Vágólapra másolva!
Mohamed Aida csütörtökön bronzérmes lett a szentpétervári vívó-világbajnokságon, pénteken pedig kiderült, nem csak rajta múlt, hogy nem lett fényesebb az érme. Az olasz Granbassi elleni elődöntőjének videofelvétele bizonyítja, hogy 13-13 után, a hosszabbításban ő talált először, de a vezeték nélküli technika hibájából a gép nem jelzett. A technikusok utólag elnézést kértek a magyaroktól...

- Mit tud az elődöntője utózöngéiről? - kérdeztük Mohamed Aidát pénteken kora délután.
- Délelőttre berendeltek egy doppingvizsgálatra, most estem be a csarnokba. Megmondom őszintén, én is pár perce hallottam, hogy a technikai berendezéssel gond volt. És az az igazság, hogy erre az ominózus tusra nem emlékszem... Utólag már nem lehet mit tenni, de ha igaz, akkor nagyon bosszús leszek!

- Három vb-bronzérme már volt, ezt a negyediket elfogadta volna előre?
- Nem, mert az aranyat szerettem volna elvinni. Illetve, ez egészen pontosan úgy igaz, azzal a célkitűzéssel jöttem Szentpétervárra, hogy nyerjek egy aranyat és egy bronzot. És amikor az elődöntőben sikerült 13-13-ra kiegyenlítenem Granbassi ellen, már nagyon szerettem volna bejutni a döntőbe. Sajnos nem sikerült, de üsse kő, azzal is kiegyezem, ha a csapatban szerzek aranyérmet.

- Akkor azért olyan nagyon nem bánkódik az egyéni bronz miatt.
- Nehéz erre válaszolni, mert a tavalyi bronzérmemnek sokkal jobban örültem. Azt ugyanis egy rosszul sikerült előző év után szereztem. Torinóban az elődöntőben simán kikaptam Vezzalitól, de egyáltalán nem bántam. Hatalmas sikerként könyveltem el, hogy felállhattam a dobogóra. Egyébként nevettem is magamban, hogy megint ugyanaz a helyzet, mint a tavalyi vb-n, a négy között három olasz van és én. S bíztam benne, hogy most előrébb végzek. Most ugyanis jó évem van, idén három Világkupa-versenyt is sikerült nyernem, az egyiket éppen itt, Szentpéterváron, ebben a csarnokban.

Forrás: [origo]

- Az elődöntőben 7-4-ra is vezetett Granbassi ellen, innen azonban 7-10 lett az állás. Mi történt?
- Már többször győztem le, mint ő engemet, és az elején éreztem is, hogy tart tőlem. Viszont az első három percben nem feltétlenül mérvadó az állás, ez még csak a puhatolózás időszaka. S az ellenfelem ezalatt sajnos ráérzett, hogy mit kell tennie ellenem. Sokkal agresszívabban támadott, mint ahogy a korábbi mérkőzéseinken megszoktam tőle, és ezzel most meglepett.

- A végén, 13-13-nál viszont már önnél kellett, hogy legyen a lélektani előny.
- Ez azért nem így működik... Tudom, hogy az ilyen kiélezett téthelyzetekre van egy tuti akciója, és most is erre készültem, de túljárt az eszemen. Vártam a védésére, és inkább második szándékkal támadtam meg, ő viszont közbeszúrt, és megelőzött.

- Nyilván ez volt a legkeményebb összecsapása.
- Nem, hanem előtte az, amit Knapek Edinával vívtam, és a ráadás egy percben dőlt el a javamra. De bizonyos értelemben az első mérkőzésem is nehéz volt, annak ellenére, hogy ezt végül könnyen nyertem meg. Az elején azonban magamhoz képest meglehetősen darabos volt a mozgásom.

- Knapek előtt Varga Gabriellát 15-3-ra verte, pedig a júliusi Eb-n 15-5-re kikapott tőle. Ilyen nagyot fordult a világ?
- A genti Európa-bajnokságon én vívtam fásultan, most pedig Gabi, aki szegény, beteg is, már hetek óta küszködik egy fulladásos köhögéssel. S engem természetesen fűtött a visszavágás vágya is.

- Végül három magyar is bejutott a legjobb nyolc közé, ebből lehet még valamiféle plusz erőt meríteni a csapatverseny előtt?
- Igen, mert ez azt jelenti, hogy jó a csapatunk.