Jót tett a vérfrissítés a Laziónak

A Lazio szurkolói az utóbbi években megszokhatták, hogy a nyári holtidény szinte mozgalmasabb számukra, mint a futballszezon. Az idén sem volt ez másként, a fővárosiak nemcsak edzőt váltottak, de szinte a teljes játékoskeretüket lecserélték. A változások egyelőre kedvezőnek tűnnek, hiszen a Lazio kiválóan kezdte a bajnokságot: három forduló után hét ponttal a tabella harmadik helyén állt Delio Rossi együttese. A csapat éppen így rajtolt tavaly is, aztán majdnem kiesés lett a vége...

A legutóbbi szezont a Lazio labdarúgói egy kiegészítő sport, a hullámvasutazás elszánt gyakorlásával töltötték: a kék-fehérek a nyáron újfent elvesztették néhány kulcsemberüket, és sikeredzőjüket, Roberto Mancinit, majd remekül kezdték a bajnokságot - három forduló után hét ponttal álltak -, hogy aztán a 2004-es naptári év végére visszasüllyedjenek a középmezőnybe.

Februárban aztán szárnyalni kezdett a csapat: majdnem három hónapig veretlenek voltak Paolo di Canióék a bajnokságban, a hajrát viszont igencsak elrontották: zsinórban háromszor kikaptak, így az utolsó néhány forduló előtt még a kiesés szele is megcsapta az öt évvel ezelőtti bajnokot. Ugyan a hátralévő három mérkőzését sem sikerült megnyernie a Giuseppe Papadopulo által irányított együttesnek, azonban vereség sem csúszott be, a döntetlenek pedig azt jelentették, hogy a rendkívül szoros mezőnyben a Lazio végül a tizedik helyet szerezte meg (ha az utolsó két meccsüket elbukták volna a rómaiak, készülhettek volna az osztályozóra).

A klub vezetése a végeredménnyel talán igen, de a mutatott játékkal egyáltalán nem volt elégedett (nem is beszélve az egylet híresen "őszinte" szurkolótáboráról), így borítékolható volt, hogy a nyáron csere lesz a kispadon, és a játékoskeretben is komoly változások történnek. Előbb a trénerkérdés dőlt el: Papadopulo utóda Delio Rossi lett. Biztos, hogy nem az előző szezonban elért eredmények miatt esett az elnökség választása a 45 esztendős szakemberre, ugyanis Rossi az idényt az Atalantánál kezdte, de a bergamóiak decemberben menesztették, mivel a kék-feketék (már akkor is) kieső helyen álltak. A 2004-ben a Leccével elért tizedik helyezés nyilván többet nyomott a latban, a déliekkel a tréner a klub történetének legjobb eredményét érte el.

Rómában nem várt könnyű feladat Rossira, hiszen ugyan a csődtől megmenekült az egyesület, de az anyagi helyzet továbbra sem rózsás, így ismét több kulcsember távozott a nyáron a csapattól, mint ahány érkezett. Az eredetileg védekező középpályás, de a tavasszal középső védőként nagyot alakított Giuliano Giannichedda a Juventus FC-hoz szerződött, a Filippini ikreknek pedig lejárt a kölcsönszerződésük, így Antonio és Emanuele visszatért Palermóba (hogy aztán a rózsaszín-feketék ismét kikölcsönözzék őket, ezúttal az újonc Trevisónak), a veterán bekknek, Fernando Coutónak pedig nem hosszabbították meg lejárt szerződését (a 36 éves portugál védőnek a Parma FC ajánlott kontraktust).

Az érkezők listája ugyan jóval hosszabb, de kevés köztük az ismert, komoly élvonalbeli tapasztalatot szerzett futballista. Éppen csapatnyian érkeztek (ha nem számítjuk az újak közé a kölcsönből visszatért Roberto Baroniót és Simone Inzaghit), ám közülük hárman még sohasem szerepeltek a Serie A-ban, száznál több A ligás találkozóval csupán ketten büszkélkedhetnek, ám egyikük áprilisban múlt 41 (!) éves. A korelnök Marco Ballotta kapus, akinek leigazolása nehezen érthető döntés, hiszen Angelo Peruzzi és Matteo Sereni személyében két kiváló kapus áll Delio Rossi rendelkezésére.

A védelmet viszont muszáj volt megerősítenie a mesternek, és sikerült is: az Udinesétől megszerzett Manuel Belleri-Cribari páros mindkét tagja kipróbált, rutinos játékos, ráadásul jól ismerik egymást, hiszen korábban az Empoli FC-ben is együtt futballoztak. Szintén a hátsó sorba érkezett a Livornótól Andrea Giallombardo, a Regginától Felice Piccolo és az AC Perugiától Guglielmo Stendardo. Megszerzésük mellett nyilván nem tapasztalatuk szólt, hiszen hárman összesen 29 élvonalbeli találkozót játszottak korábban.

A középpályára Baronio mellett a koszovói születésű, de svájci állampolgár Valon Behrami a Hellas Veronától, Fabio Firmani a Cataniától, a kongói Gaby Mudingayi a Torinótól, a dán Christian Keller pedig a Viborg FF-től érkezett, a csatársorba viszont egy igazán rutinos játékos jött Bolognából: a 32 esztendő Igli Tare öt év alatt 26 gólt szerzett a Serie A-ban. Igaz, ő sérülése miatt még nem léphetett pályára.

A csapat az idényt ugyan rosszul kezdte (az Olympique Marseille ellen kiestek a rómaiak az UEFA-Intertotó-kupából), a bajnokságot viszont remekül: három forduló alatt hét pontot gyűjtött, amivel a harmadik helyen állt a tabellán. A szurkolók természetesen nagyon örülnek a remek rajtnak, és még véletlenül sem jut eszükbe, hogy kedvenceik egy évvel ezelőtt is ugyanígy kezdték a bajnokságot, aztán pedig majdnem kiestek.