Veszélyben az északi folyók élővilága

Vágólapra másolva!
A globális felmelegedés már nem csak a sarkvidékek, hanem a tundra és tajga élővilágát is fenyegeti. A század végére az északi tájak folyóiban élő lazac- és pisztrángpopuláció könnyen a kihalás szélére kerülhet.
Vágólapra másolva!

A National Wildlife Federation közelmúltban közzétett jelentése szerint amennyiben a felmelegedés továbbra is a jelenlegi mértékben folytatódik, akkor körülbelül 2040-re a Csendes-óceán északnyugati partvidékén található folyók több mint 20%-a túl meleggé válhat az itt őshonos lazacok és pisztrángok számára. A kutatók számításai szerint a régió átlaghőmérséklete 1,5 fokot emelkedett a 20. század folyamán, amely jóval magasabb, mint a globális melegedés átlagos mértéke. Ennek eredményeként várható, hogy a területen található gleccserek az elkövetkező évtizedben gyorsan visszahúzódnak vagy teljes egészében eltűnnek. Jelentős változás figyelhető meg a csapadék mennyiségében és eloszlásában is: a hó formájában hulló csapadék csökkent, míg az eső mennyisége növekedett.

A tanulmány készítői szerint a hőmérséklet emelkedése képes módosítani a sarkkör vidékén található folyók áradási ciklusait. A terület vízfolyásait az év jelentős részében jégpáncél borítja. A hőmérséklet emelkedésével a tél végi hó- és jégolvadás korábban és sokkal intenzívebben fog bekövetkezni. A tavaszi áradások vízszintje jóval magasabb lesz, és ez könnyedén magával sodorhatja azt a part menti kavics- és homokágyat, amely a lazacok és a pisztrángok költőhelyéül szolgál. Ezzel szemben a nyári vízállás várhatóan jóval alacsonyabb lesz, ami még inkább megnehezíti a hidegvizet kedvelő halak eljutását költőhelyeikre.

A lazacoknak és pisztrángoknak már amúgy is számos tényező nehezíti a túlélést. A folyók és patakok partjait az ember egyre jobban beépíti, illetve gátakkal, duzzasztókkal szabályozza. Mégis a felmelegedés lehet az a végső tényező, amely drámai hatást gyakorolhat majd a halpopulációra és az egész régió élővilágára. A Washingtoni Egyetem klímaváltozási szakemberei szerint elképzelhető, hogy az amerikai kontinens északnyugati területének augusztusi középhőmérséklete az elkövetkező 35 év alatt akár 1,6 fokkal is emelkedhet, így a század végére elérheti azt a tűrési küszöböt, amely a hidegvizet kedvelő halak számára a véget jelentheti. A melegebb vízben a halak lassabban fognak fejlődni, és jóval érzékenyebbé válnak a mérgező anyagokra, a parazitákra és a betegségekre.

Hasonló eredményekre jutottak a Wyomingi Egyetem kutatói is, akik a felmelegedés hegyvidéki patakokra gyakorolt hatásait vizsgálták. Számításaik szerint a júliusi középhőmérséklet 2,7 fokos növekedése képes megsemmisíteni a Sziklás-hegység területén lévő pisztrángos patakok élőhelyeinek több mint a felét. Az északi vidékek folyóinak hőmérséklet-emelkedésével kapcsolatosan az Amerikai Egyesült Államok Környezetvédelmi Hivatala is átfogó tanulmányt készített. Eszerint a vízfolyások hőmérsékletének 2-3 fokos emelkedése a felére csökkentheti, vagy akár teljesen meg is semmisítheti az északi államok hidegvízhez kötődő halállományát.

A National Wildlife Federation jelentése számos ajánlást is tartalmaz, melyek növelhetik a lazacok és pisztrángok túlélési esélyeit. Ezek szerint támogatni kell a vizes területek, gyepek, erdők védelmét. Ösztönözni kell a növényi kultúrák ültetését, melyek képesek elraktározni a szén-dioxidot és csapdába ejteni a légköri hőt. Szorgalmazni kell azokat a kutatásokat, melyek a globális felmelegedés vizes élőhelyekre gyakorolt hatásait vizsgálják, és akciótervet kell készíteni a veszélyeztetett életközösségek, így az északi tájak lazac- és pisztrángpopulációjának védelmére is.

Ladányi László