Fénylő Földközi-tenger - a hét műholdképe

Vágólapra másolva!
A nyári napfordulóhoz közeledvén egyre gyakrabban rögzítünk olyan műholdképeket, amelyeken a Földközi-tengeren megcsillan a napfény. A műhold aktuális pozíciójából ekkor ugyanis a Nap tükörképe látszik a tengeren. Persze csak akkor, ha a tenger felszíne nyugodt.
Vágólapra másolva!

Az ELTE vevőállomásának első képe a Földközi-tenger nyugati medencéjének egy részét mutatja. Északon a jellegzetes olasz csizma, délen a Szahara homokja. A Líbiától Szicílián át északnak húzódó világos csík a tengeren tükröződő Nap fénye.

A csillogó zónában kevés a felhő, csak egy kisebb sáv húzódik Máltától északra a tunéziai partok felé. A tengerfelszín eltérő színeit tehát nem a felhőzet okozza. A nap fénye csak a majdnem sima vízfelületről verődik vissza ennyire szabályosan egy irányba. Ahol tehát a világos zónában sötét sávok jelennek meg, az szelet és a szél által keltett hullámzást jelzi.

Forrás: ELTE

A felvétel nagyobb méretben

Érdemes teljes nagyításban is megnézni egy ilyen sötétebb területet. Az alsó képen a Szicília északi partjai előtt levő szélmezők csíkjait nagyítottuk ki. A világosabb területen levő párhuzamos vonalak a műholdas érzékelőrendszer szkennelési csíkjai, valójában érzékelési hibák. Minden mást már a természet rajzol, így azt a három örvényt is, amelyekben a levegő örvénylik a szigettől északra. Felhőképződés azonban nincs, a légörvényt csak a hullámzó nyugodt (világos) tengerfelszínre rajzolódó hullámos (sötét) zónák mutatják. A kép teljes északkeleti (jobb felső) sötét tartománya hullámzik.

Forrás: ELTE

A felvétel nagyobb méretben

Szicília szárazföldjének keleti végén (a kép jobb alsó sarkában) jellegzetes az Etna hósapkája.

Napsütötte Mediterráneum:

Az AQUA műhold MODIS-rendszerének képét május 18-án rögzítettük az ELTE vevőállomásán.

Timár Gábor - Kern Anikó (ELTE)