Korai volt az eufória a Milannál?

Az AC Milan szurkolói úgy várták Ronaldo felépülését, illetve a fiatal Alexandre Pato bemutatkozását, mint a messiást, és az első mérkőzésen, amelyen mindketten pályára léptek, a piros-feketék valóban brillíroztak a Napoli ellen. Az azóta lejátszott két bajnoki azonban azt mutatja, hogy korai volt az eufória Milánóban, és a rossonerók számára bravúros tavaszra van szükség, hogy ne kudarcként értékeljék a 2007-2008-as idényt.

A klub a legutóbbi idényben "csak" a negyedik helyen végzett a Serie A-ban, ami azonban nem számított olyan rossz eredménynek, részben a csapatot sújtó pontlevonás miatt, részben pedig azért, mert az együttes megnyerte a Bajnokok Ligáját.

A rossonerók hívei azért szerették volna, ha kedvenceik végre a bajnokságban is harcba szállnak az elsőségért, hiszen a scudettót utoljára 2004-ben hódította el az együttes.

Az mindenesetre optimizmusra adott okot, hogy az előző pontvadászat második felében a Real Madridtól megvett Ronaldo remekül futballozott, és hét gólt is szerzett, ráadásul jelenlétével Carlo Ancelotti végre szakított a sokat kritizált egycsatáros felállással, az úgynevezett "karácsonyfa-szisztémával".

A Milan a nyáron nem is vett új csatárt, illetve csak a fiatal brazil Alexandre Patót igazolta le, akit életkora miatt azonban januárig nem vethetett be tétmérkőzésen. A felkészülési időszakban úgy tűnt, hogy a Fenomén remek formában van, azonban egy váratlan sérülés keresztülhúzta Ancelotti elképzeléseit.

Ronaldo kidőlt a sorból, és a felépülése egyre csak húzódott, miközben Filippo Inzaghi sem volt teljesen egészséges. Így aztán a Milan továbbra is csak egy csatárral játszott, és míg a nemzetközi porondon ez is elég volt a jó szerepléshez (a piros-feketék megnyerték az európai Szuperkupát és a klubvilágbajnokságot is, a Bajnokok Ligájában pedig csoportelsőként jutottak a legjobb 16 közé), addig a Serie A-ban csak szenvedett a gárda.

Főleg a hazai eredménytelenség volt szembeötlő, hiszen a Giuseppe Meazza-stadionban képtelen volt meccset nyerni az együttes: az első hét otthoni bajnoki találkozón mindössze öt pontot gyűjtött össze az együttes.

Így aztán az évet csak a középmezőny alsó felében zárta - igaz, a klubvilágbajnokság, illetve a 12. forduló körüli botrány miatt három találkozója is elmaradt. Nem csoda, hogy a szurkolók már nagyon várták Ronaldo felépülését, illetve Pato bemutatkozását, és az első idei bajnokin, a Napoli ellen úgy tűnt, hogy minden vágyuk valóra válik.

Azon a 90 percen ugyanis Ancelotti visszatért a kétcsatáros felálláshoz, és a támadósorba a két brazilt nevezte, miközben mögöttük Kakáé volt a karmesteri pálca. A brazil trió pedig fantasztikusan muzsikált, hiszen a nápolyi együttest 5-2-re győzték le a San Siróban, megszerezve az első hazai győzelmet a szezon során a Serie A-ban. A gólok közül Ronaldo kettőt, Kaká és Pato pedig egyet-egyet ért el, és a nemzetközi szaksajtó másról sem beszélt, mint a milánói álomfutballról.

Az azóta lejátszott két bajnoki azonban megmutatta, hogy egy találkozóból nem szabad túlzott következtéseket levonni. Az Udinese elleni idegenbeli rangadót ugyan hozta a csapat, de a fenti brazil hármas ezúttal nem brillírozott, és a győztes találatot éppen a már teljesen elparentált Alberto Gilardino érte el, aki a hajrában Ronaldo helyére állt be.

Álomfutball a Napoli ellen:

Az Atalanta elleni, korábbról elmaradt összecsapáson pedig már a pontszerzés sem jött össze, igaz, itt a három brazil nem volt együtt a pályán: Ronaldo csak a kispadon kezdett, és éppen Pato helyére állt be.

A bergamóiak ellen a fiatal csatár rengeteg helyzetet hagyott ki, és jól látszott, hogy rendkívüli tehetsége ellenére korai lenne túl nagy terhet rakni a vállára, és elvárni tőle, hogy futószalagon ontsa a gólokat - annál is inkább, mert eddig mindössze egy fél élvonalbeli szezon állt a háta mögött. Az Internacional színeiben a 2007-es bajnokság első felében öt gólt ért el, illetve a 2006-os pontvadászat utolsó mérkőzésén volt eredményes, vagyis hat bajnoki góllal a háta mögött érkezett Milánóba - ahol Silvio Berlusconi rögtön 30 gólt várt tőle...

Ami pedig a Milan taktikáját illeti, a visszatérés a klasszikus rombuszhoz, illetve a két támadóhoz nem feltétlenül jelenti azt, hogy a csapat innentől kezdve látványosabban futballozik - ezt az Udinese elleni meccs fényesen bizonyította.

Az kétségtelen, hogy nagyobb a támadópotenciál a csapatban, ami viszont még nagyobb terhet rak a védelemre. A kétcsatáros felállásban az egyik védekezőbb típusú középpályás (Massimo Ambrosini vagy Gennaro Gattuso) nem fér be, márpedig a hátsó alakzatot eddig is az együttes leggyengébb pontjának tartották.

Ronaldo a Napoli ellen duplázott, de azóta egyszer le-, majd becserélték

Ha a támadó részleg elkapja a fonalat, akkor ez is belefér (lásd a Napoli elleni diadal, ahol a két kapott gól ellenére is nyert az együttes), de ha nem, akkor a csapat úgy jár, mint most az Atalanta ellen. Márpedig ha a negyedik helyet nem sikerül elcsípnie az együttesnek, akkor a következő szezonban csak akkor indulhat a BL-ben, ha megint megnyeri a trófeát - márpedig a Bajnokok Ligájában a címvédés eddig senkinek sem sikerült.

www.infosport-focivilag.hu