Régi bútordarabok jutottak fel a Bundesliga I-be

A német másodosztályban két feljutó kiléte nem sokáig volt kérdéses, hiszen az 1. FC Köln és az MSV Duisburg rögtön a bajnokság elején az élre ugrott, és egy idő után csak az volt a kérdés, hogy e két csapat közül melyik lesz az első, melyik a második. A harmadik pozícióért azonban nagy volt a versenyfutás, és ebből végül egy patinás egyesület, az Eintracht Frankfurt jött ki győztesen.

A kölni klub számára a tavalyi kiesés meglehetősen komoly mélyütés volt, hiszen a vezetőség igencsak bízott benne, hogy végre sikerült tartósan megkapaszkodni a legjobbak között - amióta ugyanis az egyesület, története során először, 1998-ban búcsúzott az élvonaltól, az első és a második vonal között liftezett.

Az azonnali visszakerülés tehát tulajdonképpen kötelező feladat volt, és ennek megvalósítása érdekében az elnökség egy ismert szakembert szerződtetett a holland Huub Stevens személyében, aki a Hertha BSC-nél ugyan nem volt valami sikeres, de korábban az Schalkénél annál inkább.

Az új edző érkezése egyben a keret jelentős átalakításával járt: Stevens olyan meghatározó játékosokra nem tartott igényt, mint az első számú közönségkedvenc, Dirk Lottner, a török Mustafa Dogan, az ukrán Andrij Voronyin, a zambiai Moses Sichone vagy Florian Kringe, aki visszatért anyaegyesületéhez, a Borussia Dortmundhoz.

A legfontosabbnak tartott focistát, a tinédzser sztárt, Lukas Podolskit azonban sikerült megtartani, és Stevens az ifjú csatárklasszis köré építette az együttest, meglehetősen eredményesen. Prinz Poldi, ahogyan Kölnben becézik, pedig nem okozott csalódást: egymaga 24 alkalommal volt eredményes, ezzel megszerezte a gólkirályi címet, és vezérletével a Kecskések díszlépésben tértek vissza a legjobbak közé. A világbajnokságra felújított Rhein Energie stadionban rendszerint telt ház előtt szerepelt a csapat, ami közel ötvenezer nézőt jelent.

A második helyen végzett MSV Duisburg is meglehetősen simán harcolta ki a feljutást, ami a Zebrák esetében azért kisebbfajta meglepetésnek számított, elvégre a klub azóta, hogy 2000-ben kiesett a legjobbak közül, általában a középmezőnyben végzett a Bundesliga 2-ben, és a hetedik pozíciónál egyszer sem tudott előbbre kerülni. A 2003 januárja óta az egyesületnél dolgozó edző, Norbert Meier széke tavaly nyáron meginogni látszott, de a szakember alaposan rácáfolt a kritikusokra azzal, hogy visszavezette a csapatot a legjobbak közé.

Persze ehhez az is kellett, hogy alaposan megerősítsék az együttest: olyan futballisták érkeztek a bajnokság előtt Duisburgba, mint a veterán kapus, Georg Koch, a Kölnből kiebrudalt középpályás, Lottner, illetve az Alemannia Aachen bosnyák középpályása, Ivica Grlic, akik mind kiemelkedő teljesítményt nyújtottak a pontvadászat során.

A támadórészlegben a korábban fegyelmezhetetlennek tartott Abdelaziz Ahanfuf 17 gólt ért el, és bár nem a duisburgiak kapták a legkevesebb gólt, a Kicker osztályzatai alapján mégis az ő védelmük volt a legjobb, elvégre a posztonkénti ranglistán a legjobb hat között három duisburgi is szerepelt: a cseh Pavel Drsek, Rouven Schröder és a szaklap által ide sorolt, általában amolyan elősöprögetőt játszó Ivica Grlic is.

A bronzéremért meglehetősen nagy volt a versenyfutás, és sokáig úgy tűnt, hogy a harmadik hely sorsa a Greuther Fürth és az Alemannia Aachen között dőlhet el. Előbbitől a feljutás hatalmas siker lett volna, hiszen legutóbb a kiesést is alig kerülte el, utóbbi viszont az ősszel az UEFA-kupában is remekül helytállt, és titkon inkább az aacheniek számítottak favoritnak. A hajrában azonban "előkerült" az Eintracht Frankfurt is, amelynél ugyan az azonnali felkerülést tartották kötelező feladatnak, de fél távnál a csapat mestere, Friedhelm Funkel kijelentette, hogy ez egyelőre hiú ábránd.

Lehet, ezzel csak az ellenfeleket akarta elaltatni, hiszen tavasszal a frankfurtiak nagy hajrába kezdtek, de még így is csak a 29. forduló után álltak először feljutásra jogosító helyen. A lényeg azonban az volt, hogy az utolsó játéknap után is ők foglalják el a harmadik pozíciót, és ez össze is jött a csapatnak, amelyről nehéz lenne azt mondani, hogy a fiatalokra épített volna.

A gárdában olyan rutinos labdarúgók játszották a főszerepet, mint a 16 gólt szerzett Arie van Lent, a védő Jens Keller, André Wiedener és a középpályás Alexander Schur (akit a szezon során háromszor is kiállítottak) - ők mindannyian elmúltak 34 esztendősek. Persze azért akadt néhány ifjú tehetség is, elsősorban a Hamburger SV-tól kölcsönkapott irányító középpályást, Alexander Meiert érdemes kiemelni, akit az Eintracht az idén nyáron végleg leigazolt.

A piros-fehér színkombináció egyébként ebben az idényben nem hozott szerencsét a Bundesliga 2-ben, hiszen az utolsó három helyen az a három klub végzett, amelynek a nevében benne szerepel ez a két szín, és a szintén hasonló mezben pompázó Energie Cottbus is csak alig kerülte el a kiesést: Lőw Zsolt csapata végül jobb gólkülönbségének köszönhetően maradt ebben az osztályban.

a Bundesliga II végeredménye:

1.	1. FC Köln	34	20	7	7	62-33	67
2.	MSV Duisburg	34	19	5	10	50-37	62
3.	Eintracht Frankfurt	34	19	4	11	65-39	61
4.	1860 München	34	15	12	7	52-39	57
5.	Greuther Fürth	34	17	5	12	51-42	56
6.	Alemannia Aachen	34	16	6	12	60-40	54
7.	Erzgebirge Aue	34	15	6	13	48-40	51
8.	Dynamo Dresden	34	15	4	15	48-53	49
9.	Wacker Burghausen	34	13	9	12	48-55	48
10.	Karlsruher SC	34	11	10	13	46-47	43
11.	SpVgg Unterhaching	34	13	3	18	38-45	42
12.	1. FC Saarbrücken	34	11	7	16	44-50	40
13.	LR Ahlen	34	10	9	15	43-49	39
14.	Energie Cottbus	34	10	9	15	35-48	39
15.	Eintracht Trier	34	9	12	13	38-53	39
16.	Rot-Weiss Oberhausen	34	8	10	16	40-62	34
17.	Rot-Weiss Essen	34	6	15	13	35-51	33
18.	Rot-Weiss Erfurt	34	8	9	17	36-58	33

a góllövőlista élmezőnye
24:

17:
16:
15: