65 éves a boksz koronázatlan királya

Január 17-én ünnepli hatvanötödik születésnapját Muhammad Ali, a boksztörténelem talán legnagyobb, de mindenképp legismertebb alakja, olimpiai bajnok és többszörös nehézsúlyú profi világbajnok, aki átformálta az ökölvívást és a profi sportot.

Cassius Marcellus Clay néven született 1942-ben a Kentucky állambeli Louisville-ben, nevét az ókori római politikusról kapta, aki ellenezte a rabszolgaságot. Sanyarú körülmények között nevelkedett, címfestő apja és háztartási alkalmazott anyja nehezen boldogult az amerikai Délen.

Amikor a rendkívül atlétikus testfelépítésű srácnak tizenkét évesen ellopták a biciklijét, egy rendőr tanácsára lement a bokszterembe, hogy meg tudja védeni magát. Az ökölvívás annyira magával ragadta, hogy tizenhat évesen otthagyta az iskolát (ahol amúgy is a legrosszabb tanulók között volt).

Az élet őt igazolta: sorra nyerte az amatőr mérkőzéseket, majd az 1960-as római olimpián félnehézsúlyban már az ő nyakába akasztották az aranyérmet. Szülővárosába hazatérve azonban azt kellett tapasztalnia, hogy a faji megkülönböztetés miatt alig vesznek tudomást olimpiai címéről, így felháborodásában - legalábbis a legendák szerint - az Ohio folyóba dobta aranyérmét.

Miután amatőr szinten nem volt már mit elérnie, profinak állt. Az önbizalomhiánnyal nem vádolható fiatalember a fizikai felkészülés mellett művészi szintre emelte a lélektani hadviselést. Ellenfeleit igyekezett már a mérkőzést megelőző szócsatákban elbizonytalanítani, nem ritkán előre kijelentette, hogy melyik menetben küldi padlóra őket (az esetek többségében szavának állt). Előszeretettel hangoztatta az azóta már védjegyévé vált mondatot, miszerint ő a legnagyobb (I am the Greatest!).

Első világbajnoki címmérkőzésére 1964-ben kapta meg a lehetőséget, az övért Sonny Listonnal kellett megküzdenie. A szakírók nem sok esélyt adtak a 22 éves Claynek, a New York Times például azt írta, hogy a louisville-i szájhősnek ezúttal lenyomnak néhány kellemetlen ütést a torkán, mivel nem tud olyan jól bunyózni, mint beszélni.

A kritikusok azonban tévedtek, Liston a hatodik menetet követően feladta a meccset, a győzelmet ünneplő Clayről készült fotók pedig bejárták az egész világot. A friss világbajnok nem sokkal ezt követően bejelentette, hogy csatlakozott ahhoz a Nation of Islam nevű radikális afroamerikai szektához, amelynek vezetői Elijah Muhammad és a híres polgárjogi harcos, Malcolm X voltak. A muzulmánná lett Clay nevét is megváltoztatta, előbb a Cassius X, majd a Muhammad Ali nevet vette fel.

A ringben újra régi ellenfele, Sonny Liston várt rá, aki vissza akart vágni az elveszített címmérkőzésért. Az 1965-ös visszavágó igen rövidre sikerült, Ali 105 másodperc után egy gyors ütéssel padlóra küldte ellenfelét, a bíró pedig véget vetett a meccsnek. A felháborodott Ali nem vett tudomást a döntésről, tombolva és ordibálva állt ellenfele fölött, hogy keljen fel és folytassa a küzdelmet.

A hatvanas években sorra védte meg világbajnoki címét és politikai téren is egyre aktívabbá vált. 1967-ben megkapta a behívót, Vietnamban kellett volna harcolnia. (1964-ben még elbukott a sorozás írás-olvasás próbáján, de két évvel később már alkalmasnak minősítették). Ali hitére hivatkozva megtagadta a katonai szolgálatot, amiért ötéves börtönbüntetésre és tízezer dolláros pénzbüntetésre ítélték. A börtönt végül megúszta, óvadék ellenében szabadlábon maradhatott, de útlevelétől és bokszlicencétől megfosztották, hároméves eltiltást kapott, így elvesztette világbajnoki címét. Ali kijelentette: amúgy sem lenne hajlandó az Egyesült Államokért bokszolni, amíg a feketék és a vietnámi háború kérdésében nem történnek változások.

A szorítóba csak 1970-ben térhetett vissza, két felhozó meccset követően azonban 1971. március 8-án a fiatal Joe Frazier legyőzte. Ali már nem mozgott annyira könnyedén, mint a hároméves kihagyást megelőzően, a kényszerű pauza alatt az ellenfelek kielemezték meccseit és felkészültek ellene. Ali még egy vereséget begyűjtött, így egyre messzebbre került a világbajnoki címtől, ám ekkor összeszedte magát.

Mindenkit (köztük Fraziert is) megverve kivívta a jogot, hogy Kinshashában ringbe szállhasson a regnáló bajnok George Foreman ellen. Az összecsapást óriási médiakampány előzte meg, az érdeklődést csak fokozta, hogy Foreman sérülése miatt az időpontot egy hónappal el kellett halasztani. Bár előzőleg sokan azt várták, hogy a mérkőzéssel véget ér Ali pályafutása, méghozzá kiütéssel, végül győztesen hagyta el a szorítót. A közönség pedig a "lebegj mint a pillangó és szúrj mint a méh!" után egy újabb szállóigével lett gazdagabb: az "Ez minden, amit nyújtani tudsz?" azóta még ellenfeleiket heccelő amerikai elnök-jelöltek száját is elhagyta.

Ali 1978-ban váratlanul elveszítette címét Leon Sprinksszel szemben, de aztán újra visszanyerte az övet, beállítva Floyd Patterson rekordját. Ezt követően bejelentette visszavonulását, de mégis vállalt még két mérkőzést, ám Trevor Berbicktől elszenvedett veresége után végleg visszavonult.

A legendás sportolónál, aki megszámlálhatatlan kitüntetés és cím birtokosa, 1982-ben Parkinson-kórt diagnosztizáltak, ami a fizikai tünetek ellenére nincs kihatással szellemi képességeire.

1996-ban, az atlantai olimpián ő gyújtotta meg a lángot, 1999-ben pedig a Nemzetközi Olimpiai Bizottság az évszázad legjobb sportolójává választotta a sajnos egyre rosszabb egészségi állapotban lévő Alit, akinek kilenc gyermeke közül egyik lánya, Laila szintén sikeres profi bokszoló. Ali megromlott egészségi állapota dacára fáradhatatlanul utazik, a szegénység és az éhínség elleni küzdelem apostola.

A szakmában örök vita, vajon Rocky Marciano, Joe Louis vagy Ali volt-e a legnagyobb bokszoló, de biztos, hogy a legtöbb könyv, film, sőt sláger róla született.