Most kezd megjönni Kína étvágya

Vágólapra másolva!
Kína idén év eleje óta a világ legnagyobb fogyasztója, ám az Egyesült Államoktól elvett cím ellenére az egy főre vetített fogyasztás még mindig tört része a nyugati világénak. Kína robusztus gazdasági növekedése mellett fogyasztásélénkítő eszközöket is bevet, mint például a banki befektetések 20 százalékos megadóztatása vagy a tejfogyasztás növelését célzó központi kampány.
Vágólapra másolva!

Azt szokták mondani, hogy ha Amerika tüsszent egyet, akkor az egész világ megfázik, de ez a szólás egyre kevésbé állja meg a helyét, ahogy Kína gazdasági teljesítménye növekszik. A globalizált gazdaságban a világ legnépesebb országának bármely hóbortja képes földrengésszerű hatásokat kiváltani másutt a földön. A világ árupiacai virágoznak, és ez zömmel a kínai fogyasztás miatt van.

Van egy álmuk

Kína növekvő szeretete a tejtermékek iránt a tejárak globális növekedését okozhatja. Persze a fejlett országok különféle eszközökkel, tarifákkal és kvótákkal igyekezni megvédeni saját belső piacaikat a nemzetközi áraktól, de ez változóban van. Nem is annyira a fejlődő országok nyomására, mint inkább saját termelőikére, akik szívesen részesednének a világpiac magasra hajtott áraiból.

A kínai miniszterelnök, Ven Csia-pao azt mondta, van egy álma. Mégpedig az, hogy minden kínainak, különösen a gyerekeknek naponta fél liter tejet tudjanak biztosítani. Az ENSZ élelmiszerügyi és mezőgazdasági alszervezete, a FAO szerint Kína tejfogyasztása 2002 és 2005 között mintegy 65 százalékkal nőtt. A nyugati fogyasztás ennek egyelőre többszöröse, de stabil értéket mutat.

A tejtermékek ára nemzetközileg 46 százalékkal emelkedett 2006 november és 2007 április között. Kínában azonban meglehetősen gyenge hagyományai vannak a tejfogyasztásnak, a kínaiak nagy többsége sohasem fogyasztott jelentős mennyiségű tejet. Erre utal egy Kínában közismert publicista is, aki szerint a kínai "tejmánia" részben azoknak a félművelt - korábbi földműves - rétegeknek köszönhető, amelyek nyugati életstílusra vágynak, de egy furcsa prizmán át látják azt. Sokan azt hiszik, a nyugat jóléte a hús- és tejfogyasztáson alapul, és hogy az európai emberek ezért fizikailag erősebbek.

James Watson, a Harvard étrendi sajátosságokra specializálódott antropológiaprofesszora elutasítja azt a véleményt, hogy a változások hátterében a nyugat iránti bámulat állna, hangsúlyozva, hogy a hozzáférhetőség a kulcstényező. A tej és hús az 1980-as évek előtt igen drága volt Kínában. Még ha az ember rendelkezett is a szükséges élelmiszerjeggyel, akkor is hosszú sorokat kellett végigálnia, hogy ezekhez a cikkekhez hozzájusson.

A fokozott központi erőfeszítések ellenére a termelés még mindig nem érte el a keresletet, ezért Kína komoly tejtermékimportra szorul - ez pedig globálisan magasabb árakat eredményezett. Németország, amely nagy tejexportőr, máris tapasztalja az árak emelkedését. Nagy-Britanniában, ahol a termelőket szorosabb áregyezség köti, csak lassabban jelentkeznek a hatások. Az USA-ban júliusban rekordszintre emelkedett a tej ára.

Az egyetlen zavaró tényező a laktózintolerancia. A kínai felnőttek többsége egy olyan enzimhiányban szenved, amely gátolja a tejben levő laktóz (tejcukor) lebontását. A sajt és az egyéb feldolgozott tejtermékek laktózban viszonylag szegények, és létezik laktózmentes tej is, és számosan vannak olyan nagykorúak is, akik nem vagy csak enyhe mértékben szenvednek ettől az enzimhiánytól. (Az európai és észak-amerikai felnőtt társadalom napi rendszerességű tejfogyasztása a Föld összlakosságát tekintve kivételes jelenség.)

Gabona

Az ázsiai ország gabonatermelésére a 2000-es években igen kedvezőtlenül hatott az időjárás szélsőségessége, a városok és az ipar terjeszkedése, a területek kivonása a művelés alól és a támogatások megvonása a gabonatermesztőktől. Mindez oda vezetett, hogy Kína 2004-re hirtelen a legnagyobb gabonaimportőrré vált. Az 1990-es években még óriási készleteket felhalmozó ország növekvő importja miatt 2003-ra a globális készletek érzékelhetően csökkentek. A kínai vezetés 2004-től leállította a kukorica exportját, búzát vásárolt a központi készletek feltöltésére, és ismét támogatásokat vezetett be a gabonatermesztőknek. Ennek hatására javult ugyan a termelés helyzete, de a gabonára mindig is nagy hatást gyakoroltak az időjárás ingadozásai, ráadásul Kínában az agrárium nem képes lépést tartani az ipar és a szolgáltatások fejlődésével, ezért a gombamód szaporodó disznó- és baromfiállomány táplálására kénytelenek növelni az importot is. Kína képes lehet gabonafogyasztását belső forrásból fedezni, de ehhez területeket kell elvonnia a kertészettől és állattenyésztéstől, amelyek azonban sokkal jövedelmezőbb mezőgazdasági ágazatok.