A Bastiánál az edzőcserétől várják a bennmaradást

A francia élvonal két korzikai együttese közül az AC Ajaccio áll jobban, a jelek szerint Rolland Courbis vezérletével a klub megőrizheti élvonalbeli tagságát, a sziget másik csapata, az SC Bastia viszont meglehetősen nehéz helyzetben van: négy fordulóval a zárás előtt az együttes lemaradása három pont a 17. OGC Nice-szel szemben. A klub vezetősége mindenesetre egy edzőcserében látta a megoldást, így a hajrában már nem Francois Ciccolini irányítja a csapatot.

A tabella alapján az előző szezonban egy hajszálon múlott az SC Bastia kiesése, hiszen a csapat a még éppen bennmaradást jelentő 17. pozícióban végzett a Ligue 1-ben. A látszat azonban kissé csalóka, elvégre a korzikai együttes végig a középmezőnyben szerepelt, a hajrában viszont jelentősen visszaesett, köszönhetően a vezetőség és a szakvezető közötti konfliktusnak.

A nyáron azonban rendeződött a helyzet, a kispadra a tősgyökeres korzikai Francois Ciccolini került, akinek komoly edzői tapasztalata ugyan nem volt, viszont ezer szállal kötődött a klubhoz, és a keretet is ennek a szellemiségnek megfelelően igyekezett kialakítani.

A nyáron így olyan focistákat igazolt a klub, akik korábban már szerepeltek a Bastiában, és a terv jónak ígérkezett, hiszen a bajnoki rajt remekül sikerült a csapat számára: a korzikaiak hat fordulón keresztül veretlenek maradtak, és a középmezőnyben szerepeltek.

A hetedik körben azonban a Girondins Bordeaux ellen hazai pályán szenvedett súlyos vereséget az együttes, és ezt egy kilenc mérkőzésből álló nyeretlenségi sorozat követte, ráadásul a szurkolók egy ízben saját játékosukat, a gárda egyik legjobbjának tartott Pascal Chimbondát inzultálták bőrszíne miatt.

Az együttes vissza is esett a kiesőjelöltek közé, és nem is nagyon tudott feljebb kapaszkodni, a klub vezetősége éppen ezért úgy döntött, hogy a télen meg kell erősíteni a keretet. Ezzel azonban a szezon előtt büszkén hirdetett játékospolitikát tették semmissé, hiszen a kiszemeltek kevés kivételtől eltekintve "zsoldosok" voltak, azaz olyan focisták, akiknek nem volt kötődésük a klubhoz, viszont ismert futballistának számítottak.

Az egyik olyan érkező, aki korábban futballozott a szigeten, a középpályás Philippe Delaye lehetett volna, aki az előző szezonban volt a Bastia labdarúgója, de őt végül nem sikerült megszerezni, mint ahogyan az Olaszországból hazatérni szándékozó Saliou Lassisival sem sikerült megegyezni. Négy új focista azonban így is érkezett, közülük csupán Stéphane Ziani számára volt ismerős a Armand Cesari Furiani-stadion, hiszen a középpályás az 1993-94-es idényben már megfordult a Bastiánál.

Rajta kívül jött még az algériai támadó, Abdelmalek Cserrad, aki eddigi pályafutása során inkább botrányaival, mint góljaival hívta fel magára a figyelmet (az elmúlt egy évben az OGC Nice-től és a belga La Gantoise-tól is elfogadhatatlan magatartása miatt küldték el). A Bastia szerződtette a West Bromwich Albion svájci védőjét, Bernt Haast is, akinek a WBA januárban felbontotta szerződését; de a legnagyobb fogásnak kétségtelenül a veterán középpályás, Christian Karembeu számított, elvégre személyében egy világ- és Európa-bajnok érkezett a klubhoz.

Karembeu a szezont még a svájci Servette FC-ben kezdte (tavaly augusztusban a Puskás Ferenc-stadionban is pályára lépett az Újpest elleni kupamérkőzésen), ám a genfi klub csődje miatt az egykori világklasszis (aki utoljára az 1994-95-ös idényben szerepelt a francia élvonalban, még az FC Nantes színeiben, és azóta megfordult a Sampdoriánál, a Real Madridnál, a Middlesbrough-nál és az Olimpiakosznál) szabadon igazolhatóvá vált.

A négy új szerzemény természetesen rögtön érkezése után bekerült a csapatba, ám mindössze egyetlen olyan összecsapás volt, amelyiken mindannyian a kezdő tizenegyben szerepeltek: a 25. fordulóban a Girondins Bordeaux ellen. Azon a találkozón a Bastia gól nélküli döntetlent ért el, ám ezt követően két új igazolás is megsérült. Haas az Olympique Marseille elleni találkozó 77. percében kapott a térdéhez, cserét kért, és mint kiderült, számára véget is ért a szezon.

Karembeu is azon a meccsen játszott utoljára, ő combizomhúzódást szenvedett, amelyből még mindig nem épült fel. Cserrad ugyan rendszeresen tagja a csapatnak, de vele sem lehetnek elégedettek, hiszen még egyetlen találatot sem ért el, egyedül Ziani az, aki beváltotta a hozzá fűzött reményeket - de a csapat ezzel együtt sem tudott feljebb lépni a tabellán.

A vezetőség mindezt az AS Saint-Etienne elleni 3-0-s vereség után unta meg, és menesztette Ciccolinit, a helyére pedig asszisztense, Michel Padovani, illetve a kapusedző Eric Durand került - ők játékosként egyaránt erősítették az egyesületet, és hat mérkőzésük volt arra, hogy megmentsék a csapatot a kieséstől.

A rajt mindenesetre jól sikerült, elvégre a Toulouse ellen sikerült nyerni hazai pályán, köszönhetően a kezdőtizenegybe 12 hét után visszakerült Pierre-Yves André két góljának, majd a csatár a következő körben is győztes találatot ért el, de a Bastianak még így is harcolnia kell a bennmaradásért.