City tour - Budapest Classic Grand Prix

Igazi autóversenyt talán 1964-ben rendeztek Budapesten legutóbb, a Városligetben. A Budapest Grand Prix-n BMW-k, Ford Lotus Cortinák, Saabok, Wartburgok és Mini Cooperek köröztek, s most ezek kortársai gördültek rajtdobogóra. A versenyzők között ott volt Ocskay Zoltán is. Fotó: Oszolik András, Roóz Péter és DaimlerChrysler Automotive Hungária.

Akár el is teheted az itinert! Megkerüljük a Hősök terét, kicsit megyünk az Andrássy úton, ott lesz egy mért szakasz, aztán a következő az Operánál. Onnan a Margit hídon átmegyünk Budára, és Mammutnál jön a harmadik - így hangzott az első tíz kilométer feladat-meghatározása egy Budapestet ismerő páros számára a június 25-én rendezett Budapest Classic Grand Prix elnevezésű futamon.

Az ország többi szegletéből érkezők nyilván kevésbé tudtak lazítani, bár az itinerben gondosan feltüntetett utcanevek őket is segítették. (Egy jó térkép sem ártott.) Eltévedni alig lehetett, némi izgalmat csak egy itinerhiba okozott, no és a menetrendszerű 1/100-as szakaszok, amelyekből összesen tíz volt.

Az első meglepetést nem is a verseny, hanem maga a mezőny keltette. Már a futam előtt hetekkel hallani lehetett a rendkívüli érdeklődésről, meg arról, hogy legfeljebb száz autó állhat rajthoz, és nincs kiadó hely. Persze, magyarok vagyunk, úgyhogy adódott még lehetőség, és végül 108 kocsi sorakozott fel az Olof Palme sétányon.

Ha versenyt nem rendeznek, ez a kiállítás is megérte volna, mert ennyi jó és érdekes autót talán még nem láthatott egyszerre az érdeklődő közönség. Mellesleg, érdeklődőből nem is akadt túl sok, dacára az óriásplakátoknak és a reklámhadjáratnak, s ez főként a kánikulai meleg rovására írható, amely érthető módon távol tartotta a fővárosiakat.

Részemről elképzelhető lett volna, hogy az útvonal mellett integető szurkolók sokasága szorong a járdák szélén - na jó, ez legutóbb Gagarin pesti látogatásán történt meg.

Kissé túlsúlyban voltak a Mercedesek, amit magyaráz, hogy az esemény szervezője a Mercedes-Benz Classics Magyarország Egyesület, bár akadt a mezőnyben jó pár eddig nem gyakran látott érdekesség.

Eredeti alkatrészekkel pályaversenyzésre alakított MGB, Renault Floride, Buick, Aston Martin, hogy csak a szélsőségeket említsük, és a minőségben alig volt hullámzás. A legtöbb rendezvényen megjelennek cimboraságból, kényszerből odaengedett rondaságok is, ezeket most nélkülöztük - örömmel.

A részvétel 25 ezer forintot kóstált, amiért adtak egy jó programot, némi kiválasztottság tudatot és persze a szükséges kellékeket (rajtszám, trikó, sapka, ebéd, vacsora). Aki erre azt mondja, hogy sok, annak jusson eszébe a túljelentkezés, meg az ismert hajógépészi visszakérdezés (mi mennyi?).

Ne menjünk el szó nélkül amellett sem, hogy a verseny előtt két nappal a tököli repülőtéren tartott edzésen vagy negyven autó jelent meg, tehát a részvevők java nagyon is komolyan vette a dolgot.

Magáról a futamról túl sok izgalmat nem tudtam feljegyezni, sajnáltam, hogy 1968-ban az MGB kocsikba nem szereltek légkondicionálót, mert aszfaltolvasztó hőség kísérte napunkat, és az alacsony építésű sportkocsiban hajtva fel tudtuk mérni, milyen rettenetes állapotban vannak a főváros útjai. Kátyú hátán kátyú, nyomvályú, bucka, bukkanó, gödör. Ott, ahol sok kamion jár, azért, ahol meg nem közlekednek ilyen járművek, ott nyilván azért.

Akadt néhány vicces pillanat, például dr. Szórád József Porsche 456S-éből pont a lakása közelében fogyott ki a benzin (rossz volt a műszer), mégpedig olyan szerencsésen, hogy lendületből épp el tudott gurulni a bejáratig. Ez nem számított útvonalelhagyásnak, amelyet különben sokan megtettek, amikor ismerős környékre értek.

Mi is terveztük, mert számos alkalommal adódott kísértés, hogy az itinerben szereplő következő állomást rövidebb, s így gyorsabb útvonalon érjük el. Nem volt merszünk, mert a menetlevélen volt egy rubrika, fenyegető "titkos áthaladás-ellenőrző" felirattal. Az állomást végül nem találtunk meg - nem is volt.

Némi meglepetésre győzött Kanyurszky András és Lipták Erika Mercedes-Benz 280 SE-vel, második Mózes Zoltán és Egyed Géza Ferrari 308 GT Dinóval. Harmadik helyen végzett Peter Blödorn és Földházi Flórián (MB 450 SL). A Mercedes-klubtagok rutinját mutatja, hogy az első tizenkét helyezett közül tíz csillagos autóval versenyzett.

Itt kell megjegyezni, hogy a futamnak volt egy nagy vesztese is, a Veégh Attila- Gáspár Béla páros, akik mindössze 172 hibapontot kaptak a mért szakaszokon, s ezzel tekintélyes előnnyel győznek - ha nem beszélgetik el az időt a Műegyetem előtti ügyességi után egy ismerősükkel, aminek következménye némi késés és 200 útvonalhibapont a Nemzeti Színháznál, ahol egyébként a mezőny java félórát várakozott a sárga zászló előtt.

Minthogy sokan kétségbe vonták egy budapesti, utcai veteránrali értelmét és lehetőségét, talán érdemes leszögezni, hogy a szombati gyenge forgalomban nem okozott torlódást a több mint száz veterán, és talán csak a Mammut környékét érdemes a jövőben a délelőtti piaci bevásárlások miatt kerülni.

Ellenben gyanítható, hogy Európa egyik legszebb fővárosában ilyen színvonalú program vonzó lehet külföldi versenyzők számára is, tehát a következő futamokra nem lesz nehéz nemzetközi mezőnnyel rendezni a budapesti Classic GP-t.

(Veterán Autó és Motor)