Vágólapra másolva!
A Cádiz CF 2005 nyarán nagy meglepetésre harcolta ki a feljutást a másodosztályból, ráadásul úgy, hogy az együttes megnyerte a Segunda División küzdelmeit. Ennek ellenére az új szezon rajtja előtt a legtöbb szakértő szinte biztos volt benne, hogy a sárga-kékek nem fogják megütni az élvonal szintjét, és esélyük sem lesz a bennmaradásra. A bajnokság felénél azonban egészen más a helyzet: Víctor Espárrago együttese nem áll kieső helyen, és egyáltalán nem lóg ki a mezőnyből.

A Segunda División 2004-2005-ös idényének végeredménye még Spanyolországban is nagy meglepetést okozott. Természetesen nem az volt a szenzáció, hogy a másodosztályú bajnokság második helyén a Celta Vigo, a harmadikon pedig a Deportivo Alavés vívta ki az élvonalbeli szereplés jogát, hanem az, hogy a Cádiz CF előzte meg a két gárdát. A sárga-kékek (akiket mi, magyarok elsősorban Szendrei József révén ismerhetünk, hiszen a válogatott kapus annak idején éveken át védett a gárdában) több mint egy évtizedes távollét után jutottak fel a Primera Divisiónba, mégpedig a szakértők többségének véleménye szerint elsősorban egységes csapatjátékuknak köszönhetően.

Víctor Espárrago együttese ugyanis korántsem büszkélkedhetett olyan erős játékoskerettel, mint a másik két feljutó, mégis meg tudta előzni valamennyi riválisát. Azzal azonban a szakvezetővel együtt a klub elnöke, Antonio Munoz is tisztában volt, hogy ami a másodosztályban elég az elsőséghez, az egy ligával feljebb a bennmaradáshoz sem, azaz ha a Cádiz nem csak átszállójegyet szeretne váltani az első osztályba, jelentősen meg kell erősíteni a keretet. A szűkös anyagi lehetőségek ellenére ez sikerült is: a nyári holtszezonban számos rutinos játékos szerződött az újonc csapathoz.

A legismertebb közülük Eduardo Berizzo, a veterán, immár 36 esztendős argentin védő már több élvonalbeli együttesben is megfordult, őt a szintén feljutott Celta Vigótól sikerült megszerezni, ahol már nemigen fért bele a szakvezetés elképzeléseibe. Espárragónak azonban éppen egy ilyen, inkább tapasztalt, mint gyors védőre volt szüksége, így egyéves szerződést ajánlott a korábbi válogatott bekknek.

Mário Silva jóval fiatalabb kollégájánál, mégis sokkal veretesebb eredménysorral büszkélkedhet nála: 2003-ban UEFA-kupát, egy évvel később Bajnokok Ligáját nyert az FC Portóval, igaz, nemigen fért be José Mourinho csapatába. Silva 2004 nyarán került a Recreativo Huelvához, onnan pedig egy évvel később Cádizba. Szintén a hátsó alakzatba érkezett Iván Ania, aki a Real Oviedo és a CD Tenerife színeiben csaknem 200 élvonalbeli mérkőzésen játszott, és a Gimnastic Tarragona együttesét hagyta ott az újonc kedvéért.

A Real Betis középpályása, Benjamín nagy meglepetésre távozott a zöld-fehérektől, a többek között remek szabadrúgásairól is ismert játékos az állandó játéklehetőség reményében váltott klubot a nyáron. A Cádiz vezetőinek sikerült átcsábítaniuk Európába két uruguayi válogatottat is, Fabián Estoyanoff a Fénixtől, Alexander Medina pedig a Nacionaltól érkezett. A keret tehát egyértelműen erősebb volt, mint a tavalyi, de a klub szurkolói abban csak reménykedni tudtak, hogy megfelel az élvonal követelményeinek is.

Az első fordulóban rögtön óriási élményben volt részük a drukkereknek és a játékosoknak, hiszen a Real Madrid látogatott a Ramón Carranza stadionba, ahol természetesen telt ház, több mint 20 000 néző várta a királyi gárdát. A sárga-kékek nem vallottak szégyent: csak 2-1-re kaptak ki a sztárcsapattól, a következő találkozón viszont már valódi bravúrt értek el, hiszen idegenben győzték le a Racing Santandert. A jó teljesítményt sikerült átmenteni a folytatásra is: mind a Villarreal CF ellen hazai pályán, mind a Sevilla FC otthonában elért döntetlen egyértelmű sikernek számított, akárcsak a csapat négy forduló utáni 12. helyezése.

Amelyet egészen november elejéig tudott tartani a gárda, ugyanis a következő hat mérkőzésen nyolc pontot szereztek a kék-sárgák (legyőzték az Athletic Bilbaót és az RCD Espanyolt is).

Ezután azonban jött a szinte menetrendszerű hullámvölgy: hét találkozón mindössze egy pontot gyűjtött a Cádiz, így a karácsonyi szünetre visszaesett az utolsó előtti helyre. Az elnök azonban nem esett pánikba, az edző menesztése helyett bizalmáról biztosította Espárragót és a csapatot, a mester és tanítványai meg is hálálták mindezt: első két 2006-os bajnokijukat megnyerték, és a huszadik fordulóban, a Real Madrid otthonában is megállták a helyüket: az 55. percben Alex Medina góljával vezetést szereztek, és ugyan végük 3-1-re kikaptak, az elnök büszke lehetett csapatára.

Különösen azért, mert állítása szerint a Real egyik vezetője azt mondta neki a mérkőzés után: ebben a szezonban a Cádiz játszott a legjobban eddig a vendégcsapatok közül a királyi gárda otthonában. Pedig szeptember óta járt már ott az FC Barcelona, a Valencia CF és az Olympique Lyon is...