Vágólapra másolva!
A 2006-os apertura-bajnokság több indok miatt is bekerül majd az argentin labdarúgás históriáskönyvébe. A jelenlegi rendszer 1991-es bevezetése óta először fordult elő, hogy két gárda azonos pontszámmal végzett az élen, és így bajnoki döntőt kellett rendezni, ráadásul ezt a finálét az Estudiantes nyerte meg, amely 23 éve nem nyert aranyérmet Argentínában. A La Plata-i együttest két egykori válogatott játékos vezette az élre: a kispadon Diego Simeone ült, a középpályán pedig Juan Sebastian Verón dirigált.

Simeone, aki az argentin labdarúgás történetének legtöbbszörös válogatott futballistája, a nyáron került az Estudiantes kispadjára, korábban a Racing Clubot irányította. A labdarúgó-pályafutása során elsősorban a fantasztikus küzdenitudásáról elhíresült focista legfontosabb igazolása egykori csapattársának, Juan Sebastian Verónnak a hazacsábítása volt: a középpályás az FC Internazionale gárdájától igazolt vissza egykori nevelőegyesületéhez, ahhoz a klubhoz, ahol egykoron édesapja, Juan Ramón Verón is futballozott.

A csapat a legutóbbi szezonban az aperturában hetedik, a clausurában pedig kilencedik lett, a dobogón pedig az 1984-es Metropolitanio-bajnokság óta nem végzett. Az már a bajnokság elején látszott, hogy az Estudiantes most ott lesz az élmezőnyben, elvégre az első három bajnokiját úgy nyerte meg, hogy még csak gólt sem kapott, de ezt követően öt mérkőzésen keresztül képtelen volt győzni az együttes.

Ebben a szériában a Boca Juniors elleni 2-0-s vereség is benne volt, és Verónék később hiába kezdtek győzelmi sorozatba, minden jel arra mutatott, hogy a Boca sorozatban harmadik aranyérmét nyerheti meg - márpedig ilyenre a jelenlegi bajnoki rendszer 1991-es bevezetése óta csak egyszer volt példa (a River Plate hajtotta végre 1996 őszétől 1998 tavaszáig).

Igen ám, de a pontvadászat hat győzelemmel nyitó Bocánál menet közben edzőcsere történt, mivel a csapat mesterét, Alfio Basilét argentin szövetségi kapitánynak nevezték ki. A "genovaiak" új szakvezetője az az Ricardo Lavolpe lett, aki a nyári vébén még a mexikói válogatottat irányította, és több mint két évtizede nem dolgozott hazájában. Az új mester bemutatkozó mérkőzésén csak egy gól nélküli döntetlenre volt képes a Godoy Cruz ellen, majd pár héttel később elveszítette a "superlcasicót" a River Plate ellenében, és egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy Lavolpe kinevezése nem volt a legjobb húzás a Boca vezetősége részéről.

A hírek szerint a sárga-kékek focistáinak nem tetszett, hogy a szakvezető sokkal keményebb és hosszabb edzéseket vezetett, ráadásul a megszokott taktikán is változtatott - a drukkerek pedig azt vetették a szemére, hogy debütáló meccsén piros nyakkendőt viselt, márpedig ez az ősi rivális River színe. Ezzel együtt a Boca még így is simán megnyerhette volna az aranyat, "mindössze" arra lett volna szüksége, hogy az utolsó két bajnokiján egyetlen pontot szerezzen, de ez sem jött össze.

Forrás: MTI

Verónék öröme érthető: 23 év után lett első az Estudiantes

A klub előbb a Belgranótól kapott ki 1-0-ra, majd pedig hazai pályán szenvedett 2-1-es vereséget a Lanús ellen, annak ellenére, hogy az első félidőben vezetést szerzett. Eközben az Estudiantes sorra nyerte a meccseit, és utolsó 12 mérkőzéséből 11-en begyűjtötte a három pontot, aminek köszönhetően pontszámban utolérte a Bocát, márpedig a kiírás értelmében ilyenkor bajnoki döntőre van szükség semleges pályán.

A finálét a Vélez Sarsfield stadionjában játszották, és a meccs előtt Lavolpe kijelentette: amennyiben nem nyerik meg az aranyérmet, lemond a posztjáról. A Boca jobban is kezdte a meccset, Martín Palermo már a negyedik percben megszerezte a vezetést, a második félidőben (amikor már mindkét együttes tíz emberrel volt a pályán egy páros kiállítás miatt) azonban az Estudiantes teljesen megérdemelten fordítani tudott.

A mindent eldöntő találatot Mariano Pavone szerezte, akinek ez volt a 11. gólja a szezon során. A csatár az Olé című napilap osztályzatai alapján egyébként az apertura legjobbja lett, kerek 7-es átlaggal, és Verón csak hat századdal szorult mögötte a második helyre. A veterán középpályás a pontvadászat során 15 találkozón szerepelt, és két gólt ért el, teljesítménye alapján pedig sokan már a válogatottba követelik vissza.