Dobrády Ákos - a reptéren hangszereli majd a dalokat

A kilencvenes évek egyik legnevesebb dance duóját, a TNT-t talán senkinek sem kell bemutatni. Dobrády Ákos és Inti még 1994-ben együtt indultak Császár Előd szárnyai alatt, és több mint tíz éven keresztül sok mindent elértek a szakmában. 2005-ben a zenekar feloszlott - azóta mindkét tag igyekszik egyedül bizonyítani. Dobrády Ákos 2006 májusában jelentkezett a Te vagy a hangszerem című maxival, majd még ugyanez év novemberében megjelent első szólólemeze, a Fekete gyémánt. Az énekes azóta koncertezik, és második lemezével készül. Mostanában igen érdekes formáját választotta az élő fellépéseknek: klubkoncerteken interaktív, kapcsolatépítő, ugyanakkor improvizatív esteket ad egészen júniusig. Arra voltunk kíváncsiak, hogy az élő kommunikáció mellett ma egy énekesnek mennyire van szüksége az internetre, saját weboldalra, és Ákos hogyan is látja a zenészek jövőjét a fejlődő technika mellett.

Azt tudjuk, hogy az élőzenében is sikeresen megtaláltad a helyed. Azért használod a mai technikát és az internet adta lehetőségeket a munkád során?
Bár nem vagyok egy számítógépzseni, de éppen most vásároltam olyan eszközöket, és programokat, amelyek segítik majd a zenélést és a zeneszerzést. Az új ibookom működését még csak tanulgatom, de máris látom, hogy nagyon jól megírt programok vannak manapság, amelyeket kifejezetten azoknak a zenészeknek terveztek, akik nyilván nem programozógéniuszok. Sajnos nekem még egy szótárprogram telepítése is gondot okoz, nem igazán látom át a dolgokat, de azon vagyok, hogy minél előbb megtanuljam a programok kezelését.

Ennek ellenére azt el tudod képzelni, hogy egy laptop előtt ülve a szabadban írod majd meg az egyik új slágered?
Abszolút. Ezek a technikák pont erről szólnak. Ez után akár elutazhatok úgy Amerikába, hogy az egész cuccot két kisbőröndbe csomagolom, és akár a reptéren tovább hangszerelhetem a dalokat. Így működök manapság a világ, pontosan ezért szereztem be a szükséges dolgokat.

Ez bele is férne az életviteledbe?
Én alapvetően türelmetlen ember vagyok, ha kitalálok valamit, azonnal szeretném megvalósítani. Nagyon tetszik, hogy mennyire fejlettek a mai programok, pörgősen, lendületesen lehet velük dolgozni.

Szerinted fontos, hogy egy művész weblappal legyen jelen az interneten?
Az egyik legfontosabb dolog, hiszen ma már Magyarországon is több millióra tehető az internetfelhasználók száma. Manapság nehéz megtalálni a lehetőséget, hogy az ember információkat juttasson el a közönséghez, az internet viszont erre nagyon jó eszköz. Pontosan ezért találtam ki, hogy a jövőben úgynevezett blogtv-t készítek, mely által a rajongók bepillanthatnak majd a mindennapjaimba.

Mit jelent majd ez a gyakorlatban?
Kisfilmeket forgatok majd, akár a stúdiómunkákról, a próbákról, lesznek beszélgetések a kollégáimmal, hírek arról, hogy éppen mivel foglalkozom. A rajongóknak nem kell megvenniük az aktuális bulvárlapokat - azokban amúgy is csak elvétve szerepelek - hanem első kézből kaphatnak hírt rólam. Úgy tudom, hogy ilyesmi még nem nagyon volt a neten, ezért várakozással tekintek a dolog elé.

Mennyire foglalkozol a saját oldaladdal?
Nagyon odafigyelek rá - maximalista vagyok. Természetesen az oldal kezelését másra bízom, mert én egy dologra szeretek összpontosítani, a zenére. Ettől függetlenül figyelemmel kísérem, hogy mi történik a lappal, mindent ellenőrzök, jelzem, ha valami tetszik, vagy nem tetszik.

Hogy állsz az e-mailezéssel?
Sajnos nagyon rossz kapcsolattartó vagyok és nem szeretek levelet írni. Persze a munkámhoz kapcsolódóan elengedhetetlen, hogy e-maileket olvassak és küldjek, de a barátaimmal inkább telefonon tartom a kapcsolatot.

Mi a véleményed a Youtube-ról és a Myspace-ről?
Lelkes Youtube-felhasználó vagyok. Tetszik, mert ez nem a letöltésről szól, hanem arról, hogy meghallgathassunk zenéket. Nagyon érdekes, ahogy a fiatalkorom zenekarai megelevenednek, és olyan klipeket láthatok, amelyeket még soha. Néha meglepődőm, hogy: jéé..! ezek így néztek ki?! Érdekes látni, hogy a '60-as, '70-es években még nem volt kritérium, hogy valaki hogy néz ki, egyszerűen csak zenéltek a zenészek.