Úri muri - Kia Sportage 2.7 V6 EX 4x4 automatic

Kiát kilenc millióért? Igen, ma már ez sem lehetetlen. A Hyundai égisze alatt dolgozó dél-koreai márka új kompakt szabadidő-autója, a Sportage kerülhet akár ennyibe is. A jó ár-érték arány azonban továbbra is a Kia erényei közé tartozik, ezért joggal várhattunk sokat a Sportage csúcsváltozatától. 

Bár nem feltétlenül tartozik a legelterjedtebb vevőcsalogató módszerek közé, tény, hogy egy-egy termékre a borsos árral is fel lehet hívni a figyelmet. Ilyenkor az ember már csak kíváncsiságból is megnézi a portékát: vajon ér-e, tud-e annyit, amennyit az ára alapján elvárunk? Eddig a Kia palettája is jórészt kedvező áron kínált átlagautókból állt, a Sportage-sorozat egyik tagja azonban jócskán kilóg a sorból.

Mivel divatos kategória, a kompakt szabadidő-autók mezőnye igazán népes. Itt indul harcba a Kia Sportage is, méghozzá komoly esélyekkel. A riválisok nagy része ugyanis jóval drágább, mint a Kia 5,5 milliós alapáron kínált kétkerék-hajtású alapmodellje. S a Sportage akkor is kiállja az összehasonlítást, ha a hatmilliós 4x4-es verzióját vetjük össze a vetélytársakkal. Tesztünk azonban nem erről, hanem a másfélszer drágább, V6-os motorral felszerelt, automata váltós, bőrüléses luxusváltozatról szól. Így az is azonnal világos lesz, hogy miért is különleges a Kia Sportage ebben a mezőnyben. A hat henger és a váltóautomatika párosa ugyanis ritka műszaki megoldás ebben az osztályban.

Benzinfaló

A V6-os Sportage lendületes és gyors. Ez újabb példa arra, hogy a száraz adatok nem feltétlenül adnak hű képet egy-egy autó dinamizmusáról, hiszen a 2,7 literből kihozott 175 lóerő papíron nem számít különösen jó értéknek, menet közben azonban a Kia nagyon is meggyőző produkciót nyújt. A motor csendes, s ha az ember éppen kedvét leli abban, hogy kicsit sportosabban vezessen, akkor a változó hosszúságú szívócsővel szerelt V6-os hangja szép is. A motor és a váltó párosa azonban nemcsak különlegessé teszi a Sportage legdrágább kivitelét, hanem ráirányítja a figyelmet e modellváltozat gyengéjére is.

Az élménynek ugyanis komoly ára van: tesztautónk átlagosan 13,4 litert fogyasztott. Ez bántóan sok, hiszen terepre csak ritkán mentünk az autóval, a klímát jószerivel nem is használtuk, az összkerék-hajtást pedig ritkán vettük igénybe. Ilyen fogyasztás mellett a Sportage hatótávolsága sem nagy, a 65 literes tank még 500 kilométert sem enged meg két tankolás között. A V6-os benzines Észak-Amerikában minden bizonnyal jól fogy majd, a Sportage legtöbb itthoni vásárlója viszont jól tudja, hogy ezt az autót a sokkal takarékosabb dízelmotorral érdemes megvenni. Az kézi váltóval és ugyanilyen felszereltséggel (EX) közel kétmillióval kevesebbe kerül, s ha a dízelmotor esetén is ragaszkodunk az automatikus váltóhoz (újabb különleges Kia-ajánlat a kompakt terepesek mezőnyében), még mindig 1,5 millióval kevesebbet fizetünk.

Korhatár

A motor túlzott fogyasztása több tényezőre vezethető vissza. Egyrészt a Sportage nem a pehelysúlyban indul, másrészt a magas építés miatt nagy tempónál nagyobb a közegellenállása is. Ám a motor még így is lehetne takarékosabb, ha a hozzá kapcsolt automatikus váltó nem négy-, hanem legalább ötfokozatú lenne. A nyomatékos masina könnyedén elbírna egy hosszabb, ötödik áttételt, s ezzel jelentősen csökkenteni lehetne a fogyasztást. Az ötödik fokozat hiánya nem az egyetlen dolog, ami jelzi, hogy a Kia nem a legmodernebb váltót szereli az autóba. Amikor az ember kézi üzemmódban használja a váltót, s kis fordulaton felkapcsol, a fordulatszám olykor nem elég a következő fokozat kapcsolásához. Ilyenkor a jobb váltóművek "előjegyzésbe veszik" a kívánt fokozatot, s amint lehet, kapcsolják. A Kiáé nem, újra előre kell tolni a kart. Amikor lejtőn, motorfékes üzemben gurulunk, a váltó nem kapcsol vissza, hogy segítsen lassítani az autót, ezt is a vezetőnek kell megtennie. A kézzel kapcsolható váltási sík az anyósülés felé esik, talán logikusabb lenne, ha a vezetőhöz lenne közelebb.

/auto/ujdonsag/20050209terepre.html