A Herceg nyerőszámai

Hosszú évek óta a legsikeresebb lemezével tért vissza Prince, aki fénykorát idézően újra a legsikeresebb sztárok egyike világszerte. Nyerd meg a 3121-et az [origo]-n!

Mindjárt az elején adott a kérdés, hogy kell-e foglalkozni 2006-ban egy Prince-lemezzel. Anélkül, hogy bárki is elvitatná a zenész érdemeit és tehetségét, a nagy átlag számára bizony Prince nem más, mint a nyolcvanas évek levitézlett sztárjainak egyike, aki a kilencvenes évek eleje óta ráadásul mindent meg is tett azért, hogy a legendáját lerombolja. Szintén sokan vannak, akikben leginkább csak excentrikus személyisége, bizarr kosztümjei és egyéb furcsaságai maradtak meg, és emellett eltörpült az a tény, hogy Prince a poptörténet egyik legkreatívabb, leginkább újító zenésze volt, akinél kevesen voltak nagyobb hatással a mostani generációra.

Miközben pedig Prince azzal volt elfoglalva, hogy a lehető legszokatlanabb és nagyrészt hallgathatatlan zenét csináljon, pár éve őt is utolérte a nosztalgiahullám. Hiába próbálkozott a rajongótábora teljes leépítésével, a nagy sikereit tartalmazó válogatáslemezek révén újra a lemezlisták élvonalába került, és végül le is szűrte a tanulságot: koncertjeinek műsorát ismét a régi slágerekre építette, és ennek köszönhetően 2004-ben általános meglepetésre ő lett a legsikeresebb amerikai koncertelőadó, aki abban az évben 87,4 millió dollárt kasszírozott az élő fellépései eredményeként. Sőt, az abban az évben megjelenő Musicology című albumot is igazi visszatérésként üdvözölte a közvélemény nagyobbik része (az 1991-es Diamonds and Pearls óta ez lett a legsikeresebb sorlemeze), amely a 2004-es Grammy-gálán tudta meg egyáltalán, hogy Prince még a világon van: a Beyoncéval előadott duettje ugyanis az egész díjkiosztó legnagyobb visszhangot kiváltó eseménye lett.

Innentől kezdve sima volt az út, és Prince kisebbrészt a nyolcvanas évek iránti nosztalgiának, nagyobbrészt a népszerűség érdekében tett kompromisszumainak köszönhetően újra a sztárok közé került. A kompromisszum az ő esetében azt jelentette, hogy nem vitázott a kiadójával, nem kacérkodott többet a dzsesszel (Rainbow Children), és nem is adott ki hosszú stúdiódzsemmeléseket (NEWS), hanem visszatért a kaptafához, ami az ő esetében a változatos, slágeres popalbumokat jelenti.

Ilyen volt a Musicology, és ilyen az új lemez, a nemrég megjelent 3121 is. Prince persze nem tehette meg, hogy figyelmen kívül hagyja, milyen sokan csináltak karriert az ő munkásságára is építve (hogy mást ne mondjunk: OutKast), így az album egyértelműen szinkronban van azzal, amit manapság R&B-nek hívnak. Ez egyrészt elismerés, másrészt viszont kritika is, hiszen Prince legjobb lemezei annak idején pont a sajátos műfaji kavalkádról voltak nevezetesek, melyben jól megfért egymás mellett rock és funk, soul és pszichedélia, vagy később éppen a hiphop. Itt a Te Amo Corazón című szépséges spanyol nyelvű ballada, illetve néhány beindulós, szintivel megbolondított funkos popszám mellett akad pár egysíkú, átlagos R&B-szerzemény is, amely gond nélkül belesimul a kortárs mezőnybe.

Ettől eltekintve azonban nem lehet sok panaszuk a Prince-rajongóknak az albumra, amely régi sikereit idézően kezdett a listákon. A most 47 éves előadó utoljára 1989-ben vezette a Billboard albumlistáját a Batman filmzenealbummal, és most a 3121-nek sikerült ugyanezt elérnie, miután megjelenése első hetében 183 ezer példány kelt el a lemezből Amerikában. Sőt, ez az első Prince-lemez, amelyik rögtön az első héten az élen kezd (a nyolcvanas években még más volt a listák rendszere, akkor a lemezek hetekig tartó út során értek fel a csúcsra). És mivel a 3121 a világ más országaiban is sikerrel szerepel, nem túlzás kijelenteni, hogy Prince végleg visszatért.

Inkei Bence

Nyerd meg a lemezt!

Játékunkban három példányt sorsolunk ki Prince: 3121 című CD-jéből. Kérdésünk: melyik városból származik Prince? A helyes megfejtéseket április 10-ig a [email protected] címre várjuk. A levél tárgya ez legyen: Prince.