Nem jó ómen az európai kupagyőzelem a vb előtt

Vágólapra másolva!
Idén mind a két európai kupát, a Bajnokok Ligáját és az UEFA-kupát is spanyol klub nyerte, ami alapján akár azt is gondolhatnánk, hogy a hispán válogatott jó eséllyel pályázik a világbajnoki címre. Azonban a múltban csak egyszer fordult elő, hogy olyan ország nyerjen aranyérmet a vébén, amelynek reprezentánsa az adott esztendőben elhódította valamelyik európai klubkupát.
Vágólapra másolva!

Az európai kupák története 1955-ben kezdődött a Bajnokcsapatok Európa-kupája első kiírásával, és klubszinten azóta is ez a sorozat (amelyet manapság már Bajnokok Ligájának neveznek) számít a legfontosabbnak.

Mellette egészen 1999-ig két másik európai klubkupa létezett: a Kupagyőztesek Európa-kupája, amelynek utolsó győztesét 1999-ben ünnepelték, illetve az UEFA-kupa (korábban Európai Városok Kupája, illetve Vásárvárosok Kupája), amelyek kisebb presztízzsel bírtak ugyan, de azért jelentős erőfelmérői voltak az európai országok klubfutballjának.

Azonban már a BEK korai éveiben is nyilvánvaló való volt, hogy ha egy ország labdarúgása klubszinten erős, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy a válogatottja is képes nagy sikerekre. A legékesebb példa erre talán a spanyol nemzeti tizenegy: a hispán klubok mindig is vezető szerepet játszottak az európai labdarúgásban, de a nemzeti csapat a világbajnokságokon sohasem tudott kiemelkedő eredményt elérni.

Sőt: a sportág történetében mindössze egyetlen alkalommal fordult elő, hogy egy olyan ország nyerje meg a vébét, amelynek klubcsapata abban az esztendőben elhódította valamelyik európai kupát. Mindez 1974-ben történt, amikor a BEK-et a Bayern München nyerte meg, és ugyanabban az évben a vébén az éppen az elsősorban a bajorokra épült nyugatnémet válogatott hódította el az aranyérmet - mégpedig hazai pályán.

Pedig a Bosman-korszak előtti időszakban a klubcsapatok erőssége inkább mérvadó volt a válogatott ereje szempontjából, elvégre akkoriban az egyesületekben maximum három idegenlégiós szerepelhetett. Még ha figyelembe vesszük, hogy az Európán kívüli tornákon az európai válogatottaknak soha nem sikerült aranyérmet nyerniük, akkor is érdekes, hogy az öreg kontinensen sohasem olyan ország lett világbajnok, amelynek valamelyik klubja kupát tudott volna nyerni.

1966-ban, Angliában a házigazdák lettek világbajnokok, pedig abban az évben a BEK-ben a Real Madrid, a KEK-ben a Borussia Dortmund, a VVK-ban pedig az FC Barcelona diadalmaskodott. 1982-ben, Spanyolországban az olaszok végeztek az élen, pedig akkor az Aston Villa (BEK), FC Barcelona (KEK) és az IFK Göteborg (UEFA-kupa) volt győztes az európai porondon.

Nyolc évvel később az NSZK válogatottja nyerte meg a világbajnokságot, miközben a BEK-ben az AC Milan, a KEK-ben a Sampdoria, az UEFA-kupában pedig az Internazionale nyert, vagyis teljes volt az olasz fölény, ráadásul a vébé helyszíne is Itália volt - a squadra azzurra mégis "csak" bronzérmes lett. Az 1998-as, franciaországi tornán a házigazdáknak sikerült diadalmaskodniuk, miközben a kupákban a Real Madrid (BL), a Chelsea FC (KEK) és az Inter (UEFA-kupa) aratott. Igaz, akkor már az európai sztárklubokban hemzsegtek a légiósok, és a három kupadöntőben öt későbbi világbajnok is játszott.

Most tehát az előjelek nem kedvezőek a spanyolok számára, hiszen mindkét európai kupát elhódították, ám e két együttesben csak két olyan hispán labdarúgó volt, aki a vébén is ott lesz. Sőt, a Sevilla FC-ben egyetlen spanyol világbajnoki résztvevőt sem találhatunk, az FC Barcelonában viszont a két spanyolon (Carles Puyol és Andrés Iniesta) kívül pályára lépett még egy mexikói (Rafael Márquez), egy holland (Giovanni van Bronckhorst), egy svéd (Henrik Larsson), egy portugál (Deco) és egy brazil (Ronaldinho) is, akit láthatunk majd a vébén.