Az ovuláló nőket a domináns hímek vonzzák

Újabb eredmények támasztják alá azt az elgondolást, hogy a nők leginkább akkor csalják meg partnerüket, amikor a legtermékenyebbek, és flörtjükhöz legszívesebben genetikusan kiváló férfiakat választanak.

Az állandó párkapcsolatban élő nők számára a társadalmilag domináns "hím" illata a legizgatóbb, különösen azokon a napokon, amikor ovulálnak - legalábbis a prágai Károly Egyetem kutatói erre jutottak tanulmányukban. Korábbi kutatások megállapították, hogy a nők szaglóképessége a havi ciklus során ingadozik, és különösen jó az ovuláció időszakában.

Jan Havlícek és kollégái 48 férfival töltettek ki olyan kérdőívet, ahol például azt kellett meghatározni, hogy mennyire a társaság lelke a kutatási alany, így végül rangsorolni tudták őket társadalmi dominanciájuk alapján. Mindeközben a kérdőívet kitöltő férfiak pamut lapocskákat viseltek hónuk alatt, amely a verejtéküket gyűjtötte össze.

Ezután 65 nő megszagolta ezeket a lapokat, és osztályozta őket férfiasság és szexuális vonzerő alapján. Azok a nők, akik menstruációs ciklusuk közepén, tehát legtermékenyebb időszakukban voltak, a dominancia-teszten legmagasabb pontszámokat elérő férfiak illatát választották legnagyobb arányban, a többiekkel (akik ciklusuk más pontján voltak éppen) ellentétben. Sőt, kizárólag a stabil párkapcsolatban élő nőkre voltak ilyen hatással a domináns "hímek", tehát a Biology Letters-ben megjelent tanulmány végkövetkeztetése, hogy mind a női ciklus aktuális helyzete, mind a párkapcsolati státusz befolyásolja a nők vonzalmait - írja a Nature online hírszolgálata.

Az eredmények megerősítik a korábbi evolúciós modelleket: eszerint a nők különböző férfiaktól különböző időpontokban más-más dolgot akarnak. Az apaszerepre legalkalmasabbakat választják ki házastársnak, de flörtjeikhez sikeres férfiakat keresnek, akik - bár nem lennének jó apák - megfelelő géneket produkálnának.

Az elméletet azért nehéz bebizonyítani, mert a "férfiasságot" igen nehéz objektív eszközökkel meghatározni. Más kutatások például a "markáns" vagy "harmonikus" arcvonások hatását vették alapul hasonló eredményeikhez.