tehetősebb spanyol és külföldi csapatok a baszkok kulcsembereit, akik közül többen távoztak is.

A legérzékenyebb veszteség a válogatott középpályás, Xabi Alonso búcsúja volt, a fiatal játékost Rafa Benítez csábította Liverpoolba. Rajta kívül távozott szinte a teljes védelem is: a holland kapus, Sander Westerveld az RCD Mallorcát választotta, a francia Lionel Potillon az FC Sochaux, a több mint egy évtizeden át a klubot szolgált Agustín Aranzábal a Real Zaragoza, a saját nevelésű Zuhaitz Gurrutxaga a Rayo Vallecano, az argentin Gabriel Schürrer a görög Olympiakosz, a norvég Björn Tore Kvarme pedig a francia SC Bastia játékosa lett.

A középpályáról Xabi Alonso mellett még egy spanyol válogatott, Javier de Pedro is eligazolt (a ballábas szélső a Blackburn Rovershez szerződött), a koreai Lee Chun-soót pedig a klub kölcsönadta az újonc CD Numanciának. Nemcsak jó néhány futballista, de a sikeredző is távozott, Raynald Denoueix pótlását azonban hamar megoldották: a francia mester utóda a korábban kizárólag Baszkföldön dolgozott José María Amorrortu lett. A vezetőség minden erőfeszítése ellenére a távozókat nem sikerült hozzájuk hasonló szintű játékosokkal pótolni: a legnevesebb új igazolás a baszk Mikael Arteta, aki többévi légióskodás után (megfordult a Paris-Saint-Germainben és a Rangers FC-ben is) tért vissza szülőföldjére.

A keret tehát némileg gyengült, ami aggodalommal tölthette el a szurkolókat, hiszen miután a tavalyi szezonban egy ennél jobb nevekből álló csapat is kishíján kiesett az élvonalból, nem várhattak fényes szereplést Amorrortu együttesétől. Az edző viszont nem foglalkozott a múlttal, inkább dolgozott, csapatot épített. A munka eredménye eleinte nemigen látszott meg: az első fordulóban a csapat hazai pályán csupán egy döntetlenre volt képes az újonc Levante UD ellen. Az eredmény egyértelműen csalódást okozott a szurkolóknak, akik bizonyára nem gondolták volna, hogy még ennél is rosszabb folytatás következik: egy idegenbeli döntetlent három vereség követett, így a csapat öt forduló után az utolsó előtti helyen állt a tabellán, győzelem nélkül.

Az első siker a hatodik játéknapon született meg; a csapat Darko Kovacsevic góljával 1-0-ra legyőzte az Anoeta-stadionban az Atlético Madridot. Az együttes nem tudta állandósította jó formáját, a vereségek és a győzelmek felváltva jöttek. A várva várt felemelkedés a 12. fordulóban kezdődött el, amikor lélektanilag nagyon fontos győzelmet aratott a gárda, hiszen az ősi rivális Athletic Bilbao ellen kétgólos hátrányból fordítva 3-2-re nyertek Nihat Kahveciék. A következő játéknapon az RC Deportivo otthonában 2-2-es döntetlent ért el a csapat, majd hazai pályán sikerült legyőznie a Real Betist is.

A Real Madrid ellen is közel voltak a pontszerzéshez a San Sebastián-iak, hiszen a Santiago Bernabéuban a 88. percben 1-1-re álltak a csapatok, ám akkor bombariadó miatt félbeszakadt a találkozó - a hátralévő néhány percet január 5-én játszották le, és a Sociedad végrehajtotta azt a bravúrt, hogy ez idő alatt is összehozott egy tizenegyest, amivel kikapott. A Getafe elleni hazai döntetlen láttán megijedtek a gárda szurkolói, de a következő találkozón kiderült, hogy semmi okuk sincs az aggodalomra, hiszen Amorrortu csapata idegenben 5-1-re gázolta le a Málagát.

A sikerszéria elsősorban annak a két embernek köszönhető, akik a két évvel ezelőtti ezüstérem megszerzésében is főszerepet játszottak: a két csatár, a török Nihat Kahveci és a szerb Darko Kovacsevic igencsak belelendült az utóbbi fordulókban. Mindketten ötször voltak eredményesek eddig a bajnokságban, ők szerezték a csapat góljainak csaknem felét. Remeklésük "repítette" a jelenlegi 12. helyig a gárdát, a baszk szurkolók bizonyára nem szívesen gondolnak bele, hogy nélkülük hányadik helyen állna a Real Sociedad.