Hatvankét éves a brazil kapitány

Focirégész nevű sorozatunkban leporoljuk a múlt emlékeit, és felidézzük a mai dátum legemlékezetesebb futballeseményeit. Nézzük, mi történt február 27-én!

1943-ban ezen a napon született a brazil válogatott szövetségi kapitánya, Carlos Alberto Parreira, aki focistaként nem futott be jelentős karriert, trénerként viszont rengeteg sikert ért el. A riói születésű szakvezető már 23 esztendősen edzőként dolgozott, miután elvégezte a riói Testnevelési Főiskolát, két évve később pedig máris szövetségi kapitánynak mondhatta magát: 1968-ban a ghánai válogatottat irányította, amellyel az Afrikai Nemzetek Kupáján ezüstérmes lett.

Az 1970-es világbajnokságon már mint a brazil nemzeti tizenegy pályaedzője vett részt, és ugyanilyen minőségében szerepelt a négy évvel későbbi mondiálon is. Menet közben a Fluminense erőnléti edzőjeként tevékenykedett, majd 1975-ben a Flu vezetőedzője lett. 1976-ban ismét külföldre szerződött, ezúttal Ázsiába, ahol a kuvaiti válogatottat irányította: első évében ezüstérmes lett az Ázsia-bajnokságon, megnyerte a gárdával az ázsiai olimpiai selejtezőt, 1980-ban az Ázsiai Játékokon végzett a második helyen, 1982-ben pedig az Öböl-kupát hódította el Kuvait válogatottjával - ebben az esztendőben a vébén is szerepelt a csapattal.

Ezt követően hazatért, és a brazil válogatott szakvezetője lett, de csak egy évig ülhetett a selecao kispadján. Egy rövid ideig ismét a Fluminensét irányította, amellyel megnyerte a brazil bajnokságot, majd visszatért Ázsiába, ezúttal az Egyesült Arab Emírségek válogatottjához, ahol meglepően sokáig, hat éven keresztül tevékenykedett. Ez idő alatt nyert egy ezüstérmet az Öböl-kupán 1985-ben, 1988-ban pedig kontinensbajnoki címet szerzett, majd kivezette a csapatot az 1990-es vébére - ahol aztán két elveszített meccs után menesztették.

Ismét hazatért tehát Brazíliába, mégpedig a Bragantino együtteséhez, amellyel nagy meglepetésre ezüstérmet szerzett az országos pontvadászatban, és ennek köszönhetően kinevezték szövetségi kapitánynak. Miután az 1994-es világbajnokságon aranyérmet nyert a selecaóval, leköszönt posztjáról, és a spanyol Valencia mestere lett, ami azonban nem tartott sokáig. Újabb egy év elteltével már a török Fenerbahce kispadján ült, és meg is nyerte az isztambuliakkal a bajnokságot, de ennek ellenére otthagyta a klubot a Sao Paulo FC kedvéért. Ezt az amerikai New York/New Jersey MetroStars követte, és közvetlenül az 1998-as vébé előtt kinevezték szaúdi szövetségi kapitánynak, így már negyedik vébéjén vehetett részt a negyedik különböző válogatottal.

Akárcsak 1990-ben, megint a mondiál közben rúgták ki, így aztán hazatért Brazíliába, ahol azóta dolgozott a Fluminensénél, az Atlético Mineirónál, a Santosnál, az Internacional Porto Alegrénél és a Corinthiansnál is - utóbbi együttestől került ismét a válogatott élére a 2002-es világbajnokságot követően.