Töréspontok

Vágólapra másolva!
Tizenöt év után Anthony Minghellának végre ismét akadt egy személyes története, amit el akart mesélni nekünk. A Bűnös viszonyok Londonról szól, a benne élőkről, akik néha azért nem értik meg egymást, mert teljesen más kultúrából jöttek, néha pedig azért, mert ugyanabból.
Vágólapra másolva!

A Bűnös viszonyok több szempontból is ismerős terepre való visszatérés volt Anthony Minghella rendező számára: harmadszor dolgozott Jude Law-val, akiből az ő A tehetséges Mr. Ripley-je csinált sztárt és másodszor Juliette Binoche-sal, aki az ő Az angol beteg-ének köszönheti Oscar-díját. Visszatérés Londonba, ahol él, de ahol első filmje, a Truly Madly Deeply óta nem forgatott, és visszatérés ahhoz, hogy saját történetet mesél el, amit szintén csak első filmjében tett meg. Nem utolsósorban pedig visszatérés ahhoz az élményhez, amelyet Minghella mint olasz szülők gyermeke kiskorától megtapasztalhatott: hogy milyen idegen gyökerekkel felnőni és boldogulni Angliában.

Will (Jude Law) és építészirodájának társtulajdonosa, Sandy (Martin Freeman) a King's Cross pályaudvar vegyes etnikumú, átalakulóban levő környékének teljes építészeti megújítását tervezik. A nagyszabású projektet akadályozó bosszúság, hogy egy éjjel valaki betör az irodájukba, és ellopja a Will terveit tartalmazó laptopot. Amikor a betörés megismétlődik, Will meglesi és hazáig követi a tolvajt, akiről kiderül, hogy nem profi bűnöző, hanem egy kamasz fiú. Will nem tesz semmit, hanem hazamegy svéd párjához, Livhez és nevelt lányához, aki Liv egy előző kapcsolatából született, de másnap legalább annyira kíváncsiságból, mint a laptopja visszaszerzésének reményében ismét elmegy az ismeretlen lakáshoz. Will megismerkedik, később fokozatosan szexuális viszonyba bonyolódik a - szemlátomást építészeti érdeklődés mutató - tolvaj anyjával, a Bosznia-Hercegovinából menekült Amirával (Juliette Binoche).

Minghella precízen, de a tőle megszokott stílusossággal bontja ki és állítja egymással szembe az idegen közegben a fennmaradásért küzdő bosnyák csonkacsalád, és a tehetős, sterilen skandináv és hidegen angol - és a kislány édesapjának hiánya miatt bizonyos értelemben szintén csonka - család életlehetőségeit és konfliktusait. A dialógusokon néhol érződik, hogy műgonddal csiszolták őket tökéletesre, de legtöbbször mégis életszerűek maradnak, ami a remek színészvezetésnek is köszönhető. Jude Law-t senki más nem rendezi olyan érzékkel, mint Minghella, az ő filmjeiben mindig kimagaslóan jobb alakítást nyújt, mint máshol, és itt a Livet játszó Robin Wright Penn-nel tökéletesen egymásra találnak, és szívfájdítóan, finoman jelenítik meg az évek óta nem őszintén kommunikáló párt, akik az utolsó pillanatban, kétségbeesetten kapnak egymás után.

Forrás: [origo]
Robin Wright Penn és Jude Law a Bűnös viszonyok című filmben

A Liv lányát alakító Poppy Rogers és a bosnyák fiút játszó Rafi Gavron is a helyükön vannak, a főszereplők közül csak Juliette Binoche erőtlen kicsit, talán azért, mert anyanyelve helyett angolul, bosnyák akcentussal kell beszélnie - amikor franciául játszik, általában sokkal erőteljesebb. A Sandy és az iroda színesbőrű takarítónője közt kibontakozó románc, és a betörés ügyében nyomozó detektívet alakító Ray Winstone szájába adott megjegyzések arról, hogy az elkövető ez esetben maga az áldozat, egyértelműen, de nem tolakodóan húzzák alá a film üzenetét az egymás mellett totális idegenként élő, csak véletlen sokkhatásoknak köszönhetően találkozó kultúrákról.

A személyes, párkapcsolatok szintjén húzódó konfliktusok és a származás által behatárolt, eltérő lehetőségekkel rendelkező világok közti konfliktusok következetesen, de nem szájbarágósan haladnak végig egymás mellett, míg végül a film világán belül lehetséges összes feloldáshoz el nem érünk. A szépen lekerekített befejezést beharangozó csúcsjelenet megint csak Law és Wright Penn lenyűgöző kettősének köszönhetően telik meg átélhető feszültséggel, és válik felszabadítóvá a néző számára. A távolságtartó északi külsők mögött mégiscsak Minghella olasz vére buzog.

Bujdosó Bori