Fernando Torres: "Az angol futball sokkal őszintébb"

A nyári átigazolási szezon egyik legnagyobb szenzációja Fernando Torres Liverpoolba szerződése volt, hiszen a spanyol csatár nevelőegyesületét, az Atlético Madridot hagyta ott a Vörösök kedvéért. A liverpooliak 35 millió eurót fizettek érte, és a klub történetének legdrágább futballistája egyelőre nem is teljesít rosszul, miközben igyekszik alkalmazkodni az új környezethez.

- A jelek szerint gyorsan sikerült beilleszkednie...
- A legutóbbi, Atlético Madridnál eltöltött szezon nem volt egyszerű a számomra, mert túlságosan is nagy teher volt a vállamon, még ha ezt menet közben nem is mindig fogtam fel, mivel igyekeztem csak a mérkőzésekre koncentrálni. A klubváltás azonban kétségtelenül nagyon jót tett, hiszen a Liverpoolnál a felelősség jobban megoszlik a futballisták között, és ilyen közegben az egyes játékosok is jobban fejlődhetnek. Most nagyon jól érzem magam, és visszatekintve az előző évekre jól látom, hogy az Atléticónál miért éreztem néha kellemetlenül magam.

- Tehát csak most tudatosult önben, hogy Atléticónál önre sztárként nagyobb nyomás hárult?
- Igen, hiszen azt látom, hogy a klubnál még mindig rólam beszélnek, ami azt jelenti, hogy hiányzom a szurkolóknak annak ellenére, hogy az egyesület sok új focistát igazolt. Azt hiszem, az Atléticónál anélkül vettem a vállamra a hatalmas felelősséget, hogy észleltem volna, és csak most látom, hogy mennyivel könnyebb, ha nem csak tőled várják a gólokat, és nem csak rajtad múlik az együttes jó szereplése.

- Ezért döntött a távozás mellett?
- Azt hiszem, olyan döntést hoztam, amelyről tudtam, hogy nekem és a klubnak is a legjobb lesz. Az Atléticónak új csapatot kellett építenie, amely nem csak egyetlen játékosra épül, nekem pedig egy olyan klubra volt szükségem, ahol nem kell ugyanazzal a nyomással szembenéznem. A Liverpoolnál több olyan futballista is van, aki nálam sokkal nagyobb tapasztalattal rendelkezik, és főleg a csapatkapitányoknál látom azt, hogy bennem mi hiányzott, amikor az Atléticónál megkaptam a karszalagot.

- Például?
- Elsősorban az, hogy mekkora tiszteletet teremtenek maguk körül. Nem csak a korábbi sikereikkel, hanem a viselkedésükkel: az edzéseken mindig ők az elsők, ők dolgoznak a legkeményebben, és odafigyelnek az új játékosokra, foglalkoznak velük. Azt hiszem, az alapvető futballfilozófia is más Angliában, mint Spanyolországban. A honfitársaimon kívül Steven Gerrard és Jamie Carragher is állandóan a rendelkezésemre állt, ha nem értettem valamit, mindent megtettek annak érdekében, hogy könnyebben beilleszkedjek - nem csoda, hogy ők a szurkolók legnagyobb kedvencei.

- Nehéz döntést kellett hoznia a távozással...
- Személyes szempontból sem volt egyszerű, hiszen világéletemben az Atlético futballistája voltam, és most új környezetben, szinte a nulláról kellett kezdenem. Ilyenkor nem számít, hogy az előző klubodnál mekkora nevet szereztél magadnak, állandóan bizonyítanod kell, és a nagy átigazolási összeg miatt a szurkolók elvárása is hatalmas.

- Melyek az első benyomásai a Liverpoolnál?
- Minden szempontból nagy klubhoz kerültem, semmiben sem szenvedek hiányt, a stadionokban pedig egészen elképesztő a hangulat. Spanyolországban sehol sem tapasztaltam hasonlót.

- A nyelvtudással sincsenek problémái?
- Ugyan spanyol edzőnk van Rafa Benítez személyében, de ő is angolul beszél az öltözőben, és a focistáknak is ehhez kell igazodniuk. Egy kicsit beszéltem angolul, de hamar rá kellett jönnöm, hogy Liverpoolban ennek nem sok hasznát veszem a helyi akcentus miatt. A klub biztosít a számomra nyelvtanárt, de ennél sokkal fontosabb, amit az öltözőben a csapattársaimtól tanulok meg.

- Az edzések miben különböznek attól, amit Spanyolországban megszokott?
- A legnagyobb differencia az, hogy a Liverpoolnak sokkal több meccse van, szinte mindig van hétközi mérkőzésünk, így az edzések általában a kondíció visszanyerésére, illetve a következő összecsapásra való felkészülésre irányulnak. Ehhez nem nagyon voltam hozzászokva. Sokkal jobban odafigyelnek az egyéni foglalkozásokra: gyakran csak heti két közös tréningünk van, a többi edzésen pedig személyre lebontott programot végzünk. Ráadásul a hangulat sokkal nyugodtabb, hiszen a Liverpool edzőpályáján, Melwoodban zárt kapuk mögött tréningezünk.

- A nap nagy részét Melwoodban töltik?
- Igen, ott reggelizünk és ebédelünk, ami számomra már csak azért is hasznos, mert több lehetőségem van az angol nyelv gyakorlására. Gyakran találkozunk a tartalékcsapat tagjaival is, ami az ő fejlődésük szempontjából is jó dolog. A hangulat nagyon jó, ami erősíti a csapatszellemet.

- A játékvezetésben is van különbség?
- Nem hiszem, hogy a bírók jobbak vagy rosszabbak lennének, mint Spanyolországban, de tény, hogy az angol futball sokkal őszintébb. Azt hiszem, még a saját csapattársaim is haragudnának rám, ha egy műeséssel kiharcolt tizenegyessel nyernénk. Az angol focisták szabályosan akarnak nyerni, és ez a játékvezetőknek is sokkal jobb, mert tudják, hogy a játékosok többsége csak akkor esik el, ha valóban szabálytalankodnak vele szemben. Így sokkal inkább engedik a testi érintkezést, kevesebbet áll a játék.

Forrás: Cadena Ser