Vágólapra másolva!
A hitnek nagyon fontos szerepe van minden sportágban, ez alól nem kivétel a labdarúgás sem, és nem csak olyan összefüggésben, hogy sok szurkoló számára a kedvenc csapat követése már-már vallásos áhítattá mélyül. A futballisták között is nagyon sok hívőt találunk, főleg a dél-európai és -amerikai országokban. Emlékezhetünk például az argentin Carlos Roa esetére, aki azért hagyott ki egy évet, mert vallása szerint szombaton nem léphetett pályára.

Spanyolországban előfordult már olyan eset, hogy egy élvonalbeli klub (a Villarreal CF) egy trappista szerzetest fogadott fel annak érdekében, hogy a jeles egyházfi imádkozzon a csapat sikeréért. María Vicente Ferrer atya számára nem volt ismeretlen a futball, hiszen az ötvenes években maga is játszott, éppen a Villarrealban. Az egyesület vezetőinek azért jutott az eszébe, mert saját elmondása szerint anno fohászkodott a Compostela elleni osztályozón volt csapata sikeréért, ami akkor bejött, habár a kiesés elkerüléséhez mégsem volt elegendő, s visszavágó után az együttes végül búcsúzott a legjobbaktól.

Az esetek többségében azonban a mérkőzést követően adnak hálát a jó szereplésért. Az RC Deportivo korábbi edzője, Javier Irureta például 2000-ben szent fogadalmat tett: amennyiben együttese megnyeri a bajnokságot, akkor ő gyalogosan elzarándokol La Corunából Santiago de Compostelába. Nos, a Depor aranyérmes lett, Irureta pedig betartotta szavát, és három nap alatt megtette a 112 kilométeres utat. "Ez az első trófeám, és Galícia számára is az első aranyérem, amit mindenképpen meg kellett köszönni az Úrnak, és ennél méltóbban nem is lehetett volna ezt megtenni" - fejtette ki Irureta, akinek nem kellett egyedül végigmennie az úton: vele tartott ugyanis a klub erőnléti edzője, José Angel Franganillo. A játékosok azonban nem, ők más módját választották erőnlétük fokozásának.