Vágólapra másolva!
Focirégész nevű sorozatunkban leporoljuk a múlt emlékeit, és felidézzük a mai dátum legemlékezetesebb futballeseményeit. Nézzük, mi történt augusztus 3-án!

1996-ban ezen a napon játszották az olimpiai labdarúgó-torna döntőjét. Óriási, rég nem látott várakozás előzte meg magát a sorozatot is, köszönhetően elsősorban a FIFA és a NOB megegyezésének, minek értelmében minden válogatottban pályára léphetett három túlkoros játékos is, így igazi sztárokat is láthatott az amerikai publikum. A nagyérdeműre nem lehetett panasz, hiszen az 1994-es világbajnoksághoz hasonlóan elképesztő méretű érdeklődés kísérte a mérkőzéseket, hiszen hol máshol lett volna 34 796 nézője egy Portugália-Tunézia mérkőzésnek vagy 45 946 látogatója egy Ghána-Koreai Köztársaság találkozónak.

A csoportmérkőzések során a legváratlanabb eredmény Japán győzelme volt Brazília ellen, a legnagyobb meglepetés pedig Olaszország kiesése. (Magyarország három vereséggel a 16 résztvevő közül a 16. helyet szerezte meg.) A döntőbe a rendkívül magabiztosan menetelő Argentína (veretlenül, öt mérkőzésen kapott három góllal) és Nigéria (a csoportban kikapott Brazíliától, de az elődöntőben legyőzte dél-amerikai riválisát) került.

A fináléban az argentinok kétszer is vezetést szereztek, ám az afrikai válogatott mindkétszer egyenlített, egy perccel a rendes játékidő letelte előtt pedig - Pierluigi Collina hathatós segítségével - a győztes gólt is megszerezte. Az olasz játékvezető a nigériaiak szabadrúgása után ugyanis csak nézte, amint három-négy lesen álló támadó közül az FC Barcelonban futballozó Emmanuel Amunike megszerzi az olimpiai elsőséget jelentő találatot.

Afrika képviselője a korábbi korosztályos diadalok után először nyert felnőtt világversenyt, de egyáltalán nem volt meglepő a sikere. A válogatott ugyanis remek nevekből állt, tagjai már évek óta Európában futballoztak. A Zöld Sasok sikere a magyar szurkolók egy részét is örömmel tölthette el, hiszen az afrikai együttesben helyet kapott Babatunde Fatusi is, aki az 1995-96-os szezonban a Ferencváros labdarúgója volt, igaz az idény végén már nem tartott rá igényt Novák Dezső. Fatusi főleg az elődöntőben, a brazilok elleni 4-3-as győzelem alkalmával játszott remekül, amikor gólpasszt is adott.

Zárásul ízelítőnek néhány név a tornára nevezettek közül: Lalas, Reyna (Egyesült Államok), Ruí Jorge, Capucho, Nuno Gomes (Portugália), Mendieta, De la Pena, Raúl, Morientes (Spanyolország), Candela, Dacourt, Dhorasoo, Makelele, Pires, Wiltord (Franciaország), Vidmar (Ausztrália), Pagliuca, Nesta, F. Cannavaro, Crippa, Delvecchio (Olaszország), Campos, Suárez, Blanco (Mexikó), Aldair, Roberto Carlos, Juninho Paulista, Rivaldo, Bebeto, Sávio, Ronaldo (Brazília). A torna gólkirályai a hat-hat találatig jutott Hernán Crespo és Bebeto voltak.