Vágólapra másolva!
Az Ascoli játékosai csak néhány héttel a bajnoki rajt előtt tudták meg, hogy az élvonalban szerepelhetnek, így a csapat gyakorlatilag egész nyáron a másodosztályra készült. A klub szurkolói amellett, hogy nem bánták a váltást, bizonyára féltették kedvenceiket a nagy feladattól, hiszen a keret jórészt meglehetősen rutintalan labdarúgókból áll. Ennek ellenére az Ascoli egyelőre remekül megállja a helyét az élvonalban.

Az Ascoli Calcio meglehetősen komoly hagyományokkal büszkélkedhet, hiszen a klubot még 1898-ban alapították (azaz egy évvel később, mint a Juventus FC-t, de egy esztendővel korábban, mint az AC Milant). Az egyesület dicsőséglistája azonban korántsem mérhető a két sztárklubéhoz, hiszen a fekete-fehérek összesen csupán 14 idényt töltöttek az élvonalban, és legjobb szereplésük az 1979-80-as szezonban elért ötödik helyezés volt.
Legutóbb 1992-ben versenyzett a Serie A-ban a város csapata, amely azóta megjárta a harmadosztályt is, a 2004-2005-ös bajnokságnak pedig a biztos bennmaradás szándékával vágott neki az együttes a B ligában. A tervet alaposan túlteljesítette a Massimo Silva-Marco Giampaolo edzőpáros által irányított gárda, hiszen a hatodik helyen végzett a bajnokságban, így pályára léphetett az osztályozón. Ott azonban a Torino kettős győzelemmel búcsúztatta az Ascolit, a csapat így a nyáron a másodosztályra készült. Egészen augusztus közepéig, amikor véglegessé vált az élvonalba feljutott Genoa és Torino kizárása, valamint az, hogy helyükre a Serie B ötödik és hatodik helyezettje, azaz a Treviso és az Ascoli kerül az első osztályba.

Az öröm leírhatatlan volt a klub háza táján, de a józanabbak már akkor jelezték a vezetőségnek, hogy a játékoskeretet sürgősen meg kell erősíteni (a liga döntése 12 nappal a bajnoki nyitány előtt született meg), hogy az Ascolinak legyen esélye a bennmaradásra. Hamar munkához is látott a Roberto Benigni (csak névrokona az Oscar-díjas színész-rendezőnek) vezette elnökség. Mivel a másodosztályban szerepelt csapat állományában nem sok, komoly élvonalbeli múltat felmutatni tudó futballista volt, elsősorban tapasztalt, a Serie A-t megjárt játékosokat igyekeztek szerződtetni. Jó néhányat sikerült is, mégpedig a lehető legjobb elosztásban, azaz minden csapatrészbe érkezett legalább egy labdarúgó.

A védelembe mindjárt három is, hiszen sikerült megszerezni Maurizio Domizzit a Sampdoriától, Daniele Adanit az FC Internazionalétól és Gianluca Comottót a Torinótól (előbbi két játékos csak kölcsönbe érkezett a klubhoz). A középpályás-sort Ivano Della Mortéval (Cesena) és Vittorio Tostóval (Genoa) erősítették meg, a csatárposztra pedig Marco Ferrante (Bologna FC) és a horvát Sasa Bjelanovic (Lecce) érkezett. Gólerős támadókra különösen nagy szüksége volt az edzőkettősnek, hiszen a tavalyi házi gólkirály, a másodosztályban 17 találatig jutott Christian Bucchi elhagyta a csapatot, és a Modena FC-hez igazolt (a 28 éves csatár még azelőtt írt alá a kék-sárgákhoz, hogy az Ascoli "feljutott" az élvonalba). Az átigazolási időszak utolsó napjaiban egy kapust is sikerült kölcsönkapni az élvonalból, mégpedig Carlo Zotti személyében, akit az AS Roma bocsátott az újonc rendelkezésére.

A rajt előtt tehát minden poszton rutinos játékosokkal erősödött az Ascoli, de azt, hogy mire lehet képes a gárda az élvonalban, igen nehéz volt megmondani, hiszen a szakvezetőknek nemigen maradt idejük csapattá kovácsolni a sok új játékost. Az első fordulóban rögtön lemérhette az együttes az erejét, hiszen a Cino e Lillo del Duca stadion vendége az AC Milan volt. Az újonc hatalmas meglepetésre pontot rabolt az előző bajnokság (és Bajnokok Ligája-szezon) ezüstérmesétől, sőt, a még nagyobb szenzációra is volt esély, hiszen a hazaiak szereztek vezetést Mirko Cudini góljával, de Andrij Sevcsenko öt perccel a vezető találat után egyenlített. Természetesen így is leírhatatlan volt az öröm a csapat háza táján, de a játékosok és a vezetők a helyén kezelték a sikert, hiszen ők pontosan tudták, hogy a bennmaradáshoz, nem elég egy-egy nagyszerű eredmény, ahhoz egész évben egyenletesen jól kell teljesíteni.

Ez egyelőre sikerül is a gárdának, hiszen a második fordulóban a Lecce ellen idegenben is sikerült kiharcolni egy döntetlent, majd a Juventus FC elleni szoros vereség (1-2) után a Siena elleni hazai találkozón is sikerült megismételni a milánóiak elleni eredményt. Livornóban ugyan simán kikapott a csapat (0-2), de a következő két bajnokit megnyerte az Ascoli (a Parma FC-t 3-1-re, a Sampdoriát pedig 2-1-re verte az újonc), amely így középmezőnyben találta magát. Győzniük ugyan a következő nyolc mérkőzésen egyszer sem sikerült a fekete-fehéreknek, de öt döntetlen mellett mindössze háromszor kaptak ki (kétszer egy góllal), így 15 játéknap után, azaz túl a bajnokság egyharmadán az Ascoli 14 ponttal a tabella 15. helyén állt, három pontra a kiesőzónától. Úgy fest tehát, az edzőpárosnak sikerült az, amiben csak a legoptimistább szurkolók reménykedtek: kevesebb mint két hét alatt élvonalbeli csapatot faragtak egy másodosztályú gárdából.