Minden várakozást felülmúl a Celta Vigo szereplése

A Celta Vigo a papírformának megfelelően azonnal visszajutott az élvonalba 2004-es kiesését követően, és mivel a nyáron tovább erősödött a kék-fehérek kerete, a vezetőség nem az újoncoknál megszokott biztos bennmaradást tűzte ki célul a csapat elé, hanem azt, hogy végezzen a tabella első felében. Hogy ez a terv mennyire nem volt túlzott, azt jól mutatja a gárda idei szereplése: a vigóiak egy rövid hullámvölgytől eltekintve az egész szezonban remekül szerepelnek.

A 2004-2005-ös Segunda División legnagyobb esélyesének a Celta Vigo számított, amely 2004 nyarán óriási meglepetésre esett ki az élvonalból. A vezetőségnek sikerült a márciusban még a Bajnokok Ligájában szerepelt csapat nagy részét együtt tartania a másodosztályra is, így mindenki sima visszakerülést várt a kék-fehérektől. Tulajdonképpen ennek megfelelően is teljesített az együttes, hiszen bár végül csak a második helyen futott be a Cádiz CF mögött, egyetlen pillanatig sem volt kérdés, hogy sikerül-e a feljutás.

Persze olyan játékosokkal, mint az annak idején a Bajnokok Ligájában is szerephez jutott Pinto, Sergio, Giovanella, Jandro és Gustavo López, valamint a görög Európa-bajnok Ziszisz Vrizasz, Juan Sánchez, Néstor Canobbio, a rosszmájúak szerint nem sok munkája volt Fernando Vázquez vezetőedzőnek, hiszen a futballisták szinte taktikai utasítások nélkül is kiharcolták volna ezt az eredményt.

Ez persze nem igaz, a trénernek nem volt könnyű dolga, elsősorban azért, mert el kellett érnie, hogy az élvonalhoz, sőt a nemzetközi kupameccsekhez szokott játékosai a másodosztályú bajnokikon is mindent megtegyenek a győzelemért. Ez jórészt sikerült, így a nyáron a klub- és a szakvezetés egyaránt a Primera Divisiónra készülhetett.

Mindkét testület tagjai tudták, hogy a jó élvonalbeli szereplés érdekében szükség van erősítésre, ezért a holtidényben alapos bevásárlást tartottak: olyan labdarúgók érkeztek a Balaídos stadionba, mint például Jesús Perera, Fernando Baiano, Javi Guerrero, Núnez, Daniel de Ridder, Matías Lequi, Iriney és Diego Placente.

Ilyen erősítése után nem csoda, hogy a vezetőség azt várta a szezon előtt Vázqueztől, hogy egy számjegyű helyezést érjen el a csapattal. A bajnokságot még a vártnál is jobban kezdte az együttes: az első öt fordulóban négy győzelmet arattak a kék-fehérek, és hatalmas meglepetésre vezették a bajnoki tabellát! Ezt a helyet ugyan nem sikerült megtartani, de a gárda formája nem esett vissza jelentősen: nyolc forduló után a második, 12 játéknap után pedig még mindig a harmadik pozíciót foglalta el az újonc. Nem túlzás azt állítani, hogy akkor (a szintén remeklő CA Osasuna mellett) egész Spanyolország a Celta Vigóról beszélt, mindenki a kiváló szereplés okait kereste.

Vázquez valamelyest csalódást okozott a kíváncsiskodóknak, hiszen semmilyen titokról nem tudott beszámolni; elmondása szerint azért ment ilyen jól a gárdának, mert egységes a csapat, és a játékosok remekül tudnak küzdeni egymásért. Ezek mellett azért szükség volt egy-két kiemelkedő egyéni teljesítményre is, mint például a bravúrok sorát bemutató Pinto kapusé, vagy a 12 forduló alatt hat gólt szerzett Fernando Baianóé.

Fanyalgók persze Spanyolországban is vannak, ők arról beszéltek, hogy a remeklés csak az újoncok szokásos lendületének köszönhető, amely idővel alábbhagy, és a Celta majd szép lassan visszazuhan, legalább a középmezőnybe. Nos, a 2005-ös naptári év vége felé úgy tűnt, ez be is következik, hiszen az esztendő utolsó öt bajnokijából négyet elveszített a csapat, és a rövid karácsonyi szünetet a nyolcadik helyen töltötte.

A pihenő alatt azonban Vázqueznek sikerült felráznia a játékosokat, akik a tavaszi idényt hasonlóan kezdték, mint az őszit: öt meccsen tíz pontot szerzett a csapat, amely így 22 forduló után az ötödik helyen állt a bajnokságban, hat ponttal lemaradva a negyedik, azaz Bajnokok Ligája-selejtezőt érő helyen álló Osasunától. Természetesen Horácio Gómez Aráujo elnök is roppant elégedett a csapat eddig szereplésével (a keretben semmilyen változás nem történt a téli átigazolási időszakban), de ez nem azt jelenti, hogy nem tűz ki még merészebb célokat a játékosok elé.

A klub első embere nemrég azt nyilatkozta, el tudja képzelni, hogy a Celta Vigo augusztusban a Bajnokok Ligája selejtezőjében lépjen pályára, majd bejusson a csoportkörbe, akárcsak három esztendővel ezelőtt. Aráujo nyilván itt véget is vetne a párhuzamnak, és nem szívesen látná újabb egy év múltán ismét a másodosztályban a gárdát.