Vegyük fel újra, Joe-val

Vágólapra másolva!
A feldolgozás sokak szerint az amerikai filmes ipar rákfenéje, pedig remek módszer arra, hogy a külföldi, idegen nyelvű kultúrára kevéssé fogékonyak ezúton ismerjék meg más nemzetek kiemelkedő filmalkotásait. Az idei, 2007/08-as évadra minden eddiginél több angol sorozat amerikanizálásával próbálkoztak meg a kinti sorozatkészítők, azaz a remake-ek nem csak a moziban, hanem a tévékben is jelen vannak. Legnagyobb döbbenetünkre Amerika nem idegen nyelvű sorozatokat adaptál, hanem angol nyelvűeket: briteket, ausztrálokat. De vajon mire fel és mekkora sikerrel?
Vágólapra másolva!

A mozis feldolgozások léte a feliratozás miatt lényeges, hiszen az amerikai tévéző - miképp a magyar is - ahhoz szokott, hogy értse a filmekben elhangzott mondatokat, és ne kelljen olvasnia a párbeszédeket. Így természetes volt, hogy amerikai filmesek (olykor az eredeti készítőkkel karöltve) francia (Amerikai taxi, Viszem a bankot, Bérgyilkosnő), japán (Kör, Átok, Mezsgye) vagy egyéb nemzetek filmjeit (Láthatatlan, Álmatlanság) dolgozzák fel angol nyelven, öltöztetik amerikai köntösbe. Ezekben a feldolgozott filmekben egy közös pont van: mind idegen nyelvű, tehát valahol érthető a feldolgozásuk.

A tévében meglepő módon azonban éppen ellentétes a sorozatfeldolgozások folyamata. Meglehetősen ritka az, hogy az amerikai tévések valamelyik spanyol, francia vagy német nyelvű produkcióra vetik ki hálójukat. És ha megteszik is (lásd az idei Ugly Betty), akkor is maximum csak az alapszituációt veszik át az eredetiből, és a sorozatot teljesen más hangvételűre hangszerelik.

Az amerikai tévék valamiért, ha feldolgozásban gondolkodnak, akkor az angol (esetleg az ausztrál) sorozatokra utaznak, pedig a józan ész azt mondatja az emberrel, hogy egyszerűbb lenne megvenni az eleve angol nyelven szóló produkciókat, mint újra elkészíteni, olykor szó szerint ugyanazokkal a mondatokkal. Ennek egyrészt oka, hogy általában az említett sorozatok már láthatóak kisebb amerikai kábelcsatornákon (BBC USA), és beszerezhetőek DVD-n, másrészt pedig az amerikai néző egója nem feltétlenül viseli el a neki fülsértő angol akcentust (és még inkább ausztrált), kivéve, ha egy amerikai sorozat vicces vagy gyűlölni való mellékszereplőjéről van szó.

Akadálya továbbá az angol sorozatok egy az egyben való leadásának, hogy az angol és az amerikai produkciók hosszukban is eltérnek. Sokszor egy angol produkció 26 és 50 perces, míg az amerikaiak 21 és 42 percesek. Egy angol sorozatévad nemegyszer csak 6-10 epizódból, de maximum 15-ből áll, míg Amerikában a szeptembertől májusig tartó időszakot általában 22 résszel szokás kitölteni, így meglehet, hogy egy angol sorozat (például a Páran párban, vagyis a Coupling) három teljes angol évada sem lenne elegendő, hogy egy amerikai tévés évadot kitöltsön.

Mint ahogy nem is töltötte ki - az amerikai verzió sem, ugyanis a szigetországban és nálunk is nagyon népszerű Páran párban (mely pár hete már kapható is idehaza DVD-n) feldolgozása, melyet Amerikában a Jóbarátok utódjának szántak, és ennek megfelelően a Friends napjára, a legnézettebbnek számító csütörtöki napra pozicionáltak, csúfosan megbukott. Hogy ez minek volt köszönhető, nehéz megállapítani, hiszen a jobbára ismeretlen nevekből álló szereplőgárda tagjainak szájába szinte teljesen ugyanazokat a mondatokat adták, de az egyszer már bevált forgatókönyv ezúttal nem tudta sikerre vinni a történetet. A viszonylag jó nézettségűnek mondható kezdés után olyan mértékben vesztette a nézőket a sorozat, hogy a 4. rész után, alig 10 milliós nézettségnél az NBC gyorsan el is távolította a programjából a sorozatot.

Sikerek is vannak

Persze nem csak angol feldolgozások bukásaitól hangos Hollywood, hanem sikerektől is, hiszen arra nem sokan fogadtak volna nagyobb összeggel, hogy Ricky Gervais szatirikus, munkahelyi komédiája, a nálunk is bemutatott, illetve DVD-n megjelent A hivatal (The Office) éppen Amerikában fog kirobbanó sikert aratni és röpíti a csúcsra a főszereplőit. Míg a fent említett és bukott Coupling története a hat egymással (is) randizó jóbaráttal meglehetősen Amerika-kompatibilis volt, addig az Office újrája minden kommersz elemet nélkülözött, így (természetesen) azonnal kritikuskedvenc sorozattá vált.

Bár a közönségsiker csak a 2-3. évad táján lett egyértelmű, valószínűleg annak köszönhető a nagyfokú kedveltség, hogy a készítők képesek voltak szakítani az eredeti angol forgatókönyvekkel, az angol karakterekkel és igazi amerikai ízeket (ha ugyan lehet ilyesmiről beszélni) csempésztek be sorozatukba. Ennek így áldokumentarista jellege lett, és kínos, feszengős poénokkal operáló szereplői kivétel nélküli igazán jól megírt karaktereké alakultak. Jellemző is, hogy a 14 epizóddal rendelkező, ugyancsak kultikusnak számító eredeti angol sorozathoz képest az amerikai remake 53 epizódnál tart és főszereplője, Steve Carell már nem egy népszerű hollywoodi moziban (A 40 éves szűz, Evan, a minden6ó) feltűnt főszereplőként.