Vágólapra másolva!
A kelet-európai klubfutballban rendkívül fontos volt a legutóbbi hét vége, hiszen két örökrangadóra is sor került. Horvátországban a Dinamo Zagreb és a Hajduk Split, Szerbiában pedig a Crvena Zvezda és a Partizan Beograd mérte össze erejét - a két mérkőzésen pedig összesen 55 ezer néző volt jelen.

Mind a két volt jugoszláv tagállamban egy héttel korábban rajtolt el a pontvadászat tavaszi szakasza, és a várakozásnak megfelelően Horvátországban és Szerbiában is a két ősi rivális foglalta el az első pozíciókat a hét végi forduló előtt.

A két örökrangadó abban is hasonlított egymáshoz, hogy mind a kettőn az a csapat játszott hazai pályán, amely vezette a táblázatot riválisa előtt, vagyis egy győzelemmel még jobban elléphetett volna a mezőnytől. Nos, ez a Dinamo Zagrebnek sikerült is, a Crvena Zvezdának viszont nem - igaz, még így is a Vörös Csillagnak a nagyobb az előnye.

A belgrádi derbi a 128. örökrangadó volt a Partizan és a Zvezda között, és a vendégeknek ez volt az utolsó esélyük arra, hogy valamiképpen szorosabbá tegyék a bajnokságot, a listavezető fórja ugyanis a forduló előtt 12 pont volt a tabellán. Nem csoda, hogy a Partizannál edzőcsere volt a télen, és a kispadra az egykori válogatott védő, Miroslav Djukic került, aki egyben a szerb U21-es válogatott szakvezetője is.

A mester kérésére a vezetők megszerezték a Bezanija Beogradtól a jobbhátvéd Antonio Rukavinát, akit Djukic jól ismert a korosztályos nemzeti tizenegyből. Rajta kívül még a Torinóban légióskodó Nikola Lazetic öccse, Zarko, illetve a másodosztály góllövőlistájának vezetője, Djordje Lazic érkezett a klubhoz a télen. A Zvezdánál is volt változás a játékoskeretben, hiszen a klub megvált a brazil támadótól Aíltontól, megszerezte viszont a montenegrói Buducnoszt Podgorica csatárát, Igor Burzanovicot, az angol Portsmouth FC-től hazatért válogatott középpályást, Ognjen Koromant, illetve a legutóbb Brazíliában (!) légióskodott bekket, Vladimir Djordjevicet.

Ők hárman ott is voltak a kezdőtizenegyben a Partizan ellen, és az új szerzemények a másik oldalon is egyaránt játéklehetőséget kaptak. A meccset mintegy 25 ezer szurkoló előtt kezdték a Marakana-stadionban, ami azért érdekes, mert a Partizan leghíresebb drukkercsoportja, a Grobari az elmúlt évben a vezetőséggel szembeni tiltakozásul bojkottálta az örökrangadókat. Most viszont ők is ott voltak a stadionban - a becslések szerint mintegy nyolcezren, míg a hazai tábor, a Delije körülbelül tízezer főt produkált, ehhez jöttek még a "mezei" futballrajongók...

Ami a pályán történteket illeti, a vendégcsapat alaposan meglepte a házigazdákat bátor támadójátékával, a Partizan sokkal veszélyesebben játszott, míg a Zvezdában csak a szenegáli védő, Ibrahim Gueye tartotta a lelket. A 32. percben azonban már ő sem segíthetett, egy szögletet követően a Partizan megszerezte a vezetést. Fel is forrósodtak az indulatok, és az első félidőt egy kisebb tömegjelenet zárta, de a játékvezető piros lapok kiosztása nélkül megnyugtatta a kedélyeket.

Forrás: MTI

A Partizan-drukkerek ünneplik az első gólt

A második játékrész egy érvénytelenített Partizan-góllal kezdődött (az ítélet erősen vitatható volt), majd némileg váratlanul hazai egyenlítéssel folytatódott: a Zvezda ecuadori légiósa, Segundo Castillo talált be. A hazai drukkerek azonban nem sokáig örülhettek, mert három percre rá már megint a vendégeknél volt az előny, és a Partizan ezt követően már nem engedte ki a kezéből az összecsapást, hiszen további két gólt szerzett, ráadásul a Zvezdából Alekszandar Trisovicot ki is állították.

A hazai gárda a hajrában ugyan szépíteni tudott, ám a 4-2-es vereség így is meglehetősen kínos a számára - annál is inkább, mert a Partizan utoljára 11 évvel ezelőtt tudott bajnokit nyerni a Marakanában. A Zvezda hívei csak azzal vigasztalódhatnak, hogy előnyük még mindig kilenc pont az ősi riválissal szemben.

Horvátországban valamivel szorosabb a bajnokság, a hét végi örökrangadó előtt a listavezető Dinamo Zagreb három ponttal vezetett a Hajduk Split előtt. A két gárda szokásokhoz híven már a téli átigazolási időszakban "összecsapott", hiszen mind a két egyesület szerette volna megszerezni a horvát labdarúgás legújabb nagy ígéretét, a HNK Sibenik fiatal csatárát, Ante Rukavinát.

Ezt a párviadalt végül a Hajduk nyerte meg, hiszen Rukavina a splitieknél kötött ki, a Dinamo pedig a minőség helyett a mennyiségre ment rá, és öt focistát is szerződtetett januárban, akik közül azonban csak a szintén a Sibeniktől megvett hátvéd, Gordon Schildenfeld lett rögtön alapember. A Zágrábban sorra került mérkőzésen (amelyre 30 ezren látogattak ki a Maksimir-stadionba) a Hajduk mestere, Zoran Vulic azzal próbálta meglepni ellenfelét, hogy csapatát három csatárral küldte a pályára: a már említett Rukavina mellett Tomislav Busic és Mladen Bartolovic is ott volt a kezdők között.

Hiába volt azonban a három támadó, a Dinamo kontrollálta az összecsapást, és maximálisan kihasználta a spliti védők hibáit - köszönhetően a horvát labdarúgás jelenlegi legnagyobb sztárjának, a brazil származású Eduardo da Silvának. A válogatott támadó az első félidőben kétszer is eredményes volt, előbb egy szögletet követően, majd pedig azután, hogy a vendégek focistája, Mario Carevic a saját tizenhatosa előtt eladta a labdát. Kétgólos előnye tudatában a Dinamo átadta a kezdeményezést a Hajduknak, de a splitiek mezőnyfölénye teljesen meddő volt, és szinte egyáltalán nem veszélyeztették a hazaiak kapuját.

A hajrában ugyan Bartolovic eredményes volt a vendégek részéről, így a zágrábi drukkereknek az utolsó tíz percben izgulniuk kellett, de az egyenlítés már nem jött össze a splitieknek. Így aztán a Dinamo kissé meglépett riválisától a tabellán, a listavezető előnye immár hat pont - a Hajduknak a második hely miatt viszont nem kell idegeskednie, elvégre a harmadik NK Zagreb tíz ponttal van lemaradva a splitiektől.