Lékó is játszik a Tal-emlékversenyen

A moszkvai Mikhail Botvinnik Központi Sakk-klubban november 5. és 16. között a sakkozás nyolcadik világbajnoka, Mihail Tal emlékére tízrésztvevős, 20-as kategóriájú szuperversenyt rendeznek. A világranglista első tíz helyezettjéből öten is sakkasztalhoz ülnek, Lékó Péter hosszasan készült az újabb megméretésre. A torna befejezése után nagyszabású villámversenyre is sor kerül, amelyre Polgár Judit és Anatolij Karpov is meghívást kapott.

Moszkvában először rendeznek 20-as kategóriájú szuperversenyt, a 2727-es Élő-átlagú viadal az esztendő egyik legjelentősebb tornája, és a sakkozás nyolcadik világbajnokának Mihail Talnak az emlékére szervezték meg.

A rangos mezőnyben ifjú titánok és tapasztalt szupernagymesterek vetélkedését nagy érdeklődéssel várjuk, és ismét sakkasztalhoz ül Lékó Péter, hogy megvívjon nagy riválisaival. A torna doyenje a 38 éves izraeli Borisz Gelfand, a legfiatalabb a 16 éves norvég csodagyerek, Magnus Carlsen, akit már csak két pont választ el a 2700-as álomhatártól.

November 5-én tartják meg az ünnepélyes megnyitót az Arbat Hotelben, másnap indulnak a sakkórák, magyar idő szerint 13 órakor kezdődnek a játszmák, november 16-án játsszák az utolsó fordulót. November 9-én és november 13-án szabadnap lesz a tornán.

A Tal-emlékverseny résztvevői az Élő-pontszámok sorrendjében:
Peter Szvidler (orosz, 2750, 4)
Alekszandr Morozevics (orosz, 2747, 5)
Levon Aronyian (örmény, 2741,7)
Lékó Péter (magyar, 2741, 8)
Borisz Gelfand (izraeli, 2733, 10)
Sahriyar Mamedgyarov (azeri, 2728, 12)
Alekszej Shirov (spanyol, 2720, 14)
Alekszandr Griscsuk (orosz, 2710, 17)
Ruszlan Ponomarjov (ukrán, 2703, 20)
Magnus Carlsen (norvég, 2698, 21)

Mihail Tal a sakkozás egyik legszínesebb egyénisége volt. Mindenáron támadásra törekvése, lenyűgöző kombinációi, káprázatos taktikai megoldásai hihetetlenül népszerűvé tette a sakkrajongók körében. Ellenfelei rettegték váratlan megoldásait, Tal játékával újjászületett a romantikus iskola.

Tal Rigában 1936. november 11-én született, viszonylag későn, 10 éves korában tanult meg sakkozni, hét évvel később már lett bajnoki címet szerzett. 1957-ben megnyerte a szovjet bajnokságot, rendkívül agresszív stílusa, intuitív kombinációi ellen riválisai nem találtak ellenszert.

Egy évvel később megvédte bajnoki címét, és jogot szerzett a világbajnoki zónaközi döntőben való indulásra, Portorozsban szenzációs győzelmet aratott. Az 1958-as müncheni sakkolimpián 15 partijából 13,5 pontot szerzett. Az 1959-es világbajnok-jelölti tornán folytatta sikerszériáját, a nyolc résztvevős, négyfordulós viadalon Paul Keresz előtt másfél pontos előnnyel nyert, és Mihail Botvinnik kihívója lett.

Érdekes statisztika, hogy Tal a 28 játszmából 15-ben áldozott gyalogot, vagy tisztet, és 11-szer nyert három vereség mellett. Egy évvel később már a sakktörténelem legfiatalabb világbajnokaként ünnepelték, 12,5-8,5-re nyert Botvinnik ellen. Lipcsében aranyéremhez vezette a szovjet válogatottat, majd megrendült egészségi állapotában a visszavágó mérkőzésen 13-8-ra kikapott Botvinniktől.

Világbajnoki címének elvesztése még többször kiharcolta a világbajnok-jelölti titulust. 1965-ben Portisch Lajost 5,5-2,5-re győzte le, majd a dán Bent Larsennek is fejet kellett hajtania, Borisz Szpasszkijtól kapott ki a döntőben. Három évvel később Viktor Korcsnoj állította őt meg, 1980-ban Lev Polugajevszkjtől szenvedett vereséget. Hatszor nyert szovjet bajnokságot (1957, 1958, 1967, 1972, 1974 és 1978).

Sorozatban nyerte a nagy tornákat: Bled 1961, Miskolc 1963, Hastings, Reykjavík és Kiszlovodszk 1964, Palma de Mallorca 1966, Wijk aan Zee, Tallinn és Szocsi 1973, Lublin, Halle és Újvidék 1974, Tallinn és Szocsi 1977, Malaga 1979, Köln, Jereván és Szocsi 1982. Pályafutása egyik legnagyobb sikereként 1979-ben Anatolij Karpovval holtversenyben győzött a montreali tornán, de még számtalan remek eredményt könyvelhetett el. Nyolcszor volt tagja az olimpiai bajnok szovjet csapatnak, tábláján szinte kivétel nélkül a legjobb egyéni eredményt érte el. Hat alkalommal az Európa-bajnoki címet elért szovjet együttesben szerepelt.

Az 1970-es és az 1984-es Szovjetunió-Világválogatott mérkőzésen is szerepelt. Zsenialitására jellemző, hogy legmagasabb Élő-pontszámát, a 2705-öt 44 éves korában érte el. Imádta a sakkot, önpusztító tempóban élt, nehéz versenyparti után is képes volt egész éjszakákat végigjátszani, szeretett időelőnyt adni, hogy aztán zsenialitásával lenyűgözze rajongóit. Tündökölt, amíg egész pályafutását végigkísérő súlyos betegsége legyőzte őt, 1992. június 29-én hunyt el.

A ChessBase nagy adatbázisában 2581 Tal partit találunk, a Chess Informant kötetekben 963 játszmája jelent meg. Irodalmai munkássága is jelentős volt, Jakob Damszkijjal együtt remek könyveket írtak, amelyek elsősorban a támadásról szólnak, a stratégiát, a legfontosabb motívumokat gyűjtötték csokorba.