Vágólapra másolva!
Két gólzáporos találkozóval zárult a Copa América csoportkörének első fordulója, és a győztesek kiléte ezúttal nem okozott meglepetést - legfeljebb az egyik mérkőzés gólkülönbsége. Arra ugyanis előzetesen nem lehetett számítani, hogy Paraguay ilyen simán győzi majd le Kolumbiát, míg az argentinok a vártnál jobban megszenvedtek az Egyesült Államok ellen, bár végül ők is magabiztos győzelmet arattak.

A C csoport nyitómérkőzésén a kontinensviadalon az utóbbi időben jól szereplő (három évvel ezelőtt elődöntőt játszott, 2001-ben pedig a trófeát elhódított) Kolumbia azzal a Paraguayjal játszott, amely hiába szerepelt a legutóbbi három világbajnokságon, a Copa Américán sehogyan sem jött ki neki a lépés - a paraguayiak 1989 óta nem jutottak be a legjobb négy közé a tornán. Mind a két válogatott élére új szakvezető került az idén, de míg a paraguayiak szövetségi kapitánya, az argentin Gerardo Martino nagy százalékban ugyanazokra a focistákra számított, mint elődje, addig Kolumbiában Jorge Luis Pinto (aki tavaly az újonc Cúcúta Deportivóból bajnokot faragott) igyekezett új csapatot építeni. A kolumbiai szakvezető azt is hangsúlyozta, hogy szeretne visszatérni a klasszikus kolumbiai játékstílushoz, vagyis hogy a csapat pontos lapos passzokkal építi akcióit, és támadó szellemben futballozik.

A mérkőzés elején ezt a szándékot lehetett érezni Kolumbia játékán, hiszen a gárda többet birtokolta a labdát ellenfelénél, és megpróbált türelmesen futballozni, azonban a paraguayiak remekül zártak, így a kolumbiai mezőnyfölény meddőnek bizonyult. Egészen a 28. percig, amikor is a csapat játékmestere, David Ferreira jól tört be a tizenhatoson belülre, ahol csak szabálytalanul tudták szerelni. A jogos tizenegyes mögé Álvaro Domínguez állt oda, de próbálkozását a paraguayiak portása, Justo Villar hárítani tudta. Ez a jelenet fordulópontnak bizonyult, mert pár perccel később Paraguay megszerezte a vezetést: Roque Santa Cruz lefutotta a kolumbiai középhátvédet, Iván Córdobát, majd higgadtan a hálóba helyezett.

A második félidő elején kísértetiesen hasonló jelenet zajlott a pályán, Santa Cruz megint kihasználta, hogy sokkal gyorsabb Córdobánál, és Cristián Riveros passzánál megint futóversenyre késztette a védőt. Ezt persze ismét a csatár nyerte, aki ezúttal külsővel pörgetett a kapuba a kapus felett. A kolumbiai mester a kétgólos hátrányban MacNally Torres pályára küldésével próbálta erősíteni csapatát (a középpályást a szakvezető jól ismerhette a Cúcutából), és az első félidőhöz hasonlóan az együttes megint mezőnyfölényben játszott, sőt, ezúttal helyzetei is akadtak, de Villar továbbra is remekelt, előbb Edixon Perea fejesét, majd ugyanezen játékos lövését hárította bravúrral. A hajrában aztán Santa Cruz megmutatta, hogy fejjel is képes megverni Córdobát, és miután befejelte Carlos Bonet beadását, mesterhármast ért el - a Copa Américán utoljára ez paraguayi futballistának 1959-ben sikerült (akkor a legendás Cayetano Ré hajtotta végre ezt a bravúrt).


A harmadik gólt követően a kolumbiaiak teljesen szétestek, és az utolsó tíz percben a csereként beállt Salvador Cabanas további két gólt szerzett - ő egyébként eddigi pályafutása során csak egy találatot ért el a címeres mezben. A végeredmény így 5-0 lett, ami a kolumbiai válogatott legsúlyosabb veresége a kontinensviadalon 1957 óta, míg a paraguayiak utoljára 1991-ben tudtak ilyen nagy arányban meccset nyerni a Copa Américán.

A kvartett másik mérkőzésén a végső győzelemre legesélyesebbnek tartott argentinok a várakozásnak megfelelően rendkívül erős kezdő tizeneggyel léptek pályára az Egyesült Államok ellen. A csatárkettőst Lionel Messi és Hernán Crespo alkotta (így Carlos Téveznek és Diego Militónak csak a kispadon jutott hely), a középpályán pedig játéklehetőséghez jutott Juan Sebastián Verón, aki közel négy év után tért vissza a nemzeti csapatba. Az amerikaiak ezzel szemben erősen tartalékosak voltak, főleg az egy héttel korábban megnyert Gold Cuphoz képest: a szövetségi kapitány, Bob Bradley Marvell Wynne személyében újoncot avatott, de a kezdő tizenegyben összesen hat olyan labdarúgó kapott helyet, aki még nem volt tíz alkalommal válogatott, és a kapus, Kasey Keller egymaga többször húzhatta fel a címeres mezt, mint az összes csapattársa együttvéve.

Ennek ellenére az amerikaiak egyáltalán nem illetődtek meg, és sikerült is meglepniük ellenfelüket, hiszen a nyolcadik percben a szélvészgyors Eddie Johnson meglépett, és Gabriel Milito már csak szabálytalanul tudta szerelni a tizenhatoson belül. A büntetőt maga a sértett értékesítette, és így némileg váratlanul az USA jutott előnyhöz - a fór azonban nem tartott sokáig. Pár perccel később ugyanis Juan Román Riquelme trükkösen a sorfal mögé emelt egy szabadrúgást, és az ezt követő kavarodásban Crespo közelről a léc alá lőtt. A támadó korábban sohasem volt eredményes a Copa Américán, ami nem meglepő, figyelembe véve, hogy ez volt az első mérkőzése a kontiensviadalok történetében!


A gyors gólcserét követően a várakozásnak megfelelően alakult az összecsapás: az argentinok többet birtokolták a labdát, az amerikaiak pedig teljes létszámmal védekeztek, abban bízva, hogy Johnson esetleg még egyszer ki tud ugrani. Utóbbira alig volt esély, de tény, hogy az Egyesült Államok együttese rendkívül szervezetten és fegyelmezetten játszott, így az argentinok nem nagyon tudtak helyzetet kialakítani - a legnagyobb lehetőségük egy távoli lövésből akadt, amikor Verón a felső kapufát találta telibe. Ezzel együtt az albicelestén nem látszott, hogy játékosai különösebben izgulnának, úgy tűnt, az argentinok biztosak benne, hogy előbb-utóbb feltörik ellenfelük védelmét.

A második játékrészben egyre nagyobb lett a dél-amerikaiak fölénye, de a várva várt gól csak nem akart megszületni. A támadások segítése érdekében Alfio Basile lecserélte egyik védekező középpályását, Estebán Cambiassót, és a támadóbb felfogású Pablo Aimart küldte a helyére, de a vezető találat inkább Messi érdeme volt, aki a bal szélről megindulva remekül ugratta ki Crespót, ő pedig nem hibázott. Az FC Internazionale támadójának ez volt a 34. gólja a válogatottban, amivel az örökranglistán feljött a második helyre, utolérve Diego Maradonát.

Az argentin vezetés után az amerikaiak megpróbáltak kijönni a szorításból (miközben Herculez Gomez személyében még egy újoncot avattak), de Roberto Abbondanzieri kapujára továbbra sem jelentettek sok veszélyt. A dél-amerikaiak ellenben egyre könnyebben jutottak helyzetbe, főleg a bal oldalról indulva: Messi kétszer is ziccerig verekedte magát, de nem tudott betalálni. Gabriel Heinze bal oldali beadását viszont a berobbanó Aimar szépen fejelte a kapuba, minden kétséget eloszlatva a győztes személyét illetően, és az argentin diadalt egy másik cserejátékos, Carlos Tévez tette teljessé. Az amerikaiak szövetségi kapitánya, Bob Bradley számára ez volt az első vereség a válogatott kispadján.

C csoport, 1. forduló:
Argentína - Egyesült Államok 4-1 (1-1)
Maracaibo, 40 ezer néző
vezette: Chandia (chilei)
Argentína: Abbondanzieri - Zanetti, Ayala, Milito, Heinze - Mascherano, Verón, Cambiasso (Aimar, 58.), Riquelme - Crespo, Messi (Carlos Tevez, 79.)
Egyesült Államok: Keller - Conrad, Wynne, DeMerit, Bornstein - Olsen (Gaven, 62.), Feilhaber, Clark, Mapp - Johnson, Twellman (Gomez, 69.)
gól: Crespo (11., 64.), Aimar (78.), Tevez (85.), illetve Johnson (9. - 11-esből)

Paraguay - Kolumbia 5-0 (1-0)
Maracaibo, 40 ezer néző
vezette: Larrionda (UruguayI)
Paraguay: Villar - Veron, Caceres, Da Silva - Bonet, Riveros, Barreto, Santana (Vera, 79.), Rodriguez - Santa Cruz (Lopez, 84.), Cardozo (Cabanas, 70.)
Kolumbia: Calero - Vallejo, Cordoba, Yepes, Arizala (Marin, 63.) - Viafara, Vargas, Ferreira, Dominguez (Torres, 56.) - Rodallega (Rey, 16.), Perea
gól: Santa Cruz (30., 46., 80.), Cabanas (85., 88.)