Kiheverte a fiatalítást a Deportivo

Az RC Deportivo életében új korszak kezdődött 2005 nyarán, hiszen a legutóbbi idény végén elhagyta a klubot a két legendás középpályás, Fran és Mauro Silva, valamint az együttest csaknem egy évtizeden át irányító vezetőedző, Javier Irureta. A tréner utódára, Joaquín Caparrósra nem várt tehát könnyű feladat, de a fiatal mesternek sikerült pótolni a veteránokat, így minden esély megvan rá, hogy a Depor a klub centenáriumi esztendejében, 2006-ban jobb helyezést érjen el a bajnokságban, mint egy évvel korábban.

Az RC Deportivo 1999 és 2004 között (egyedüli klubként) minden szezonban dobogós helyen végzett a spanyol bajnokságban, így a kék-fehéreknek a Bajnokok Ligájában is szinte bérelt helyük volt (2004-ben egészen az elődöntőig jutottak), és egész Európa az ország egyik legjobb csapatának tartotta a kispadról Javier Irureta, a pályán pedig Mauro Silva és Fran által dirigált Deport.

Ez a csodálatos időszak azonban 2005 nyarán véget ért az egyesület életében, hiszen a gárda csupán a nyolcadik helyen végzett a bajnokságban, ami azt jelentette, hogy nemhogy a Bajnokok Ligájában, de még az UEFA-kupában sem indulhattak a galíciaiak. Még ennél is nagyobb csapás volt a szurkolók számára, hogy Irureta még a szezon közben kijelentette, az idény végeztével távozik a csapattól.

Ráadásul az elmúlt évtized emblematikus figurái közül nemcsak ő hagyta el a Riazor stadiont, hanem a két veterán középpályás, Mauro Silva és a csapatkapitány, Fran is, mindketten befejezték pályafutásukat. Irureta utódára, a Sevilla FC-től szerződtetett Joaquín Caparrósra nem várt tehát könnyű feladat, hiszen úgy kellett volna legalább megismételnie a csapattal a tavalyi eredményt, hogy igazán nagy nevet nem igazolt a klub a nyáron.

Az 50 esztendős szakemberre nemcsak az utóbbi tíz év eredményei miatt nehezedett nagy nyomás, hanem azért is, mert a klub 2006-ban ünnepli alapításának századik évfordulóját, és a centenáriumot mindenképpen illik egy jó bajnoki helyezéssel megünnepelni. Ehhez azonban a tavalyinál némileg erősebb, de mindenképpen nagyobb létszámú keretre lett volna szüksége Caparrósnak, az egyesület szűkös anyagi lehetőségei miatt azonban sztárok szerződtetéséről szó sem lehetett.

A vezetőség célja a kulcsjátékosok megtartása volt, amit majdnem sikerült is elérni, ugyanis a két visszavonult veteránon kívül egészen az átigazolási időszak utolsó napjáig egyetlen alapember sem hagyta el a csapatot.

Akkor viszont igen, hiszen augusztus 31-én a Newcastle United vezetői bejelentették, hogy 14 millió euróért megvették a spanyolok válogatott csatárát, Albert Luquét. Mivel rajta kívül Walter Pandiani is távozott (az uruguayi támadó már tavasszal is a Birmingham Cityben szerepelt, az angolok a nyáron végleg megvásárolták), elsősorban a csatársorban mutatkozott súlyos létszámhiány, amit az Albacetétől leigazolt Rubén Castro és a montevideói Defensortól megszerzett Sebastián Taborda érkezésével igyekeztek orvosolni a vezetők.

Mivel egyikük sem számít különösebben rutinos játékosnak (mindketten 24 esztendősek), nyilvánvaló volt, hogy a gólszerzés az új idényben elsősorban Diego Tristán, valamint a támadó középpályások, Juan Carlos Valerón és Diego Munitis feladata lesz.

A bajnokság első fordulóiban azonban helyettük inkább a védők jeleskedtek az ellenfelek kapuja előtt is, hiszen az első játéknapon az RCD Mallorca ellen Juanma, a következő, Atlético Madrid elleni hazai mérkőzésen pedig Joan Capdevila szerezte a Depor egyetlen gólját. Mivel a hátsó alakzat tagjai elsődleges feladatukat hibátlanul látták el, a kék-fehérek két forduló után hat ponttal álltak - a tabella második helyén.

Ebből még persze nem volt érdemes messzemenő következtetéseket levonni, de miután a csapat a következő három bajnokiján sem kapott ki (igaz, nem is nyert), a szurkolók már elkezdtek reménykedni abban, hogy kedvenceik tartósan letáboroznak az élcsoportban.

Ekkor azonban jött egy kisebb hullámvölgy: a következő három mérkőzésen csak egy pontot szerzett Caparrós együttese (igaz, azt a bajnok FC Barcelona ellen egy emlékezetes, 3-3-as találkozón), így nyolc forduló után már csak a 12. helyen állt az együttes. A folytatás ennél csak jobb lehet - gondolták a drukkerek, és igazuk lett, a Depor ugyanis a 2005-ös naptári év utolsó kilenc mérkőzéséből hatot megnyert, és csupán kettőt vesztett el, így az új esztendőt a hatodik helyen várhatta a csapat, s ez megfelel az előzetes célkitűzésnek.

A remek szereplés (a kissé fásult gárdát alaposan felrázó Caparróson kívül) elsősorban Diego Tristán érdeme, aki a gyengébben sikerült tavalyi idény után ismét remekel - 17 forduló alatt nyolcszor volt eredményes, a csapat góljainak egyharmadát ő szerezte.