Továbbra is megosztott a Hannover vezetése

A Hannover '96 fél szezon után a nyolcadik helyen áll a Bundesligában, ami akár elégedettséggel is eltölthetné a szurkolókat, de a klub háza táján az ősszel az elmúlt évekhez hasonlóan ismét a hatalmi harc állt a középpontban. A szakvezető, Ewald Lienen menesztése nyomán ugyan a csapat elindult felfelé a tabellán, de a mester eltávolításának módja nem volt éppen elegáns, és vezetői válságot eredményezett az egyesületnél.

A hannoveriek a legutóbbi két szezonban egyaránt stabil középcsapatnak számítottak a Bundesligában, az előző szezonban például a tizedik helyet szerezték meg, ami a klub történetének legjobb helyezése az élvonalban, ám ennek ellenére az egyesületről elsősorban nem a pályán mutatott teljesítmény alapján cikkeztek. A klubnál ugyanis állandó volt a konfliktus a tréner és a sportigazgató között, bárki is töltötte be ezt az állást - az elmúlt idényben a kispadon Ewald Lienen, a vezetőségben pedig Ilja Kaenzig foglalt helyet, és ők szinte semmiben nem tudtak megegyezni. A nyáron aztán az elnök, Martin Kind közvetítésével békét kötöttek a felek, és úgy tűnt, hogy rendeződik a helyzet az egyesületnél: a klub összesen négymillió eurót költött új focistákra, a keret pedig egyértelműen erősödött a 2004-2005-ös szezonhoz képest. Lienen ezzel együtt továbbra is az első tízbe kerülést tartotta reális célnak, az elnökség azonban a nemzetközi kupaszereplés eléréséről beszélt, ami nem nagyon tetszett a mesternek - főleg, hogy a bajnokság elején sérüléshullám sújtotta a gárdát, és a trénernek nem sok alternatívája maradt a kezdő tizenegy összeállításánál.

Ennek megfelelően az első három fordulóban ugyanaz a csapat futott ki a pályára, és Lienen később is csak annyit tudott változtatni, hogy a sérüléséből felépült jobbhátvéd, Steve Cherundolo bekerült az együttesbe, és az őt pótló Hanno Balitsch visszatérhetett eredeti posztjára, a középpályára. Az eredmények el is maradtak a várttól, bár azért olyan rosszak sem voltak, nyolc forduló után hat pont állt a gárda neve mellett. Az elnökségben azonban többen is Lienen távozását szerették volna, így természetesen Kaenzig, illetve a gazdasági igazgató, Karl-Heinz Vehling is edzőcserét szorgalmazott, ugyanakkor az elnök a szakvezető mellett emelte fel a szavát. A Lienennel való személyes tárgyalás után úgy tűnt, hogy az edző maradhat a posztján, és a szakember is így értelmezte a dolgot - hogy aztán másnap meglepve értesüljön a menesztéséről. Utódja Peter Neururer lett, akivel állítólag már egy héttel korábban megegyeztek.

A közvélemény szemében mindenesetre Kaenzig lett az első számú közellenség, mivel Lienen népszerű volt a szurkolók között, a fanatikusoknak azonban Neururerrel sem volt semmi bajuk - különösen, hogy az eredmények váratlanul feljavultak az új mesterrel. Pedig az előző szezonban még a VfL Bochumnál dolgozott tréner nem sokat változtatott az elődje által összeállított gárdán: ugyanúgy 4-3-3-as felállásban küldte pályára az együttest, és személycserékre sem igen ragadtatta magát, leszámítva, hogy valamivel több bizalmat szavazott a nyáron igazolt Michael Delurának, aki Lienen alatt csak két mérkőzésen szerepelt, és a portugál Ricardo Sousa is több lehetőséget kapott.

Az új szakember az edzésmódszereken azért végrehajtott apró változásokat, nagyobb hangsúlyt fektetett például a pontrúgásokra, de összességében a legnagyobb különbség az volt, hogy az irányítása alatt a futballisták sokkal felszabadultabban játszottak. Ez leginkább az iráni Vahid Haszemjan teljesítményén látszott meg, aki Lienennél is rendszeresen kezdő volt, de egyszer sem tudott betalálni, Neururernél azonban kétszer is eredményes volt - igaz, az ázsiai még bochumi korszakából jól ismerhette a szakvezetőt.

A számok mindenesetre igazolták az edzőcserét, hiszen Lienen távozása óta a Hannover '96 kilenc mérkőzésből mindössze egyet veszített el, ráadásul az 1. FC Köln és az 1. FC Kaiserslautern ellen is örömfutballt mutatott be - előbbi csapatot 4-1-re, utóbbit 5-1-re verte. Mindennek köszönhetően fel is jött a nyolcadik pozícióba, ami ugyan még mindig messze van az elnök által óhajtott helyezéstől (az UEFA-kupához legalább az ötödik helyen kellene végezni), de mindenképpen előrelépésnek számít a legutóbbi szezonhoz képest. Más kérdés, hogy egy évvel korábban fél távnál még jobban állt a csapat, akkor hatodik volt, és végül "csak" tizedik helyen fejezte be a pontvadászatot.