Milosevic sérülése megtörte az Osasunát

A CA Osasuna remekül kezdte a szezont, a piros-kékek öt forduló után az ötödik helyen álltak a bajnokságban, nem kis részben a szerb Szavo Milosevicnek köszönhetően, aki öt gólt szerzett ezeken a találkozókon. A remek sorozat azóta már a múlté, a csapat valóságos zuhanórepülést produkál: legutóbb 2004. december 22-én nyert mérkőzést Javier Aguirre együttese, és alaposan visszaesett a tabellán.

Szeptember végén még nyíltak a völgyben a kerti virágok, a pamplonai szurkolók pedig nem hittek a szemüknek, amikor kinyitották kedvenc sportlapjukat: a CA Osasunát a tabella ötödik helyén, Szavo Milosevicet pedig a góllövőlista élén találták. Az idilli állapot persze nemcsak a szerb támadónak volt köszönhető, hanem Javier Aguirre vezetőedzőnek is, aki rendet tett Milosevic fejében, és beépítette a csapatba a meglehetősen öntörvényű játékost.

Szeptember vége óta eltelt öt hónap, és gyökeresen megváltozott az Osasuna és Milosevic helyzete is: a csapat 27 forduló után csak a 14. helyen állt a bajokságban, a szerb támadó pedig az ötödik forduló óta nem szerzett gólt. Mindkét rossz sorozat kialakulásában jelentős szerepet játszott Milosevic sérülése: a csatár a 11. fordulóban, a Real Sociedad ellen kért cserét, de akkor még nem sejtette, mekkora a baj: csaknem másfél hónapot kényszerült kihagyni a gárda első számú gólfelelőse. A csapat válsága azonban nem akkor kezdődött, hanem már a hatodik fordulóban, amikor a Málaga CF otthonából volt kénytelen pont nélkül hazatérni Aguirre együttese. A következő összecsapást ugyan megnyerte a csapat (3-2-re az Albacete ellen), de utána zsinórban három vereség következett, ráadásul úgy, hogy gólt sem lőttek a piros-kékek.

A fiaskók után kedvező széria következett: a következő három találkozón hét pontot szerzett a csapat, elsősorban az uruguayi Richárd Morálesnek köszönhetően, aki mindhárom találkozón eredményes tudott lenni. A jó forma azonban nem bizonyult tartósnak: egy vereség, majd egy döntetlen következett, hogy aztán ismét magára találjon a gárda, és legyőzze a két kiesőjelöltet, az RCD Mallorcát és a CD Numanciát. A 2004-es esztendőt a hetedik helyen zárta Aguirre csapata, így sem a vezetőségnek, sem a szurkolóknak nem volt okuk elégedetlenségre, hiszen a bajnokság kezdete előtt kitűzött cél, a középmezőny első felébe kerülés megvalósulni látszott, sőt, nem tűnt lehetetlennek a nagy álom, a nemzetközi kupaszereplés kiharcolása sem.

A januári átigazolási időszak létezésének híre bizonyára nem jutott el Pamplonába, ugyanis a klub (a régóta mellőzött csatár, Ibrahima Bakayoko lepasszolásán kívül) tétlenül figyelte az eseményeket: senki sem távozott a keretből, és senki sem érkezett. Ennek ellenére nagy reményekkel vágtak neki a játékosok és a szurkolók is a 2005-ös évnek, de egyelőre úgy tűnik, csak a drukkerek teljesítenek a kívánt színvonalon, a futballisták ugyanis mintha nem vették volna észre, hogy tétmérkőzéseken vesznek részt.

A szilveszter utáni első bajnoki rögtön meglehetősen kijózanítóra sikeredett: az RCD Espanyol 4-1-re verte Barcelonában az Osasunát. A Valencia CF elleni hazai 0-0 nem számított kudarcnak, ellentétben a bilbaói vereséggel. A baszk katedrálisban ugyan nem szégyen kikapni, de úgy igen, ha egy csapat a második félidő elején még 3-0-ra vezet. Márpedig César Cruchagáékkal éppen ez történt: az 56. percben Francisco Punal háromgólosra növelte a vendégek Pablo García és Pierre Webó találataival megszerzett előnyét, úgy tűnt, eldőlt a mérkőzés. Csak a hazaiak nem gondolták így: Yeste két góljával közelebb hozta az Athleticet, Tiko egyenlített, sőt, a 89. percben Julén Guerrero a Bilbao győztes gólját is belőtte.

Ez a megmagyarázhatatlan vereség végképp megtörte az Osasuna amúgy sem fékezhetetlen lendületét: az azóta lejátszott hét bajnokin csupán három pontot szerzett a csapat, viszont nem kevesebb, mint 14 gólt kapott. Az RC Deportivo elleni hazai döntetlen még nem volt rossz eredmény, a Real Betis otthonában 3-1-re, a Real Madrid ellen 2-1-re kapott ki Aguirre tizenegye. A kedélyeken a Getafe CF stadionjában kiharcolt 0-0 sem javított jelentősen, így a csapat meglehetősen borúlátó hangulatban várta a következő, Málaga CF elleni fellépést. A február 27-én, az El Sadar-stadionban lejátszott találkozó aztán bekerült az együttes történelemkönyvébe, de nem úgy, ahogy az Osasuna szurkolói szerették volna: ez volt a gárda legsúlyosabb hazai veresége az élvonalban. A Málaga 6-1-re győzött Pamplonában, ráadásul úgy, hogy már a 13. percben 2-0-ra vezettek a kék-fehérek.