Új eredmények a változócsillagok kutatásában

Vágólapra másolva!
A Centauri B csillagnál a felszín 9 cm/másodperc sebességű periodikus mozgását azonosították. Ehhez hasonló objektumokról tartanak rendezvényt hétvégén a Polaris Csillagvizsgálóban.
Vágólapra másolva!

A Naprendszeren kívüli bolygók és a változócsillagok tanulmányozása több területen is kapcsolódik egymáshoz, főleg a felhasznált módszereket illetően. Az exobolygók vadászatának fő módszere napjainkban az úgynevezett radiális sebességváltozások mérése. Ennek keretében egy csillagról érkező sugárzás alapján az égitestnek a bolygónkhoz viszonyított mozgását próbálják nagy pontossággal meghatározni. Ha sikerül a csillag mozgásában olyan változást kimutatni, amely periodikusan ismétlődik - azaz hol kicsit közeledik, hol pedig távolodik tőlünk - azt feltehetőleg egy körülötte keringő exobolygó, avagy a csillag felszínének pulzációja okozza.

Ha a csillag körül egy mai műszerekkel közvetlenül nem látható kísérő (planéta vagy törpecsillag) mozog, annak gravitációs hatása ide-oda rángatja a központi égitestet. Az objektum tömege alapján lehet eldönteni, bolygóról vagy csillagról van-e szó. A másik lehetőség a periodikus mozgás kiváltására, hogy maga a csillag felszíne tágul és zsugorodik rendszeresen - amelyre sokkal több példát találtak eddig, mint ahány esetben a ciklikus változás egy exobolygótól állt elő.

Az Anglo-Ausztrál-teleszkóppal és a VLT-rendszer műszereivel Hans Kjeldsen (Aarhus University) a közeli Centauri B csillagot tanulmányozták. Ez a bolygónkhoz legközelebb lévő hármas csillagrendszernek, a Proxima Centaurinak az egyik tagja. A rendszer B jelű komponense a Földtől 4,3 fényévre található, narancsos színű, a Napnál kicsit kisebb tömegű és hűvösebb felszínű égitest. Az exobolygók kutatásánál alkalmazott módszerrel és két távcső együttes használatával 37 féle rezgési módust azonosítottak nála. Ezek eredményeként a csillag felszíne jellemzően 9 cm/másodperc, azaz 300 m/óra sebességgel mozog, szinte "lélegzik". A most nyert adatok a valaha mért legpontosabb ilyen értékek egy Napunkhoz hasonló csillag pulzációiról.

A fent bemutatott rezgések segítségével egy csillag belsejéről ahhoz hasonlón nyerünk ismereteket, mint ahogy a földrengéshullámok révén is megállapításokat tehetünk bolygónk szerkezetéről. A változócsillagok megfigyelése ezért a csillagászat egyik kiemelt területe. A téma iránt érdeklődők február 18-án a Polaris Csillagvizsgálóban ismerkedhetnek meg a legújabb eredményekkel és azok hazai vonatkozásaival.

Változócsillag-észlelők találkozója a Polaris Csillagvizsgálóban
(2006. február 18.)

  • 10:00 Köszöntő
  • 10:05 Változócsillagászat a Konkoly Obszervatóriumban - 100 éve született Detre László (Szeidl Béla)
  • 10:50 Változós találkozók a PVH-tól a VCSSZ-ig (Mizser Attila)
  • 11:10 A változócsillagok osztályozásának kezdetei (Zsoldos Endre)
  • 11:40 Csoportkép, szünet
  • 12:05 A McNeil-objektum titkai (Kóspál Ágnes)
  • 12:20 Adatbankunk helyzete (Kovács István)
  • 12:35 Új eredmények régi észlelésekből: látogatás a harvardi fotólemezeknél és az AAVSO-nál (Kiss László)
  • 13:10 Ebédszünet (helyben)
  • 13:50 Visszfények nyomában a Kanári-szigeteken (Dianiska Balázs)
  • 14:10 Szupernóvák 2005-ben (Sárneczky Krisztián)
  • 14:30 Gömbhalmazok és változócsillagok (Székely Péter)
  • 14:50 Szünet
  • 15:05 Fedési exobolygók (Szalai Tamás)
  • 15:25 Fejezetek az (első) MCSE VCSSZ történetéből (Rezsabek Nándor)
  • 15:45 Neutroncsillagok (Már András)

Forrás: MCSE

Minden érdeklődőt szeretettel várnak a szervezők: Kiss László és a Magyar Csillagászati Egyesület a Polaris Csillagvizsgálóban. A részvétel díjtalan. Derült idő esetén a szünetekben Nap-megfigyelés, illetve a változócsillagok megfigyelésével kapcsolatos gyakorlati tanácsadás várja a résztvevőket.

Kereszturi Ákos