Gondolkodó gép

A számítógépek még szobányi méretűek voltak, de kutatók és filozófusok máris elektronikus agyként beszéltek róluk. Úgy vélték, a problémákat az emberhez hasonló módon oldják majd meg. Fél évszázada, az 1955-56-os karácsonyi szünetben két amerikai tudós "gondolkodó gép" tervezésébe fogott.

Az 1978-as közgazdasági Nobel-díjas Herbert A. Simon (1916-2001) és kollégája, Allen Newell (1927-1992) a pittsburghi Carnegie Technológiai Intézetben (a későbbi Carnegie Mellon Egyetemen) dolgozták ki Logic Theorist (LC) néven elhíresült következtető programjukat. Akkoriban senki nem beszélt mesterséges intelligenciáról - a kifejezést a Darthmouth College-ban 1956 nyarán megtartott kéthónapos munkatalálkozón használták először -, a tudományterület születéseként azonban sokan Simon és Newell programját jelölik meg. Karácsony előtt kezdték, ám még további nyolc hónapot kellett várniuk, hogy az LC sikeresen fusson a Rand Corporation JOHNIAC masináján. (A fejlesztésben a programozó J. S. "Cliff" Shaw szintén részt vett.)

Az ötvenes években a computereket főként számokat lyukasztó, információtároló, matematikai műveleteket végrehajtó szerkezeteknek tartották. A Carnegie Technológiai Intézet két kutatója jelentősen hozzájárult a korabeli köztudat átalakításához: a gépekhez egyfajta intelligenciát, "agyat" képzeltek, ami "óriási szemléletbeli előrelépést jelentett" - méltatja munkásságukat Randal E. Bryant, a CMU Számítástudományi Iskolájának dékánja. A legnagyobb elismerésben 1975-ben részesültek: a mesterségesintelligencia-kutatásokban, a kognitív pszichológiában és a listafeldolgozásban elért eredményeikért megkapták a világ talán leghíresebb számítástudományi szervezete, az ACM (Association for Computing Machinery) A. M. Turing Díját.

Számok és pontok

A közgazdaságtant oktató Simon később úgy emlékezett vissza, hogy szinte véletlenül csöppent a kutatásokba. Számítógépet az ötvenes évek elején, a kaliforniai Rand Központban használt először. Ott ismerkedett meg Newell-lel, aki - Show közreműködésével - légvédelmi állomást szimulált. Simonnak megtetszett a rendszer, a légvédelmi gyakorlatokra számítógéppel létrehozott szimulált radar-térképek. Különös jelenségre figyelt fel: egy computer kétdimenziós térképen nemcsak számokat, hanem pontokat is képes generálni. Azaz, akár szimbólumokat manipulálhat. Newell-lel hosszas beszélgetéseket folytattak az emberi gondolkodás szimulálásáról. Utóbbi 1955 tavaszán került Pittsburgh-be; korábban megkezdett sakkprogramját fejlesztette tovább.

Az ősz folyamán Simonnak arra vonatkozóan támadt gondolata, hogy a számítógépek - sakkozás helyett - miként oldjanak meg geometriai problémákat. A heurisztikából indult ki: a konkrét tárgytól független, mindenféle feladatra alkalmazható eljárásokat például a mértanban hasznosítjuk. Miként programozhatók és ültethetők át computeres közegre? - tette fel, majd igyekezett megválaszolni a kérdést. Eközben Newell és Shaw az emberi memóriában lejátszódó folyamatokat alkalmasint utánzó programnyelvet fejlesztettek, a listakezelő IPL-t.

A cikk folytatása az Agent Portal oldalán.