Vágólapra másolva!
A francia bajnokság rajtja előtt az újoncok közül az Istres-nek adták a legkevesebb esélyt a bennmaradásra, és a jelek szerint az egyesület nem is cáfol rá az előzetes várakozásokra. A gárda valósággal kibérelte magának az utolsó helyet, és bár a januári edzőváltás után egy időre felcsillant a remény a szurkolók előtt, a fanatikusoknak szép lassan bele kell törődniük: a következő szezonban megint a másodosztályban járhatnak majd mérkőzésekre.

Az Istres korábban sohasem szerepelt az élvonalban, sőt, még csak a másodosztályban sem számított állandó résztvevőnek, egészen a nyolcvanas évekig inkább a harmadik vonalban vitézkedett. A legutóbbi évtizedben ugyan stabilizálta helyét a Ligue 2-ben, de így is nagy meglepetésnek számított, hogy tavaly kiharcolta a feljutást a legjobbak közé.

A klub keretében alig akadt olyan labdarúgó, aki korábban megfordult volna a Ligue 1-ben, így aztán a nyáron a vezetőség elsősorban olyan focistákkal igyekezett erősíteni, akiknek már volt élvonalbeli tapasztalatuk. Összességében 13 új szerzemény érkezett az egyesülethez, köztük olyan rutinos, öreg rókák, mint Florian Maurice és Nisa Szaveljic, de Rafik Szaifi és Adel Csedli is tapasztaltnak számított a maga közel száz élvonalbeli mérkőzésével. A szakvezetőnek, Mehmet Bazdarevicnek tehát szinte új csapatot kellett összeraknia, így aztán az első fordulókban az eredmények meglehetősen pocsékul is alakultak.

Nyolc forduló alatt a csapat mindössze négy pontot szerzett, mindegyiket döntetlent követően, vagyis az Istres nyeretlen volt, és ez a sorozat egészen a 17. játéknapig tartott - akkor az SC Bastia elleni hazai összecsapáson végre megszületett az első győzelem, és a klub megmenekült attól a szégyentől, hogy új gall nyeretlenségi rekordot állítson fel. A francia bajnokság történetében ugyanis akadt egy gárda, amely még ennél is rosszabbul kezdte a pontvadászatot: a Stade Brestnek az 1979-80-as pontvadászatban egészen a 19. fordulóig kellett várnia az első győzelmére.

Arról azonban szó sem volt, hogy az Istres-nek új lendületet adott volna ez a győzelem, hiszen a következő két összecsapáson megint kikapott a gárda, így az esztendőt az utolsó helyen zárta. Mindezzel együtt derült égből villámcsapásként hatott, amikor január elején, két nappal az első 2005-ös mérkőzés, az AS Monaco elleni bajnoki előtt Bazdarevic lemondott posztjáról. A szakember azzal indokolta döntését, hogy reméli: ez a lépés valamelyest felrázza az együttest, mert ő úgy véli, hogy a jelentős lemaradás ellenére még mindig van sansz a bennmaradásra.

Az elnök, Bertrand Benoit elfogadta a lemondást, és a kispadra azt a Xavier Gravelaine-t nevezte ki, aki fél évvel korábban még a csapat játékosaként szerepelt, és nagy szerepe volt a feljutás kiharcolásában. A veterán futballista a nyáron akasztotta szögre a stoplisát, és saját bevallása szerint nem is álmodta volna, hogy ilyen hamar visszatér az Istres-hez, még ha edzőként is. A semmiféle tréneri tapasztalattal nem rendelkező Gravelaine ráadásul csak úgy vállalta el a feladatot, ha segítője Jean-Louis Gasset lesz - ő korábban a Montpellier SC szakvezetőjeként dolgozott, éppen akkor, amikor Gravelaine is ott futballozott, ismeretségük tehát akkortól datálódik.

Az új szakmai stáb tehát a huszadik fordulóban ült le először a kispadra, és ők már két új szerzeményre is számíthattak, hiszen a télen az Istres egyrészt leigazolta a már november óta a csapattal készült balhátvédet, Sébastien Pérezt, aki egykoron az Olympique Marseille-nél is megfordult, illetve a brazil csatárt, Leandrót, aki a Portuguesától érkezett. Leandrónak azt a Maurice-t kellett pótolnia, aki hatalmas csalódást okozott, fél év alatt egyetlen gólt sem szerzett, és januárban tovább is passzolták a másodosztályú Chateauroux-nak. Hamarosan újabb két focista érkezett a klubhoz: egyrészt az elefántcsontparti támadó, Ibrahima Bakayoko, aki egykoron Montpellier-ben együtt futballozott Gravelaine-nel és dolgozott Gasset keze alatt (őt a CA Osasuna engedte el), másrészt pedig a középpályás Philippe Delaye, akinek a nyár óta nem volt klubja.

Gravelaine-ék az első mérkőzésen az AS Monaco ellen ugyan még vereséget szenvedtek, de ezt követően a csapatnak idegenben sikerült nyernie az RC Lens ellen, és hét mérkőzés alatt kilenc pontot szerzett a gárda - és hátránya máris csak négy pontra zsugorodott a nem kieső helyen állókkal szemben. Felcsillant tehát a remény, de a legutóbbi három összecsapáson már csak egy pontot gyűjtött az Istres, és a lemaradás máris hétegységnyire nőtt, az idő pedig vészesen fogy - a megmeneküléshez most már földöntúli bravúrra lenne szükség, de az egyesület legalább "szép halállal" búcsúzik.