Vágólapra másolva!
A baszk labdarúgással foglalkozó legutóbbi írásunk keletkezése óta számos érdekes esemény zajlott le a három érintett élvonalbeli klub háza táján. Közülük a pamplonai CA Osasuna kimászni látszik a gödörből, az edzőváltást követően az Athletic Bilbao helyzete javult valamelyest, az általunk most részletesebben tárgyalt Real Sociedad azonban még mindig kieső helyen tanyázik. San Sebastiánban új igazolásokkal igyekeznek változtatni a helyzeten, a legismertebb friss szerzemény a Real Madridban hírnevet szerzett egykori brazil válogatott szélső, Sávio.

December elején megjelent írásunk idejében már Bilbaóban és San Sebastiánban is megtörtént az edzőváltás, melynek során az egykori remek labdarúgókat (akik azonban edzőként vajmi kevés tapasztalattal bírtak, bírnak) tapasztaltabb trénerek váltották. Az utolsó ifjú mester, José Ziganda sem számíthatott semmi jóra abban az időben, csapata azonban hihetetlen feltámadást produkálva zsinórban öt mérkőzést nyert meg, ami elég is volt ahhoz, hogy az Osasuna a tabella első felébe verekedje fel magát.

Itt kapcsolódik össze a pamplonaiak története vizsgált egyesületünkével, hiszen a csodálatos sorozat éppen a Real Sociedad otthonában szakadt meg. Az Anoeta közönsége pedig akkor még az új tréner, Miguel Ángel Lotina érkezése óta is csak egy győzelmet ünnepelhetett, mégpedig a bajnokságból kilógó, utolsó helyezett Gimnástic Tarragona ellen, így nem kis meglepetést keltett, hogy éppen a szenvedő kék-fehérek tudták két vállra fektetni a Ziganda-tanítványokat, egy hajrában szerzett Mikel Aranburu-góllal (külön érdekesség, hogy következő mérkőzésén az Osasuna hazai pályán 5-1-re gázolta le a szintén nehéz helyzetben lévő Real Betist).

A bravúr a 2007-es év első bajnokiján esett meg a csapattal, ami akár jó ómen is lehetne, de a klubvezetés nem szerette volna erre alapozni a kiesés elleni küzdelmet. Inkább belátták, hogy a tavalyi nyár folyamán enyhén szólva sem tettek meg mindent annak érdekében, hogy ütőképes gárda álljon az aktuális szakvezető rendelkezésére, ezt a hibát pedig most, menet közben igyekeznek helyrehozni. Emlékeztetőül: az együttesbe sikeresen illeszkedett be a legutóbbi átigazolási időszak szerzeményei közül a védő Juanito és Gerardo, a középpályás Diego Rivas és a chilei kapus, Claudio Bravo, ám a portugál Fábio Felício teljesítménye elmaradt a várakozásoktól (örömmel le is passzolták az orosz Rubin Kazanynak), és az ősszel külön engedéllyel a Sevilla FC-től megkapott támadó, Jesuli sem váltotta meg a világot, gólt például nem tudott szerezni.

És itt ki is lyukadtunk a kék-fehérek fő problémájához, ami nem más, mint a meddő támadójáték. A csapat az eddig lejátszott 19 mérkőzéséből 11-en egyáltalán nem tudott gólt szerezni, így momentán 12 szerzett találat áll a neve mellett, ami a "röhejesen kevés" kategóráiba sorolandó - a házi gólkirály dicső címén pedig négy futballista osztozik (a már említett Aranburu, valamint Inigo Díaz de Cerio, Garikoitz Uranga és Xabi Prieto), mindannyian kétszer voltak eredményesek. Korábbi állandó párja, a nyáron eligazolt török Nihat Kahveci nélkül még Darko Kovacsevics sem tudott gólt szerezni, de ugyanígy járt a sérülése miatt szinte az egész őszt kihagyott dán center, Morten Skoubo is.

Érthető tehát, hogy az átigazolásoknál a hangsúly a támadórészleg megerősítésére terelődött, a Sociedad szakemberei pedig a dél-amerikai piacon néztek szét, és hoztak el Spanyolországba három futballistát is - ezzel a klub a Real Madriddal holtversenyben a legaktívabb a hispán átigazolási piacon. A legfontosabb igazolásnak van is némi köze a királyi gárdához, a több mint 40-szeres brazil válogatott szélső, Sávio Bortolini Pimentel ugyanis a fővárosi egyesületben töltött öt éve alatt vált világhírűvé. A 33. születésnapját nemrég ünnepelt Sávio háromévnyi zaragozai szereplés után tavaly nyáron tért haza nevelőegyesületébe, a Flamengóba, valószínűleg azzal a szándékkal, hogy ott fejezze be pályafutását, ám a baszkok végül rábírták őt a visszatérésre, klubja pedig hajlandó volt őt kölcsönadni az idény végéig.

Szintén a támadó alakzatot erősítendő érkezett a klubhoz az argentin Germán Gustavo Herrera, aki a Rosario Centralban nevelkedett, majd a szintén a gauchó élvonalban vitézkedő San Lorenzóban szerepelt, mielőtt légiósnak állt volna: a brazil Grémio szerződtette. A 2006-os országos pontvadászatban pedig kiválóan teljesített, kilenc gólt szerzett a végül harmadik helyen végzett együttes színeiben, így nem jelentett meglepetést, hogy felfigyelt rá egy európai csapat - csak az, hogy ez éppen a Real Sociedad volt.

Hogy Herrera ne érezze magát egyedül - és a védelem is erősödjön valamelyest -, érkezett még a szintén argentin Víctor Rubén López, aki a legutóbbi játéknapon a Valencia CF elleni hazai találkozón máris a kezdőcsapatban kapott lehetőséget. Azonban sem ő, sem a csereként a második félidőben beállt Herrera és Sávio nem tudta megakadályozni a vereséget (0-1), a kék-fehérek így a 19. helyen tanyáznak, hat pontra a már bennmaradást érő helyen álló Levante UD-től.

Nem is jöhetne kritikusabb pillanatban a vasárnapi, Athletic Bilbao elleni baszk rangadó, ami már csak a gárda moráljának alakulása miatt is fontos, hiszen februárban kemény meccsek várnak a Real Sociedadra: előbb az éllovas Sevilla FC és Real Madrid, majd a remeklő újonc Recreativo Huelva és az RC Deportivo következik. Ha pedig ezt a sort Lotina tanítványai elbukják, az utóbbi néhány év szenvedései után a San Sebastián-i egylet, amely a 2005-2006-os idényben csak egy pontot vert a már kiesett Deportivo Alavésre, ismét vészesen közel kerül ahhoz, hogy alászálljon a Segunda Divisiónba.