Vágólapra másolva!
A meglehetősen viharos szezonkezdet után úgy tűnt, Luigi del Neri irányításával magára talál az AS Roma, hiszen a bordó-sárgáknak egy ideig még a nemzetközi szereplés kivívására is volt esélyük. Ez a lehetőség ma már csak matematikailag létezik, hiszen Francesco Tottiék csupán a nyolcadik helyen állnak, a Bajnokok Ligájától pedig még az ősszel búcsúztak. A sikertelen szereplésnek meg is lett a következménye: a vezetőség a Cagliari elleni vereség után menesztette Del Nerit, és a klub egykori játékosát, a komoly edzői múltat nélkülöző Bruno Contit nevezte ki a helyére.

A szezon elején meglehetősen nagy káosz uralkodott az AS Roma háza táján: tavaly nyáron Cesare Prandellit nevezték ki a botrányos körülmények között a Juventus FC-hez távozott Fabio Capello helyére, ám a mester felesége betegsége miatt még a bajnokság kezdete előtt lemondott posztjáról. Utóda a játékosként éveken át a klubot szolgált Rudi Völler lett, aki azonban mindössze négy hét (és öt mérkőzés) után szintén lemondott.

A német mester távozása után Luigi del Neri vette át a csapatot, és úgy tűnt, ő végre rendet rak az öltözőben és a fejekben egyaránt. A Bajnokok Ligájában már nem tudott csodát művelni, az AS Roma egyetlen megszerzett ponttal az utolsó helyen zárt csoportjában, így még az UEFA-kupában sem folytathatták Francesco Tottiék. A bajnokságban viszont, ha lassan is, de elindultak felfelé a rómaiak. Del Neri az ötödik fordulóban, az FC Internazionale elleni rangadón irányította először a gárdát, és a csapat nem vallott szégyent, 3-3-at játszott a Stadio Olimpicóban a (már akkor is) döntetlenhalmozó kék-feketék ellen, ráadásul úgy, hogy a hazaiak az 57. percben még kétgólos hátrányban voltak.

Három játéknappal később, a palermói döntetlen és a Livorno hazai legyőzése után következett az újabb rangadó, hiszen a csapat a veretlen Juventushoz látogatott. A bombaformában lévő zebrákkal szemben a Romának sem volt esélye, Alessandro del Pieróék meglehetősen simán, 2-0-ra győztek Torinóban. Del Neri a Cagliari elleni 5-1-es sikerrel nyugtatta meg a kedélyeket, majd az AC Milan elleni pontszerzéssel végre azt is bizonyította, hogy együttese a legnagyobbakkal is képes felvenni a versenyt. Mielőtt ennek nagyon örülni kezdtek volna a szurkolók, Tottiék gyorsan kikaptak az Udinesétől és a Regginától, és máris rég nem látott mélységekben, a 15. helyen találták magukat a tabellán.

Sensi elnök akkor a rossz nyelvek szerint csak azért nem rúgta ki Del Nerit, mert nem akart bekerülni a Guinness rekordok könyvébe azzal, hogy novemberben már harmadszor vált edzőt. A tréner tehát maradt, a futballisták pedig összekapták magukat: a következő négy mérkőzésen tíz pontot szereztek, így a rövidke téli szünetet a hetedik pozícióban tölthették a bordó-sárgák.

2005 sem kezdődött rosszul a csapat számára, leszámítva az új év első találkozóját, akkor ugyanis az ősi ellenség Lazio ellen 3-1-re kikaptak Tottiék. A vízkeresztkor elszenvedett, a szurkolók szemében tragikus vereség után hat mérkőzésen át veretlen maradt az együttes, és 23 forduló után már a hatodik helyen állt, mindössze négy pontra az áhított, Bajnokok Ligája-selejtezőt érő negyedik pozíciótól.

A fővárosi klub népes szurkolótábora addigra már régen elfelejtette a borzalmas szezonkezdetet, és biztos volt benne, hogy kedvencei jövőre is szerencsét próbálhatnak a BL-ben. Az azóta eltelt alig több mint egy hónap azonban valóságos pokoljárás volt a csapat és a drukkerek számára is: öt bajnokiból négyet elveszített Del Neri együttese, és szinte reménytelenül leszakadt az élbolytól. A 28. fordulóban, Cagliariban elszenvedett 3-0-s vereség már a vezetőségnek is sok volt: nem sokkal a mérkőzés után a klub ügyvezetője, Rosella Sensi nyilatkozattilalmat rendelt el a játékosok és az edzői stáb valamennyi tagja részére. Ebből már sejteni lehetett, hogy komoly változások vannak készülőben, hétfőn délután aztán felszállt a füst: a klub hivatalos közleményt adott ki, melyben az áll, hogy közös megegyezéssel felbontják Luigi del Neri 2006 júniusáig szóló szerződését, egyúttal a szezon végéig kinevezik a csapat élére Bruno Contit.

Az új trénert nyilván nem kell bemutatni az olasz labdarúgás szerelmeseinek: az ötvenedik születésnapját a kinevezése előtti napon ünnepelt Conti több mint háromszáz bajnoki mérkőzésen viselte az AS Roma mezét, egyszeres bajnok, valamint négyszeres kupagyőztes a farkasokkal, és szerepelt a Liverpool FC elleni, büntetőkkel elveszített BEK-döntőben is, 1984-ben. A válogatottban 47 alkalommal szerepelt, 1982-ben alapembere volt a világbajnoki címet nyert squadra azzurrának. A szurkolók abban bíznak, hogy egykori kedvencük edzőként is legalább megközelíti a pályán aratott sikereit, és másik bálványukkal, Rudi Völlerrel ellentétben nem csak egy hónapig lesz a csapat edzője.

Az előjelek mindenesetre újabb edzőváltást valószínűsítenek a nyárra, egyrészt mert Conti eleve csak a szezon végéig vállalta el az együttes irányítását, másrészt mert eddig mindössze két vereséget tud felmutatni a Milan és a Fiorentina ellen, igaz, a firenzei kupavisszavágón a római szempontból 0-1 végződött 120 perc után a farkasok végül is megnyerték a büntetőpárbajt, és bejutottak az elődöntőbe.