Vágólapra másolva!
Az utóbbi időben a labdarúgásban is felmerült az észak-amerikai profi ligákban is alkalmazott, úgynevezett "fizetési sapka" lehetősége, vagyis hogy maximalizálják a játékosok bérét, de az elméletnél tovább sehol sem jutottak. Nos, a következő szezonban gyakorlatban is kipróbálásra kerül a dolog, igaz, csak az olasz másodosztályban, a Serie B-ben.

Az olasz egyesületek rossz anyagi helyzete köztudott, maguk a klubok sem titkolják, hogy többségük jelentős adósságokkal küszködik. Főleg azoknál a csapatoknál veszélyes a helyzet, amelyek pár éve még az élvonalban szerepeltek, és kiesésüket követően nem tudtak azonnal visszajutni a Serie A-ba: a Genoa vagy a Napoli ennek következtében került még nehezebb gazdasági helyzetbe, az előző szezonban pedig négy Serie B-s egyesületet (Perugia, Salernitana, Torino és Venezia) is csődhelyzet fenyegetett.

Éppen ezért hozta meg a bajnoki küzdelmekért felelős Olasz Labdarúgóliga (Lega Calcio) azt a döntést, hogy a következő szezontól szabályozza a másodosztályú kluboknál a játékosoknak adott fizetéseket: sok egyesület ugyanis úgy verte magát adósságokba, hogy a focisták az élvonalnak megfelelő béreket kaptak, miközben a televíziós bevételek a Serie B-ben jóval alacsonyabbak, mint a legjobbak között.

Így aztán a Lega Calcio nem egy konkrét számmal határozta meg, hogy az egyes klubok mennyit költhetnek a focisták fizetésére, hanem a határt az összes bevétel 70 százalékánál húzta meg - csak összehasonlításképpen, 2005-ben ez az arány 85 százalék volt. Ha valamelyik klub nem tartja be ezt a szabályt, akkor a liga megvonja tőle a rendes évi támogatást, ami minden szezonban garantált bevételt jelent az egyesületeknek. De a fizetési sapka csak egyike a Lega Calcio által a napokban elfogadott reformoknak.

A következő szezontól kezdve a Serie B-ből kiesett csapatok (amelyek a pályán elért eredmények alapján búcsúztak, nem pedig kizárták őket valamilyen szabálytalanság miatt) évi félmillió eurós fájdalomdíjat kapnak, mégpedig három szezonon keresztül, enyhítendő az így kieső televíziós bevételek hiányát. Ezen kívül a Serie B-s kluboknak a 2006-2007-es idénytől kezdve maximum 22, 21 éven felüli profi labdarúgót foglalkoztathatnak, igaz, saját nevelésű fiatalokat korlátlan számban bevethetnek. A tervek szerint ez a szám szezonról szezonra csökkenne, amíg a másodosztályú gárdák játékoskerete 20 főből nem áll.

A legtöbb másodosztályú egyesület örömmel fogadta a reformokat. "Ez egy nagyon fontos lépés annak érdekében, hogy rendezzük a Serie B-s klubok anyagi helyzetét" - mondta a Vicenza sportigazgatója, Sergio Gasparin, míg a Torino mestere, Giovanni de Biasi annak örült, hogy a saját nevelésű fiatalok több lehetőséget kaphatnak. Nem meglepő módon azonban a focisták már kevésbé vidámak - elvégre várhatóan az ő fizetésük csökken majd.

Az Olasz Futballisták Szövetségének (AIC) elnöke, Sergio Campana szerint az új szabályozás csak arra jó, hogy melegágya legyen a különböző feketekasszáknak és szerződés nélkül kifizetett pénzeknek. Azzal ő is egyetért, hogy költségcsökkentésre van szükség, de Campana úgy gondolja, hogy nem ilyen forradalmi változtatásokkal, hanem hosszú távú tervezéssel kellene ezt megoldani.