Vágólapra másolva!
A Sampdoria az előző szezonban újoncként a nyolcadik helyen végzett, azaz nem sokkal maradt le az UEFA-kupás helyezéstől. A mostani idényben nem lehetett más a klub célja, mint a nemzetközi szereplés kiharcolása, amelyhez a vezetőség igyekezett minden feltételt megteremteni. A nyáron Walter Novellino minden kívánságát teljesítették, és töretlenül bíznak a vezetőedzőben, aki ugyanezt teszi csapatával, és csak a legritkább esetben változtat annak összetételén.

A bajnoki rajt előtt a legtöbben azt várták a Sampdoriától, hogy közvetlenül a nagy négyes (Juventus FC, AC Milan, FC Internazionale, AS Roma) nyomában liheg majd a tabellán, és az idény végén kiharcolja az UEFA-kupa-szereplés jogát. A derűlátó várakozásoknak természetesen alapjuk is volt: Walter Novellino az előző bajnokságban igen stílusosan futballozó, ütőképes csapattá formálta a Sampot, amely ráadásul a holtidényben tudatosan, posztra igazolt, miközben valamennyi kulcsemberét sikerült megtartania.

Novellino a nyáron egy középső védő, egy balhátvéd, egy védekező középpályás, és egy vagy két, bármikor bevethető, amolyan cserecsatár leigazolását kérte a vezetőségtől, amely a tréner valamennyi kívánságát teljesítette. Így került Genovába a védő Marcello Castellini és Max Tonetto, a középpályán szűrő Marco Donadel, valamint a Francesco Flachi és Fabio Bazzani tartalékjaként bármikor csatasorba küldhető Fausto Rossini és a fehérorosz Vitalij Kutuzov. Érkezésük után Novellino azt nyilatkozta: számára adott az a 20 mezőnyjátékosból és két kapusból álló keret, amellyel végig akarja játszani a szezont, és amely szerinte alkalmas a célok elérésére.

Az idény eddig eltelt része tökéletesen alátámasztja a mester szavait, hiszen a gárda igen közel áll ahhoz, hogy teljesítse a vezetőség célkitűzését: 18 forduló után a Sampdoria az ötödik helyen áll a bajnokságban, és Novellino eddig pontosan annyi játékosnak adott lehetőséget, amennyit a szezon előtt ígért, azaz 20 mezőnyjátékosnak és két kapusnak. A csapat kerete az egyik legszűkebb az élvonalban, de nem kényszerűségből, hanem azért, mert az edző nagyon hamar megtalálta az általa ideálisnak vélt kezdő tizenegyet, és azon csak sérülés vagy eltiltás esetén változtat.

A kapuban megkérdőjelezhetetlen Francesco Antonioli helye, a portás csupán egy sérülés miatt hagyott ki másfél mérkőzést (az első fordulóban a 28. percben kellett lecserélni, és csak a harmadik játéknapon térhetett vissza). A védelemben általában Cristiano Zenoni, Giulio Falcone, Simone Pavan és Tonetto szerepel, a középpálya jobb oldalán Aimo Diana, a másik szélen pedig Sergio Volpi száguldozik, az ellenfél támadásainak megszűrése Angelo Palombo, a Samp-akciók szervezése pedig Cristiano Doni feladata. A csatárduót Flachi és Bazzani alkotja. A felsorolt 11 labdarúgó közül nyolcan játszottak a bajnokik több mint háromnegyedén, csupán Pavan, Doni és Tonetto hiányzott háromnál többször, Falcone pedig minden találkozón a kezdő csapat tagja volt, és csupán kétszer cserélte le őt Novellino.

Az állandóság eredményességgel is párosul a csapat számára, amely azonban nem kényezteti el genovai szurkolóit, hiszen jobban szerepel idegenben, mint otthon. A hazai pályán, a Luigi Ferraris stadionban lejátszott nyolc bajnoki mérkőzésük közül ugyanis csupán hármat tudtak megnyerni Bazzaniék, ellenben már négyszer is kikaptak (az AC Milan, a Juventus FC és a Lazio mellett a sztárcsapatnak még komoly túlzással sem nevezhető Brescia is elvitte mindhárom pontot a kikötővárosból). Idegenben viszont már négy győzelmet aratott a Samp: Firenzében, Reggio Calabriában, Veronában és Leccében is sikerült nyernie Novellino legénységének, vesztesen pedig Milánóból, Sienából és Palermóból kényszerült hazautazni az együttes.

Különösen az Antonioli vezérelte védelem remekel a bajnokságban: mindössze 15 gólt kapott eddig a csapat (csak a Juve, a Milan és a Palermo hátsó alakzata jobb), és kilenc alkalommal érintetlen maradt a genovaiak hálója. A támadóknak már nem megy ilyen jól: 18 összecsapáson 19 gólt lőttek Bazzaniék (a házi gólkirály, Flachi is csupán hat találatnál jár), csupán hét csapat talált ennél kevesebbszer az ellenfelek hálójába a Serie A húsztagú mezőnyéből. Azok számára, akik kizárólag a gólok miatt járnak futballmeccsre, nem tudjuk nyugodt szívvel ajánlani a Sampdoria találkozóit: a pontvadászat augusztusi rajtja óta csupán három olyan 90 perce volt a csapatnak, amelyen kettőnél több gól született, hazai pályán pedig mindössze két alkalommal lőttek egynél több gólt az egykori kiváló Milan-csatár tanítványai.

Pedig a mester mindent megpróbál: az utóbbi hetekben megbontotta a Flachi-Bazzani párost, és négy csatárát szinte minden variációban pályára küldte már (arra is akadt példa, hogy négyük közül egyedül Rossini szerepelt a kezdő csapatban, de arra is, hogy Bazzani, Flachi és Kutuzov kezdett), mégsem jönnek úgy a gólok, ahogy azt a mester és a szurkolók szeretnék. Persze ha a csapatnak ilyen kevés találattal is sikerül kivívni az UEFA-kupa-szereplés jogát, nyilván egyetlen Samp-drukker sem lesz szomorú.