Készülődik a Plútó-szonda

A NASA Plútó-szondája megérkezett a Kennedy Űrközpontba. Amennyiben a teszteken mindent rendben találnak, az űreszköz - ideális esetben - 2006 januárjában indul.

A korábban legtávolabbi nagybolygónak tartott, jelenleg "kétes státuszú" Plútót még nem látogatta meg űreszköz. Az elmúlt években többször is elővették, majd törölték annak a szondának a terveit, amely ehhez a távoli világhoz indulna. A New Horizons ("Új Horizontok") névre keresztelt űrszonda végül mégis elkészült, s most érkezett meg az utolsó, négy hónapig tartó tesztelésre a Kennedy Űrközpontba.

A "pehelysúlyú", 450 kg-os szonda fedélzetén hét műszer kapott helyet. A RALPH nevű berendezés a Plútó és holdja, a Charon felszínét fotózza majd két detektorral, eltérő hullámhosszakon: a MVIC-érzékelő a vizuális tartományban üzemel, de egyik szűrőjével a felszíni fagyott metán eloszlását is térképezi. A LESIA detektor a felszín összetételét vizsgálja, elsősorban metán, nitrogén, szén-monoxid és vízjég után kutatva. Az ALIOCE-érzékelő az ultraibolya tartományban elemzi a Plútó légkörét, a REX rádióadó hullámai pedig a légkörön áthaladva adnak információt annak jellemzőiről. A szonda LORRI kamerája a legnagyobb közelség idején kb. 100 méter felbontású fotókat készít. A napszél viselkedéslét a SWAP részecskedetektor elemzi, a PEPSSI pedig a Plútó légköréből elszökő ionokat érzékeli. Végül az SDC detektor a porszemcséket vizsgálja majd.

Ha az előkészületek jól haladnak, a New Horizons decemberben átkerül az indítóállvány közelébe, és elfoglalja a hordozórakéta tetején a hasznos tehernek kialakított részt. A felbocsátásra legkorábban 2006. január 11-én, egy mindössze két órás indítási ablakban kerülhet sor egy Atlas V hordozórakétán. A Plútóhoz vezető hosszú utat a Jupiter mellett 2007-ben végrehajtandó hintamanőver segít lerövidíteni. Ha csak február 2-a után indul az űreszköz, akkor utóbbira nem kerül sor, és ebben az esetben később ér célba. A szonda a Plútó-Charon rendszert legkorábban 2015 nyarán érheti el

Az eredetileg Plútó-Kuiper Expressz névre keresztelt űreszköz ideális esetben nem csak a Plútót és holdját látogatja meg. A Naptól távolodva útba ejthet egy ún. Kuiper-objektumot is - azonban ezekből jelenleg csak közel ezret ismerünk, és kicsi rá az esély, hogy pályájának csekély módosításával megközelítheti egyiküket.

Fantáziarajz a Plútó és a Charon mellett elrepülő New Horizons űrszondáról (fotó: NASA JPL)

Az elmúlt években egyre nagyobb figyelem fordult a Neptunuszon túli égitestek felé. Ennek oka nemcsak a Plútó státusza körüli vita, hanem sokkal inkább az, hogy ez a régió lehet a kulcs a Naprendszer keletkezésének pontosabb megértéséhez. Az egész rendszert kialakító ősanyag ugyanis az itt található égitestek belsejében közel érintetlen állapotban maradt fenn, emellett a zóna jellemzőiből, dinamikai fejlődéséből az ösköd méretére, tömegére is következtethetünk.