Az eddig ismert legnagyobb galaktikus ütközés

A Spitzer- és a Chandra-űrteleszkópokkal minden eddiginél nagyobb galaktikus ütközést sikerült megfigyelni. A hatalmas kataklizmában négy nagy csillagváros olvad össze.

A galaxisok közötti ütközés elterjedt jelenség a Világegyetemben. Számos alkalommal sikerült már megfigyelni, amint két csillagváros összeolvad egymással, egyetlen hatalmas galaxist alkotva - esetleg egy nagyobb galaxis nyeli el kisebb társát vagy társait. Az ilyen találkozók a galaxisokat alkotó csillagokra nem veszélyesek: az egyes csillagok közötti ütközések esélye elhanyagolható.

Ugyanakkor a csillagközi gázanyag az ütközés nyomán összenyomódhat, heves csillagkeletkezést kiváltva. Emellett a gravitációs kölcsönhatás nyomán a galaxis egyes részei akár végleg kipenderülhetnek az intergalaktikus térbe - míg az egyben maradt vidékek a ma ismert legnagyobb, a galaxishalmazok centrumában székelő szuperóriás elliptikus galaxisokat alkothatják.

Ezúttal a Spitzer-űrteleszkóppal minden korábbinál nagyobb tömeget megmozgató, négyes galaxisütközést "csíptek el". A méréseket az MMT teleszkóp és a Chandra-röntgenteleszkóp adataival egészítették ki. Az esemény tőlünk ötmilliárd fényév távolságban, a CL0958+4702 jelű galaxishamazban zajlik, és részvevői közül három a Tejútrendszerhez hasonló, a negyedik pedig a mi galaxisunknál háromszor nagyobb tömegű csillagváros.

A négyes ütközés térségét egy halvány és diffúz fényélés övezi, amely a kataklizma gravitációs kölcsönhatásakor kirepült csillagokat jelzi. Utóbbiak közel a fele később visszahullik majd a kölcsönhatás végére kialakuló óriásgalaxisba, míg a többi végleg elhagyja szülőhelyét. Kenneth Rines (CfA), a kutatás egyik vezetője a jelenlegi helyzet érzékeltetése végett korábbi megfigyeléseinket ahhoz hasonlította, mint amikor egy-egy autó ütközését látjuk, most azonban olyan "négy megrakott kamion találkozik össze". Az összeolvadás végén a ma ismert egyik legnagyobb galaxis fog megszületni - de minderre nagyságrendileg 10 millió évet kell még várni. Az objektum tömege közel tízszerese lesz a mi Tejútrendszerünkének.

Fantáziarajz az egyik ütköző galaxisban lévő csillag exobolygójáról: az égen a Tejúthoz hasonló sávokként és fényes csomóként figyelhetők meg a kölcsönható galaxisok részei (NASA/JPL-Caltech/T. Pyle (SSC))

Korábban főleg kisebb galaxisok ütközéseit sikerült megfigyelni, emellett olyan találkozókat, amelyekben az ütköző csillagvárosok sok gázt tartalmaztak. Ezúttal mind a négy galaxis gázanyagban viszonylag szerény, sok idős csillagot tartalmazó objektum lehet. Elképzelhető, hogy a galaxisok összeolvadásait két nagy csoportba oszthatjuk: gázban gazdag és gázban szegényebb galaxisok ütközéseire. A gázban szegény események feltehetőleg főleg ilyen nagyobb és idős galaxisok összeolvadásai lehetnek, amelynek során kevés új csillag születik. A gázban gazdag galaxisok összeolvadása ellenben erősen megfiatalítja a csillagpopulációt, sok új égitestet létrehozva.

A jelenlegi megfigyelés megerősíti azt a nézetet, amely szerint a legnagyobb galaxisok sok, korábbi csillagváros összeolvadással alakultak ki a Világegyetemben.

Kereszturi Ákos